Szeptember egyik kellemesen meleg délelőttjén, a baráti társasággá vált újpesti látássérült csapatunk kirándulni indult. Egy nagyjából másfél kilóméteres erdei séta végén érkeztünk meg a Budakeszi Vadasparkba, ahol már várt ránk fiatal és lelkes szakvezetőnk, Jóba Katalin.

Kati először néhány mondatban tájékoztatott minket a Vadaspark megalakulásáról, bővüléséről, valamit arról, hogyan működik a park a hétköznapokban. Elmesélte nekünk azt is, hogy a dolgozók kapcsolata nagyon szoros a Vadaspark lakóival, mert az etetésükön, és az élőhelyük takarításán túl, a gondozók napi szinten tréningeznek is a rájuk bízott állatokkal. Ebből kaptunk is egy rövid bemutatót. Meghallgathattuk, hogy Kati hogyan kommunikál „vonyítás” formájában, az aranysakállal. Ezen kívül lehetőségünk volt egy albínó vadászgörényt is megsimogatni.

A szakvezetés után pihenésképpen kipróbáltuk a vadaspark büféjét, délután pedig egy nagyobb séta keretében megcsodálhattuk a nagy vadakat.

Az állatsimogatóban is jártunk, ahol nem csak megsimogathattuk a körülöttünk összegyűlő őzikéket és kecskéket, de a saját tenyerünkből meg is etethettük őket.

Az élmények annyira elvonták figyelmünket, hogy észre sem vettük, mennyire elfáradtunk az egész napos erdei kirándulásunk alatt.

Ezúton szeretném megköszönni a magam, és a kiránduláson résztvevők nevében is Jóba Katalinnak, a Budakeszi Vadaspark dolgozójának, az információkban és élményekben gazdag szakvezetését.

Széles Attiláné
közösségi civilszervező