A X. Kerületi Hivatásos Tűzoltóparancsnokságon jártunk, ahol két előadást hallgattunk végig. Az elsőt Nagy Zoltán, vak tűzoltó mentor tartotta. Zoltántól megtudtuk, hogy már évek óta segíti a tűzoltókat abban, hogyan tájékozódjanak a füstben, sötétben, amikor semmit nem látnak, valamint azt is megmutatja nekik, miként bánjanak a fogyatékkal élőkkel egy mentés során. Ezután Kronecker Gábor tű. főhadnagy tartott egy előadást általánosan a tűzvédelemről, melynek részeként meghallgathattunk egy rögtönzött és imitált segélyhívást is, ahol a hívófél látássérült. Az előadások után több eszközt is a kezünkbe vehettünk, valamint a védőruházat egyes darabjait is felpróbálhattuk. A program végül a Tűzoltó Múzeum megtekintésével zárult.

Programunk: 10 fő. Mentőmúzeumban látogattunk el. Igazi különlegesség a Pincekórház 1956-os emlékkiállítása volt. A kiállítás eredeti helyszínen, az egykori helyiségeket, korabeli felszerelésekkel berendezve, műtőrészleggel mutatja be az 50-es évek kórházát. Nagyon különleges eszközökkel ismerkedhettünk meg. Tagjainknak nagyon tetszett ez a kiállítás.

2019 február 22-én újra elindult az érzékenyítő mintaprogram a kijelölt rákosmenti iskolákban. A sort ismét az Újlak utcai Ált. Iskolával kezdtük, ahol egy hetedikes és egy nyolcadikos osztályt vezettünk be a látássérültek mindennapjaiba. Az egyik teremben játékos interakció keretében dolgoztuk fel a témát, látássérültek által használt eszközök bemutatásával, a másikban a fehér bottal és a vakvezető kutyával ismerkedhettek meg a tanulók. A nyolcadikosok különösen aktívak voltak, és úgy érezzük sikerült sok tévhitet eloszlatnunk a feldolgozott témát illetően. Arra is sort kerítettünk, hogy bemutassuk a VGYKE-et az igazgató asszonynak, aki önkormányzati képviselő is egyben.

A klubtagokkal műveltségi vetélkedőt játszottunk nagy sikerrel.            Egyik látássérült tagunk a Tv közkedvelt műsorában valóban milliomosként fejezte be a játékot, és elhozta nekünk azokat a kérdéseket amelyeket ő kapott. Anikó vállalta a játékvezető szerepét, és hitelesen vezetett minket a kérdések között. A jó válaszokért pénzt nem kaptunk, de gazdagabbak lettünk egy jól sikerült klubnap emlékével.

Februári klubnapunkon Börcsök Gáborné r. százados, és Sütő Antal nyug. r. alezredes volt a vendégünk a XIX. kerületi Rendőrkapitányságról. A bűnmegelőzés, és a balesetmentes közlekedés volt a fő téma. Felhívták figyelmünket, látássérültként mire vigyázzunk a hétköznapi élet során, illetve a közlekedésnél. Szórólapokat, különböző eszközöket hoztak (álkamera, ajtóriasztó, mozgásérzékelő), és minden kérdésünkre válaszoltak. Köszönjük, hogy elfogadták meghívásunkat!

Eötvös 10 Színtér. Klubnapunkon a Láthatár bolt munkatársa hozta el nekünk a boltban kapható segédeszközöket, megkönnyítve ezzel számunkra a vásárlást. Nagy sikert aratott a bolt kitelepülése a tagjaink körében, mert nem mindenkinek volt ez idáig szerencséje meg vizsgálni közelebbről ezeket a hasznos segédeszközöket. 15 fő.

Igen, a Pénzügyőr és Adózástörténeti Múzeum Budapest, Terézvárosában a Munkácsy Mihály utca 19/b alatt álló Schiffer villában található.

Ebben a gyönyörű épületben fogadtak bennünket 2019. február 19-én Dvorszky Anikó kulturális főreferens és Turi Zsolt pénzügyőr őrnagy és kulturális referens, tárlatvezetőink.

A villa halljában elhelyezett székeken ülve, történelmi időutazáson vehettünk részt. A nem megszokott tárlatvezetés közben megismertük a villa tulajdonosának és építésének történetét, hogyan került a Vám és Pénzügyőrséghez az épület. Anikó érdekes előadásából megtudhattuk, hogy a 18. században hogyan dolgoztak a pénzügyőrök, a vámosok, és mikor, hogyan alakult ki az adóhatóság.

A történelmi kitekintés közben különböző tárgyakat tapinthattunk meg, ezeket kézről kézre adtuk egymásnak. Elsőként egy elefántcsontból faragott szobrot, kígyóbőrből készült női szandált és férficipőt, a vámosok által használt forgalmi tárcsát, ezzel az autókat állították félre, hogy ellenőrizzék az utasokat és az autó szállítmányát. Felpróbálhattuk a pénzügyőrök egyenruháját és sapkáját.

Néhány trükkös tolvaj által használt tárgy is a kezünkbe került, ezek közül a legérdekesebb egy Bibliának álcázott doboz volt, amiben megpróbáltak tiltott dolgot becsempészni az országba. Beszélgettünk a pénzügyőrök, vámosok, adóhatóság mai munkájáról is.

Rendhagyó múzeumlátogatásunk ideje észrevétlenül és gyorsan elszállt.

Tagjaink nagyon élvezték a színvonalas tárlatvezetést és szívből ajánljuk mindenkinek a múzeum megtekintését.

a Ferencvárosi és az Újbudai lámpás klub látogatást tett a Természettudományi múzeumba. Mivel szinte mindenki látássérült ezért számunkra egy múzeum pedagógus tapinthatóvá varázsolta a kiállítást egy külön teremben.

Február 14-én a Kispesti Rendőrkapitányságra látogattunk a XIX. kerületi lámpás klubbal közösen, ahol a „Mozgásban a bűnmegelőzés” program keretében megismerkedhettünk különféle bűnmegelőzési eszközökkel, felszerelésekkel.

Programunk: a Ver-deco Művészeti kör Alkotó egyesülete által szervezett 3D kiállításon vettünk részt. A kiállítást a vakok és gyengén látó embertársaink tiszteletére rendezték. Tagjaink érdeklődve tapintották a műalkotásokat. 16 fő.

Érzékenyítést tartottunk az iskolában hatodik osztályosoknak, összesen 73 tanulónak. Beszélgettünk velük arról, hogy milyen segédeszközöket használnak a látássérültek? Beszéltünk a segítségnyújtásról, és önként jelentkezőket kértünk, hogy mutassák be ők hogyan segítenének? Utána mi látássérültek is bemutattuk hogyan kell jól segíteni. Fontosnak tartjuk, hogy ezeket az ismereteket már gyerekkorban tisztázzuk velük, mert utána bármikor tudnak segíteni. A kutyás közlekedést is bemutattuk. Érdeklődéssel fogadtak mindent amit láttak és hallottak tőlünk.

A Vöröskereszt és a Család és Esélyteremtő Önkéntes Ház (CSEÖH) ingyenes színházi érzékenyítő programot szervezett a Vakok Általános Iskolájának Nádor termébe február 13-ára, amelyen szinte minden Lámpás klub képviseltette magát. Sánta Ferenc Sokan voltunk c. novellájának dramatizált változatát tekinthettük meg egy amatőr színtársulat jóvoltából, amelynek tagjai állami gondozott gyerekekből és hajléktalan felnőttekből állt. A műsor után csoportokat alkottunk, és különböző élethelyzetekbe (látássérült, hajléktalan, állami gondozott, átlagos) képzeltük magunkat, és egymás karjának megérintésével jeleztünk egymásnak, hogy a hallott állítások igazak-e ránk. Ez szép befejezése volt az estének, tovább segítette az átéltek feloldását, és a kapcsolatteremtést egymás felé.