Februárban is „testvérkerületünkkel”, a Kispesti Lámpásokkal együtt töltöttünk el egy kellemes délutánt. Néhányan már ki tudtunk szabadulni a jégpáncél és a vírus okozta rabságából. Örültünk egymásnak.

Nem csoda, hisz a program témája egy érdekes kiállítás volt. A Nagy Balogh János Múzeum Ady Endre úti kiállítótermében megrendezett Tamkó Sirató Károlyról szóló kiállítást néztük meg. A korábbi alkalmakhoz hasonlóan Mohay Orsolya művészettörténész kalauzolt minket végig a tárlaton.

Elsőként az 1980-ban elhunyt költőről egy dokumentumfilmet nézhettünk meg, amiben a kortárs művészek, és művészettörténészek beszéltek a költő és művészetfilozófus sokoldalúságáról. Ezt követően kortárs képzőművészeknek a költő által ihletett alkotásait láthattuk.

A sokunk által elsősorban a gyermekverseiről ismert költőnek a huszadik század eleji, az akkori forrongó művészeti életben való részvételéről hallottunk. 16 éves korában jelent meg az első verseskötete, amiben Ady Endre hatása tükröződik. 1928-ban jelenik meg második kötete a Papírember, ahol először láthatja a nyilvánosság Tamkó Sirató Károly képverseit. A képvers jelentése: Szokásos esetben, egy szövegben balról jobbra haladva vízszintesen helyezkednek el egymás mellett a betűk. A képvers felrúgja ezt a szabályt és úgy rendeli egymás mellé a betűket, hogy egy grafikai élmény rajzolódjon ki.)

1930-ban Párizsba költözik, ahol megismerkedik a kor meghatározó avangard művészeivel, akik nagy hatással vannak a művészetére. Betegsége miatt hazaköltözik, és műfordítással foglalkozik egészen a 60-as évekig. Így vészeli át az 50-es évek politikai mellőzöttségét. Ezt követően nyúl a gyermeklírához és sorra jelennek meg a sikeres kötetei. Például a Tengerecki Pál kalandjai vagy a Pinty és Ponty.

Köszönet a Múzeum kedves vendéglátásáért, megint egy kellemes délutánt tölthettünk el együtt és új élményekkel lettünk gazdagabbak!

Bernát Zsuzsanna és Kiss Julia
közösségi civilszervezők