Kép forrása: youtube.com

„Dr. Tolnayné Csattos Márta 1975. szeptember 1-jén lépte át először a Vakok Állami Intézetének küszöbét. Még gyógypedagógus hallgatóként ő készítette el az elemi rehabilitáció módszertani kísérletét, szakdolgozata az első, magyar szakirodalom volt ebben a témában. Anya, feleség, rehabilitációs csoportvezető, tudományos munkatárs és évek óta teljesen vak. 14 éves volt, amikor egy autoimmun probléma folytán gyengénlátó lett, majd egy betegség során a gyógyszeres kezelés mellékhatásaként elveszítette látását.”

Mennyire kapcsolódik az Ön tevékenysége a korai fejlesztés témaköréhez?

A munkám során első sorban felnőtt korú emberekkel találkozom, olyanokkal, akik felnőttként váltak látássérültté, vagy látássérültként születtek és nőttek fel, mégis szükségük van a szolgáltatásainkra. A gyermekekhez úgy kapcsolódunk, hogy azon látássérült személyek esetében, akik gyermeket vállalnak mi vagy a látó gyermek, vagy pedig speciális esetben egy vak szülő vak gyermekének fejlesztésében nyújtunk segítséget. Ez kettős funkció, ugyanis a korai fejlesztést a Látásvizsgáló végzi, mi pedig a látássérült szülőket támogatjuk. Talán mondhatom úgy, hogy egy híd kívánunk lenni a társadalom és a látássérültek között; lefordítani a szakma nyelvére azokat a problémákat, amelyek a látássérültek kapcsán felmerülnek, akár egy bölcsődében, egy szülészeti osztályon, egy rendelőben, vagy egy védőnőnél.

Ön szerint milyen lépéseket kellene tenni annak érdekében, hogy komolyabb fejlődést lehessen elérni ezen a területen?

Ahogy itt is elhangzott, az alulról jövő kezdeményezések a legfontosabbak, valamint az, hogy a szülők és a szakemberek ismerjék és támogassák egymás munkáját, a törvényhozók pedig folyamatosan javaslatokkal éljenek. Feltételezzük, hogy ők is jót akarnak, viszont nem olyan perspektívából látják a helyzetet, mint mi, akik közelről látjuk, míg ők távolabbról. Mindkét kép valós, mégis teljesen más.

Mennyire érezte hasznosnak a konferencia napját?

Úgy gondolom, hogy ez egy hiánypótló nap volt. Nagyon tetszett benne, hogy a különböző szakmák emblematikus emberei nem csak meghallgatták a beszámolókat egymás szolgáltatásairól, hanem személyes kontaktusba is léptek egymással. Nekem volt például lehetőségem néhány szót váltani Czeizel Barbara miniszteri biztossal, a beszélgetés során pedig kétoldalú volt az eszmecsere, én is kérdeztem tőle és ő is tőlem. Ez a fajta egymásra találás az innováció táptalaja lehet.

Ivanova Daniela

Forrás: http://elelmezes.hu/hirek/reszletek/etkezes-latas-nelkul/