Az őszi jobb időjárást látva határoztuk el, hogy a klubunk ellátogat Solymárra, Magyarország legnagyobb községébe és ami az időnkbe, erőnkbe belefér, azt egy szakvezető kalauzolásával felkeressük.

Solymárról tudtuk, hogy faluhoz képest nagyon fejlett és sok benne a látnivaló, vagyis eleve az időnk nem lesz elég mindent felkeresni. Ráadásul a területe is hatalmas ahhoz, hogy esélyünk legyen gyalog egy alkalommal bejárni. Így csak a kalauzunk által a legérdekesebbnek tartott helyeket kerestük fel.

Az első helyszínünk a helyi búcsú helyszíne és környéke volt, valamint a katolikus templom körüli rész. Ezeken a helyszíneken elsősorban az épületeken keresztül ismertük meg a település történelmének a legfontosabb elemeit. Az egyik érdekesség egy olyan szobor volt, mely a szokásostól eltérően ülve ábrázolja Jézust. Közben fel lett hívva a figyelmünk a sváb kiírásokra is, mivel Solymár hivatalosan kétnyelvű település.

A második helyszínünk a fatimei jelenésnek állított köztéri szentély volt, ahol a fatimei jelenésről nagyon sok dolgot megismerhettünk. A hely azonban nem ezért, hanem a csend és a nyugalom miatt volt nagyon kellemes. A szentélyszerű köztér a település lakott részének a szélén helyezkedik el, hegyek veszik körül, melyek lefogják a zajt, ezért annyira meglepő a csend.

Végezetül felmentünk a solymári várba, mely még feltárás alatt áll. A solymári vár érdekessége, hogy a vár létezését csak a szájhagyomány tartotta életben, amelyeket összegyűjtve egy amatőr régész kezdte el felkutatni a vár helyét. A kutatásait az 1930-as években kezdte és csak az 1970-es években tárultak fel a várfalak. Ma már a falak újra látszanak, az építmény vár jellege is egyértelműen látszik. A várnak van egy tornya, amely kilátóként is használható, de a feltárás még folyamatban van.

Végezetül el szerettünk volna még menni a Paprikás-patak felé, de a vár megmászása miatt már nem volt erre erőnk. Reméljük, hogy majd tavasszal oda is eljutunk!

Tóth Andrea
közösségi civilszervező