Július 25-én autóbuszos kirándulást szerveztünk Agárdra.

Utunk első állomása a Gárdonyi Géza Emlékház volt. Gárdonyi Géza, az egri csillagok írója, eredeti nevén Ziegler Géza 1863.augusztus.3-án született ebben az épületben. A szülőhelyének tiszteletére vette fel a Gárdonyi nevet. Mivel sokan jelentkeztek a kirándulásra, két csoportban vettünk részt a tárlatvezetésen. Igazán tartalmas, színes előadást hallottunk Gárdonyi életéről. Most a kevésbé ismert dolgokat emelném ki.

Gárdonyi Géza polihisztor volt. Megszámlálhatatlan művet írt, regényeket, novellákat, színdarabokat, meséket és verseket. Humoristának is nevezhetjük, hiszen nem csak komoly dolgokat vetett papírra: ilyen mulatságos írása például a Göre Gábor bíró úr könyve is. Az én falum című novelláskötetéről azt tartják, a magyar falu egyik legszebb bemutatása.

Ugyanakkor történész is volt. Minden történelmi témájú könyvét alapos kutatómunka előzte meg, elutazott a helyszínekre, bejárta a levéltárakat, mindent összegyűjtött. Az Egri csillagokat hiteles történelmi forrásként használhatjuk. Régésznek is kiváló volt: A Margit-szigeti kolostor feltárásánál is részt vett az ásatáson. A Margit-legendáról szól az Isten rabjai című regénye.

Az állat- és növényvilág is nagyon érdekelte: egri otthonában egy komplett botanikus kertet rendezett be. Külföldi útjairól és híres emberek sírjairól vagy a segesvári csatatérről és Jókai svábhegyi villájából is növényeket hozott haza. Ezeket elültette, gondozta, ahogy a gyümölcsfáit és a szőlőjét is.

Zoológiával is foglalkozott, és felfedezett egy állatfajt, a hatszemű bikapókot, amely az egri pincékben él. Gárdonyiról az sem köztudott, hogy több hangszeren játszott. Tanult hegedülni és orgonálni, de művészi szinten játszott pianínón és cimbalmon is.

Szegeden megismerkedett Dankó Pistával, a híres cigányprímással, akivel barátságot kötött: 59 nótájának ő a szövegírója. De nem csak szöveget, zenét is szerzett. A leghíresebb a „Fel nagy örömre” kezdetű egyházi ének, amit karácsonykor szoktak énekelni a templomokban.

Gárdonyi Géza festő is volt. Itt, a gárdonyi szülőházban is van egy Gárdonyi-festmény. Gyakorlatilag mindent festett: csendéletet, portrét, tájképet, még a családját is megörökítette. Néhány regényét maga próbálta meg illusztrálni, szeretett rajzolni is

A polihisztor sokat foglalkozott a különféle vallásokkal, a katolicizmus mellett a buddhizmussal, a spiritizmussal, kicsit az okkultizmussal is.

Gárdonyi Géza magának való, befelé forduló ember volt, akit nem véletlenül egri remeteként is emlegetnek. Az egri házában a dolgozószobát a mennyezetbe vágott ablak világította meg, a tornác felőli ablaktáblákat szorosan zárva tartotta, hogy ne zavarják a külső zajok: legnagyobb regényeit ott írta. Imádott pipázni, gyűjteményét ugyancsak a házban őrizte. A fentiek után talán nem meglepő, hogy kitalált magának egy bonyolult titkos-írást is.

Komolyan hipochonder volt, sokszor évekig nem dolgozott, mert fájt a feje, orvosról orvosra járt, míg kiderült, hogy csupán az olvasószemüvege nem jó, ettől fájt a feje.

1922 októberében befeküdt az ágyába, és nem kelt fel többé. Az orvosok semmilyen betegséget nem találtak nála, fia szerint egyszerűen csak meg akart halni. Október 30-án hunyt el.

Az előadás után megnéztük az emlékház termeiben kiállított tárgyakat. Az elsőben az író életét mutatták be: Eredeti dokumentumokat láthattunk a tárlókban, a vitrinben a saját személyes tárgyait, a falakon életével kapcsolatos reprint dokumentumokat. A másodikban egy konyhát láttunk: korabeli használati eszközöket és a csikó tűzhelyet. Találkozhattunk csöcsös-kancsóval, tarkedli sütővel, fazekas használati tárgyakkal. A harmadik teremben a munkásságával kapcsolatos dokumentumokat állították ki. A rajzait is láthattuk itt, az Egri csillagok c. regény első oldalát saját kézírásával, ill. az Isten rabjai c. regényéhez Gárdonyi helyszínrajzát, rajzait. A negyedik teremben az Egri vár makettjét néztük meg.

Ebédidő lévén a Kék-tó pizzériába tértünk be, majd az Agárdi Gyógy- és Termálfürdő kültéri termál medencéiben, és fedett gyógymedencéiben pihentük ki a nap fáradalmait.

Agárdi kirándulásunk nem jöhetett volna létre a XIX. kerületi önkormányzat segítsége nélkül. Kispest Önkormányzata 45 fős buszt bocsátott rendelkezésünkre, így tette lehetővé számunkra, hogy részt vehessünk ezen a tartalmas, és élményekkel teli kiránduláson. KÖSZÖNET ÉRTE!

Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők