Érzékenyítés az újpesti óvodákban
Az ingereink, információink nagy százalékát a látásunkkal érzékeljük. A többi érzékszerveink fontossága eltörpül a látásunk használatával. A látásunk rosszabbodása, vagy elvesztése döbbent rá arra, hogy a hallásunkra, szaglásunkra, ízlelésünkre, tapintásunkra is támaszkodunk. Ezért szeretnénk már óvodás korúaknak is játékos formában bemutatni, hogyan lehet élni vizuális élmények nélkül, természetesen a többi érzékszerveket használva. Fantasztikusak a kicsik reagálásai, az érzékenyítések során!
Az egyik kis ötéves kislány,az asztaltól felállva, vissza lépett, és kedvesen Pankának nyújtotta a kis rajzát mondván „ Ezt neked rajzoltam”.
Egy másik gyermek, szintén kislány, mielőtt kimentek volna a teremből, visszaszaladt Pankához, végig simította a karját, majd ezt mondta, a vak Vera felé mutatva” Nagyon sajnálom, ezt a nénit”.
Mint a fenti két példából is kitűnik, ebben a korban a gyerekek érzékenyíthetők a legjobban. Természetesen, minden gyermek másként reagál bizonyos helyzetekre, emberekre. De ez formálható, ahogy telik az idő.
Újpest Lámpásai:
Kulman Tiborné /Era, Széles Attiláné/Panka