A jogi kisokos harmadik számát olvashatják a látogatóink.

Maradjunk még mindig annál a kérdésnél, hogy honnan ismerhetőek meg a jogszabályok. Erről első írásunkban már volt szó, hogy hol is keressük a konkrét szabályokat. Arról viszont még nem, hogy milyen jogszabályaink vannak, és ezek hogyan alkotnak egy rendszert.

Jogforrásnak nevezzük azt, ahonnan a jog ered, ahonnan a jog megismerhető. Így jogforrás az is, aki meghozza a jogszabályt, és maga a jogszabály is jogforrás, mert belőle ismerhető meg a jog. Ez a jogforrás szerintem szép szó, ezért is tartom fontosnak megemlíteni, mert egyébként jól el lehet élni nélküle is.

A jogot fő szabály szerint mint fentebb láthattuk, az államok alkotják. Az állam joga elsősorban saját területén érvényes. Vannak ugyanakkor államok felettálló jogi normák is. Ilyenek a nemzetközi jog szabályai, és az Európai Unió joga. A nemzetközi jogot alkotó szabályokat minden egyes országnak külön kell elfogadnia ahhoz, hogy azok az adott országot kötelezzék, míg az Európai Uniónak vannak olyan jogszabályai, melyek a tagországokra mindenképpen kötelezőek.

Ilyenek az Európai Unió által alkotott rendeletek. Jó példa erre a mindenki által ismert GDPR adatvédelmi rendelet. Tehát az Európai Unió által alkotott rendeletek mindenkire kötelezőek az Európai Unió tagállamaiban anélkül, hogy a magyar állam bármit is tenne. Az Európai Unió csak bizonyos témákban alkothat rendeletet, más témákban egyéb módon hat a tagállamok jogalkotására.

Alkothat például irányelveket, melyeket át kell ültetni a nemzeti, így a magyar jogba is. Ilyenkor az államnak mindenképpen kell valamit tenni az Európai Unió által alkotott irányelv területén, viszont az állam határozza meg, hogy az irányelvben foglalt célt, hogyan valósítja meg konkrétan. És vannak természetesen olyan területek, melyeken az Európai Unió nem hoz szabályokat, illetve csak ajánlásokat ad a tagállamok részére, amelyeket azok vagy teljesítenek, vagy nem.

A nemzetközi jog és az Európai Unió joga az egyes államok joga felett áll; legfelül a nemzetközi jog, alatta az Unió joga, és alattuk helyezkedik el az államok, így Magyarország joga is, akár egy piramis. Ez azt jelenti, hogy az alsóbb szinteken álló jogszabályokban foglaltak nem lehetnek ellentétesek a felsőbb szintek szabályaival. Ez egy nagyon fontos elv, mely akkor is érvényes lesz, amikor a magyar belső jogszabályok hierarchiájáról beszélünk majd.

Az alsóbb szinteken álló szabályokban foglaltak nem lehetnek  ellentétesek a felsőbb szintekkel. Az átlagos honpolgárnak nem nagyon van dolga sem a nemzetközi, sem az EU-s joggal. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a nemzetközi jog szabályai úgy lehetnek kötelezőek, hogy azokat az adott állam elfogadja. Szoktuk látni, olvasni, hogy aláírnak állam és kormányfők nemzetközi szerződéseket. Nos, például ezek lesznek a nemzetközi jog szabályai. Tehát az államok önkéntesen vetik alá magukat a nemzetközi jog szabályai alá.

Az EU esetében az EU-hoz való csatlakozással Magyarország, ahogy minden más EU-s tagállam is, a csatlakozással vetette alá magát bizonyos területeken az EU jogalkotásának. Ezt úgy emlegetjük, hogy lemondott szuverenitása egy részéről. A szuverenitás önállóságot, függetlenséget jelent, illetve azt, hogy egy ország maga határozhat saját belső ügyeiben. Így lehetnek az EU-s rendeletek kötelezőek közvetlenül – mindenféle külön elfogadás, a magyar jogba való átültetés – nélkül alkalmazhatóak Magyarországon.

Kérdezheti a szemfüles olvasó, hogy mi van akkor a jogelvekkel?

“Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait.” – mondja Magyarország Alaptörvénye. Szóval a jogelvek érvényesek. De mi is az az alaptörvény?

Az Alaptörvény, régi nevén az Alkotmány, a magyarországi jogpiramis csúcsa. A magyar jogrendszer alapja. Az Alaptörvénnyel más jogszabály nem lehet ellentétes. Hogy miket tekintünk jogszabályoknak, szintén az alaptörvény határozza meg:

“Jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet.”

Ez egy tekintélyes felsorolás, és hozzáteszem, hogy törvényből is kétféle van, van sarkalatos és feles törvény, a sarkalatos azt jelenti, hogy a képviselők kétharmadának kell elfogadnia legalább, a feles törvénynél meg a képviselők felének a törvényt. És persze magasabb szintű jogszabály, ami a felsorolásban elől van, nem lehet ellentétes a felsorolásban hátrébb állóval. Ismét egy sok-sok szintes piramis.

A jogszabályok tehát piramist alkotnak, de a szabályozandó területeket inkább már egy fa elágazó lombkoronájaként képzelhetjük el: felsőbb szintű jogszabályok nagyobb vonalakban szabályoznak, itt még kevesebb ág van, ám az alsóbb szintű jogszabályok már részleteket, konkrétumokat tartalmaznak. Itt már rengeteg apró elágazást, gallyacskát találunk.

Vegyünk egy példát a hulladékgazdálkodás keretéből, ami mindenkit érint, és ezért talán érdekes. A törvény kimondja, hogy a hulladékokat megfelelően kell gyűjteni, tilos a hulladékot, a szemetet eldobálni. Az önkormányzat pedig hoz egy olyan rendeletet, hogy egyszerűbb legyen a lakosok dolga, amiben leírja, hogy konkrétan és különösen mik azok a dolgok, amiket hulladéknak kell tekinteni, és nem szabad eldobálni. Ezzel a jogalkotó tulajdonképpen segít a jogkeresőknek, jelen esetben az önkormányzat segít a lakosoknak, hogy miket ne dobáljanak el, még akkor sem, ha az szerintük úgyis a természet részévé válik majd egyszer. Így például még a tökmag vagy szotyi héját se dobálják el.

Ez a gyakorlatban tekintélyes felsorolás lehet, egyszer láttam egy önkormányzati rendeletet, ahol az abc összes betűjét elhasználták a felsorolás megalkotásához, hogy miket nem szabad eldobálni konkrétan és különösen. A jogszabályokban sok felsorolást találunk, ha az ember joggal foglalkozik, akkor érdemes megbarátkozni a hosszú felsorolásokkal.

Ezek a felsorolások egyebekben kétfélék lehetnek: vannak példálózó felsorolások, mikor példánkban az önkormányzati rendelet felsorolja az egyes hulladékokat (pl szotyi és tökmaghéj), és a végén látunk az utolsó pontban egy egyéb vagy ennek megfelelő kategóriát. Ebben az esetben a felsorolással a jogalkotó segít nekünk az egyes esetek felsorolásával, de mi is találhatunk egyéb esetet, de akár más jogalkalmazó is.

A másikfajta felsorolás az, amelyik zárt körű, és csak azok az esetek lehetségesek, amelyeket a jogszabály felsorol. Ezeket onnan ismerhetjük fel, hogy hiányzik az egyéb vagy ennek megfelelő megfogalmazású kategória a felsorolás végéről. Ilyen például annak a felsorolása, hogy mely esetekben jár magasabb összegű családi pótlék. A családi pótlék
lehetne egy élő példa szintén a jogszabályok hierarchiájára. Hogy az állam támogatja  a gyermekvállalást, az Alaptörvényben van leírva. A családi pótlékról törvény rendelkezik, de hogy milyen betegségek esetén jár magasabb összegű családi pótlék, arról már miniszteri rendelet szól. Általánostól  haladunk a konkrét felé.

Sokan ezért azt tanácsolják, hogy a jogszabályokban való keresgetést mindig a legalacsonyabb szintű jogszabállyal kezdjük, mert végül ott leljük meg akonkrét választ a konkrét kérdésre. A közigazgatási jog területén ennek az elvnek van is létjogosultsága, ám vannak olyan jogterületek, melyeken a kardinális kérdéseket a jogterületet meghatározó kódexek tartalmazzák, mint pl a Ptk vagy a Btk.

A jogterületek kérdésköre, és az egyes jogterületek bemutatása viszont már egy másik lecke anyaga lesz.

2018. november