Márciusi klubnapunkat külső helyszínen tartottuk, a L’Amouse cukrászdában, különleges sütemények társaságában. Tagjaink kérése volt, hogy egy külső helyszínen beszélgessünk, tervezzük az év további részét. Az urak a nőnap alkalmából köszöntötték a hölgytagokat, és beszélgettünk arról is, hogy már 20 éves az egyesület, az eddig elért eredmények és további tervek is szóba kerültek ezen a napfényes tavaszi napon.
Volt, aki az év első hónapjában ünnepelte a születésnapját, őt is megköszöntöttük.
Az ingyenes akcióban több látássérült maszszőr vett részt, köztük Beckné Kovács Henrietta, aki hat évvel ezelőtt, negyven éves korában veszítette el a látásának 90 százalékát.
A VGYKESzugló utcai központjában találkoztunk vele. Itt is kialakítottak egy masszázs-helyiséget: patikatisztaság mindenütt. Henrietta szőke, kékszemű, mosolygós nő, barátságosan szorít kezet. A teakonyhába invitál minket, teát készít, chips az asztalon, látszik, hogy minden részletre odafigyel. Meséli, az erzsébetvárosi ingyenes masszázs-akció telt-házzal ment, az idősek szívesen jöttek volna többször is. Henrietta magabiztosan mozog a konyhában, úgy tölti tele a csészénket teával, hogy egy csepp se megy félre. Ha nem tudnám, hogy gyengénlátó, fel sem tűnne. Ahogy az sem, hogy hallássérült is.
Henrietta halláskárosodása egy orvosi műhiba következménye: ötéves korában mindkét fülét fel kellett szúrni, és az orvos megsértette a hallóidegeket. A kislány Miskolcon élt a szüleivel, akik nem akarták, hogy a siketek iskolájába kerüljön a lányuk, így logopédus segítségével tökéletesen megtanult kommunikálni. Hallókészülékkel is teljes életet élt, jól tanult, sportolt, középiskolát végzett. Mindig is segítőpályára készült. Érettségi után felvették a
budapesti Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karára. Férjhez ment, egy fia és egy lánya született. Dolgozott kardiológiai osztályon, hasi sebészeten, ápolt amputált végtagú betegeket az Országos Rehabilitációs Intézetben. Sok év után az újpesti idősek otthonában a demens osztályt vezette, majd kinevezték a Béla utcai Idősek Otthonának vezetőjének. Minden gondozottal személyesen törődött, ha hajnalban hívták, hogy az egyik néni elesett, Henrietta rohant az intézetbe, hogy segítsen.
Negyven éves koráig semmi baj nem volt a látásával. Aztán egyik reggel arra ébredt, hogy már nem látja a gyermeke arcát. Egyik pillanatról a másikra az éleslátásának 90 százalékát elveszítette. Az orvosok sem tudták megmondani mi történt, Henrietta szerint a stressz is oka volt a látásvesztésnek. Az asszony összeomlott, bezárkózott, mindenkivel megszakította a kapcsolatot. Leszázalékolták. A családja tartotta benne a lelket: a gyerekei még kicsik voltak, szükségük volt az anyjukra, a férjnek pedig a feleségére. „Végül is nem bénultál le, nem kerültél kerekesszékbe, meglátod, meg fogsz tanulni mindent, csak ne add fel!” –biztatta őt a férje. És Henrietta nekikezdett újjáépíteni az életét. Nem ment könnyen, de megtanult önállóan közlekedni, ma már GPS-el bárhova el tud jutni. Látássérülten újra tanult főzni, takarítani, varrni, sálat kötött a keresztfiának. Nemrég ünnepelték a kislánya nyolcadik születésnapját, és a kívánsága az volt, hogy a tortáját egy fehér hattyú díszítse. Az édesanyja megformálta neki fondantból.
Henrietta nem akart leszázalékoltan otthon ülni, visszatért a segítő hivatásához. Már a főiskolán tanult masszázst, a tudását látássérülten tovább fejlesztette, és a VGYKE-nél vállalt gyógy- és nyirokmasszázst. Imádják az ügyfelei, ma már sokfelé dolgozik. A Szugló utcai központon kívül Békásmegyeren,Erzsébetvárosban a Peterdy utcai Idősek Otthonának VI. emeletén masszíroz, látássérült kollégájával együtt. Henrietta úgy érzi, bár az éleslátásából csak 10 százalék maradt, mégis gazdagabbá vált az élete. Más ember lett. Sokkal elfogadóbb, türelmesebb, már nem akar mindent ő irányítani. Gyakran eszébe jut a nagymamája, aki azt mondta neki: „Minden napnak súlya van, próbáld a maximumot kihozni belőle.” Henrietta számára a masszázs a szeretetenergia átadását jelenti. Odafigyel az ügyfelei lelkiállapotára is, meghallgatja őket, életmód tanácsokat ad nekik.
Az nagyon bántja, ha világtalannak nevezik. Úgy érzi, neki nagyon is színes belső világa van, és rengeteg terve. Henrietta németül tanul a fiával, biologikával foglalkozik, siklóernyőzni készül. S arra is, hogy könyvet ír az életéről.
Tárlatvezetés a Pesterzsébeti Múzeumban
2024.02. 28.
Februári klubprogramunk keretében ellátogattunk a Pesterzsébeti Múzeumba, ahol időutazást tettünk a múltba.
Fotókkal illusztrálva hallhattunk Pesterzsébet helytörténetéről, az oktatásról, kultúráról, vallástörténetről, egészségügyről, melyben felmerült Dr. Szalai Jenő neve, akinek kitűzött célja volt a tuberkolózis megfékezése, ennek érdekében átoltotta a kerület lakosságát egy kísérleti stádiumban lévő oltóanyaggal, mely következtében jelentősen csökkent a kerületben a tbc-s betegek száma.
A Pesterzsébeti Múzeum megtekintése után átsétáltunk a Gaál Imre galériába, mely korábban Dr. Szalai Jenő lakása volt.
Tárlatvezetés a Pesterzsébeti Múzeumban – a tárlatvezető hölgy a festményeket mutatja be a galériában.
A galériában szintén tárlatvezetéssel megtekintettük Kadarkuti Richárd festményeit, valamint babakiállítást, és gipsz szobrokat is láthattunk.
A program nagyon érdekes volt, mindannyian jól éreztük magunkat.
Február 28-án fergeteges farsangi hangulatban búcsúztattuk a telet klubnapunkon.
Először beszélgettünk kicsit a farsangi szokásokról, felelevenítettük néhány egyéni és közös élményünket is.
Nagyon sokan érkeztek jelmezben, melyért nem maradt el a jutalom. A jelmez nélkül érkezők választották ki a két győztest, egy lányt és egy fiút.
Érkeztek hozzánk nagymacskák – cica, oroszlán, párduc -, egy angyalka, egy nyuszi, egy bohóc, Mickey és Minnie egerek, egy teafilter és nem utolsó sorban egy álomfogó is. A jelmezverseny győztese Minnie egér és az oroszlán lettek.
A jelmezesek egy táncos játékban is részt vettek, ahol szintén az oroszlán győzedelmeskedett.
Ezt követően hat fős csapatokra bontva egy beszélgetős, ismerkedős játékot játszottunk, mely nagyon tetszett mindenkinek. Sokat nevettünk az elhangzott kérdéseken és a válaszokon.
Természetesen nem maradhatott el a fánk sem, majd jóllakottan még táncra is perdültünk.
Az eseményről készült néhány fotó itt tekinthető meg.
Egy különleges rajzművész bemutatása
2024. február 26.
Februári klubnapunkon meghívott vendégeink egy igazán különleges rajzművésszel ismerkedhettek meg, hiszen Bizsók László Virgil egy olyan hatalmas tehetség, aki egyre romló látássérültsége ellenére is olyan rajzokat készít, hogy bármilyen kiállításon megállnák a helyüket.
Kancsalként született, ezután fél évente kellett neki új szemüveg. Sajnos nem tudták, ennek mi az oka, aztán mikor 22 éves korában kezdődött egy folyamat, amikor a kinti, természetes fényben egyre sötétebb szemüvegre volt szüksége. Lacinak két éves korától lett szerelem a rajzolás, azóta szinte le sem teszi a ceruzát (mert igen, ceruzával rajzol), legfőképp fekete és szürke színnel, ugyanis nem látja a színeket. Első rajzát kisöccse kívánságára készítette el, egy matchboxról. De az alma nem esett messze a fájától, mert kiderült, hogy Laci édesapja festőművész, aki a legnagyobb rajongója fiának. Leginkább régi autókat készít, hiszen rajong az autókért, régebben portrékat, sőt tájképeket is rajzolt színesben is, de sajnos a színeket már nem látja. Legnagyobb álma, hogy rajzait egy kiállításon is meg tudja mutatni a nagyközönségnek, ahol esetleg meg is vásárolnák azokat, hiszen több ezernyi csodás autó várja, hogy valakinek a falát díszítse.
Február 25-én April De Angelis:Színésznők című darabját láthattuk audionarráció kíséretében az AKKU Egyesület tolmácsolásában.
Ezúttal színpad bejárásra is lehetőségünk adódott. A színház igazgatója, Sztarenki Pál, aki egyben a darab rendezője is, mesélt az előadás létrejöttéről. Érdekes kulisszatitkokba is beavatott bennünket. A színpadon megnézhettük, megtapinthattuk a díszleteket, kellékeket, a színésznők által viselt ruhákat. Még egy „színházi alkoholos italt” is kaptunk, melyet a darabban fogyasztanak a színészek.
Egy igazán különleges előadást láthattunk, az audionarráció pedig segített a történet megértésében.
„Egyszer II. Károly angol királynak várakoznia kellett, hogy a színházban elkezdődjön az előadás. Mi tart ilyen sokáig?! – türelmetlenkedett a király. A királyné borotválkozik. – hangzott a válasz. Akkor mostantól játssza nő! – rendelkezett a király. És ettől a naptól kezdve törvénybe került, hogy női karaktereket csak nők játszhatnak az angol színpadon. Ez a színházi anekdota őrzi a restauráció korában lejátszódó nagy színházi forradalom kezdetét és okát.”
April De Angelis, kortárs angol írónő Playhouse Creatures című művében az első hivatásos színésznők portréját rajzolja meg. A pionírok élete nem volt könnyű. A közönség tehetséges prostituáltaknak tekintette őket, és ha nem kívántak ennek megfelelően viselkedni, vagy bizonyos szolgáltatásokat nyújtani, kitették magukat otromba tréfáiknak, esetleg kegyetlen bosszújának. Többségük tragikus véget ért, de egyvalakinek sikerült felemelkednie, feljutni a legmagasabb körökig, egészen a király ágyáig…
Az eseményről készült néhány fotó itt tekinthető meg.
2024. 02. 24-én az Újpest TVMozaik című műsorában Fodor Ágnes (a VGYKE elnöke), valamint Pesa Anna Mária (IV. kerületi közösségi civilszervező) adtak interjút a VGYKE szemléletformáló programjairól.
A felvételt az Újpest Televízió készítette, a videó az Újpest TV tulajdona.
Február 23-án betekintést nyerhettünk a mindenki által ismert zeneszerző lakásába.
„Kodály Zoltán(Kecskemét, 1882 – Budapest, 1967) zeneszerző egykori otthona – melyben 1924-től haláláig lakott – a Belvárost a Városligettel összekötő reprezentatív fasor, az Andrássy út és a ma nevét viselő tér, a Kodály körönd sarkán épült eklektikus stílusú bérpalota földszintjén található.
Az 1990-ben megnyitott Kodály Zoltán Emlékmúzeum állandó kiállításként eredeti formájában, teljes berendezéssel mutatja be a mester otthonát. A dolgozószoba a hatalmas könyvtárral, a zeneszalon és az ebédlő a nagy zeneszerző, népzenetudós és pedagógus életének tárgyi dokumentumaival, az őt körülvevő bútorokkal és műalkotásokkal idézi vissza a magyar zenetörténet egyik legfontosabb huszadik századi műhelyét. A volt hálószobában pedig a tárlókban elhelyezett fényképek, az egész életművet reprezentáló kéziratok, a népzenegyűjtés dokumentumai adnak betekintést Kodály sokoldalú munkásságába.”
A múzeum alagsorában található teremben kisebb rendezvényeket, zenés előadásokat is tartanak. Itt volt lehetőségünk megtekinteni azt a kis filmet, mely rendkívül jól tematizálva mutatja be a zeneszerző életét, munkásságát.
Tárlatvezetőink nagyon kedvesen fogadtak bennünket, és ottlétünk alatt mindenben nagyon körültekintően segítségünkre voltak.
Az eseményről készült néhány fotó itt tekinthető meg.
Színházlátogatás audionarrációval a Thália Színház Télikertben
Február 22-én a „Ványabá” című előadást láthattuk audionarráció kíséretében az AKKU Egyesület tolmácsolásában.
A közel három órás előadás mélyen elgondolkodtató volt, és hossza ellenére mindenki számára élvezhető. Az audionarráció sokat segített a történet megértésében.
„Ványa imádott húgát Alekszánder vette feleségül. Ványa álmát, a tudományos karriert Alekszánder teljesítette be. Ványa dolgozott a családi birtokon, a pénzt Alekszándernek küldte. Ványa szerelmét a megözvegyült Alekszánder vette feleségül. Helyette él ez a másik? A hírre, hogy Alekszánder a házat is eladná a feje fölül, Ványa felkapja a régi revolvert. Két golyó maradt benne…
Csehov klasszikusában mindenkinek a boldogtalanságáért Alekszánder a felelős, de Alekszánder még ettől se boldog. Emiatt meg kéne ölni, de ha Ványának félrehord az egész élete, miért éppen a pisztolya ne hordana félre. Közben kiderül, hogy minden orosz végre önmaga lehetne, ha máshol lakna… És szíven üt a felismerés, hogy az orosz szerelem beteljesüléséhez nem elég öt ember.”
Az eseményről készült néhány fotó itt tekinthető meg.
A Magyar Nemzeti Levéltár titkai
2024. február 22.
Február egy keddi napján indultunk el az erzsébetvárosi Lámpás klub csapatával, hogy a levéltár történetének nyomába eredjünk.
Banai Zsófia és kollégája elmondták, úgynevezett szekkókra vannak osztva ÁBC sorrendben az iratanyagok. A különböző szekkók különféle korszakok iratait tartalmazzák. Látogatásunk speciális voltát az adta, hogy az épület bejáratának tablóját, valamint a Dudits Andor falfestményeit ábrázoló tapintható tablókat séta közben tanulmányozhatták az érdeklődők. Tárgyakat is kézbe foghattunk, így megtapinthattuk az irattárolót, a különféle pecséteket.
Köszönjük Banai Zsófiának és kollégájának az átfogó történeti sétát!
Közeleg a tavasz, irány a természet!
2024. február 22.
Kedves Tagtársak, Kedves Érdeklődők!
Februári online klub alkalmunkon Papp Csabával, a Baranya Megyei Szabadidősport Szövetség elnökével beszélgettem a természetjárás és a túrázás szépségeiről…
Csaba már többször szervezett látássérülteknek kirándulásokat, túrákat, ebből fakadóan tapasztalatai alapján kaphattunk gyakorlati tanácsokat ahhoz, ha még nem túráztunk, vagy csak ritkán, hogy mire figyeljünk, milyen felszereléssel induljunk útnak, kezdőként milyen terepet és milyen távot válasszunk.
Megosztotta velünk azt is, hogy hogyan került a sporttal kapcsolatba, számára mennyi érdekességet és szépséget ad a természetjárás, ezáltal nagyon inspiráló módon bátorított minden látássérültet is a mozgásra és a túrázásra.
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége székházának otthont adó Sipeki-villa épületének felújítása a közelmúltban fejeződött be, melynek megünneplésére az MVGYOSZ két napos megnyitót szervezett székházbejárással egybekötve. Mi, Rákosmente lámpásai a 21-ei eseményen vettünk részt.
Megismerkedtünk a Braille-könyvtár, a nyomda, a segédeszköz bolt és a szolgáltató ház elhelyezkedésével is.
Ezt követően elfoglaltuk helyünket a színházteremben, ahol dr. Nagy Sándor elnök köszöntötte a résztvevőket, majd dr. Nagyné Berke Mónika szolgáltatásvezető mutatta be a szolgáltatásokat.
Ezután az Operettszínház művészei adtak számunkra felejthetetlen műsort.
