2025. május 31-én csodálatos hangulatú délelőttön vehettünk részt a Lágymányosi Bárdos Lajos Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola családi napi rendezvényén. Velem tartott hűséges vakvezetőkutyám, Babér, valamint kolléganőm, Dudikné Rácz Andrea is, hogy közösen mutassuk meg a gyerekeknek, milyen az élet egy vakvezetőkutyával, és hogy milyen érzés lehet a világot látás nélkül megtapasztalni.

A programunk során a gyerekek letakart szemmel próbálhattak ki különféle játékokat és feladatokat. Volt, aki tapintás alapján ismerte fel a tárgyakat, mások hangok után indultak el, vagy épp illatokat próbáltak felismerni. Már az első percekben látszott, mennyire nyitottak és lelkesek: izgatott nevetés, halk „jaj, ez milyen puha!”, vagy épp meglepett „nem is tudom, mi lehet ez” kísérte a próbálkozásaikat. A legszebb pillanatok azok voltak, amikor a játék komollyá vált – nem a hangulat, hanem a belső élmény szintjén. Amikor egy kisgyerek letakarta a szemét, és egy pillanatra valóban megérezte, milyen, ha nem lát. Nemcsak játszott, hanem átélte. És ez óriási különbség.

És persze Babér is hatalmas figyelmet kapott. Már a megjelenése is mosolyt csalt minden arcra. Okos, elegáns, mégis barátságos és nyugodt, igazi vakvezetőkutya. A gyerekek csillogó szemekkel hallgatták a történeteinket, hogyan tanulta meg a munkáját, hogyan segít nekem a mindennapokban, mit jelent a köztünk lévő bizalom. Babér türelmesen tűrte a simogatásokat, és néha egy-egy kedves farkcsóválással jelezte, hogy ő is jól érzi magát ebben a szeretetteljes közegben.

Andrea kolléganőm különösen sokat tett azért, hogy minden gyerek megtalálja a saját ritmusát a program során. Segített, magyarázott, bátorított – közvetlensége és empátiája rengeteget jelentett a gyerekek számára, és nekem is nagy öröm volt vele együtt dolgozni.

A délelőtt végére egyre több kis kéz lendült a magasba, kérdések, gondolatok záporoztak: „Te mindig így élsz?, Babér tudja, ha szomorú vagy?, Mi is lehetünk majd ilyen kutyák gazdái?” Ezek a kérdések megmutatták, hogy valami elindult bennük. Nem sajnálat, nem távolságtartás, hanem valódi érdeklődés, kíváncsiság és megértés.

Szívből köszönjük az iskola pedagógusainak és szervezőinek a meghívást, a bizalmat és a sok mosolyt, amit kaptunk. A Lágymányosi Bárdosban meleg szívű, nyitott gyerekek és gondoskodó felnőttek fogadtak minket, boldogan térünk vissza máskor is.

Kindl Réka
XI. kerületi közösségi civilszervező