Kedves Olvasó!

Mint tudod, február 5-én, azaz múlt hét vasárnap volt a Holdvilág Kamaraszínház és a VGYKE együttműködésében létrejött kulturális akadálymentesítési projekt harmadik premierje. Az Ágacska és a Hamupipőke után a Mátyás király és a cinkotai kántor c. zenés mesejátékot mutattuk be látássérültek számára is hozzáférhető módon, audionarrációval. Alább az egyik kedves néző élménybeszámolója olvasható, amit ezúton is köszönök neki.

“Kérem, engedjék meg, hogy elmeséljem Önöknek, hogyan is jutottam el erre a látássérültek számára akadálymentesített előadásra.

Pár hónapig a VGYKE ügyfélszolgálatán dolgoztam, ahol megismerkedtem S. Tóth Erikával. Mesélt nekem a szakmájáról, arról, hogy audionarrátorként dolgozik. Régebben már többször voltam akadálymentesített előadáson, de ezek rendre hallássérültek részére biztosított jelnyelven tolmácsoltak voltak. Kíváncsi voltam tehát, hogy milyen is a narrálás. Mivel kisfiam vak, így kiemelt figyelemmel próbálom megtalálni azokat a lehetőségeket, amik élményt jelenthetnek számára. Nagyon szereti a meséket, különösen azokat, amelyek zenékben, énekjelenetekben gazdagok. Így nem volt kérdés tehát, irány a színház.

Első alkalommal a Hamupipőkét néztük meg, ami nagyon tetszett. Rögtön kaptam az alkalmon, amikor értesültem róla, hogy a Mátyás király és a cinkotai kántor audionarrációval kerül bemutatásra.

Fogadják szeretettel kis beszámolómat az előadásról, melyet személyessé próbáltam tenni azzal, hogy a kisfiamon keresztül írtam le.

Ismételten fantasztikus előadáson vehettünk részt a Holdvilág Kamaraszínház Kulturális Egyesület jóvoltából az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban.  Február 5-én a Mátyás király és a cinkotai kántor című előadást tekintettük meg, amely akadálymentesített formában került bemutatásra.

Megszokott módon az előadás előtt találkozhattunk a színészekkel. Kisfiam, Tomi, most már sokkal jobban élvezte, mint az előző alkalommal. Azokat a szereplőket, akik a Hamupipőkében szerepeltek megismerte, mosolyogva fogadta őket. Ami számomra jól esett, hogy a színészek is megismertek minket és odajöttek hozzánk. Mindig nagy szeretettel fogadnak minket és mutatják meg szerephangjukat, ruházatukat, a díszleteket. Olyan érzésem volt, mintha hazajöttem volna.

Három Mátyás király történetet ölelt fel a darab. A színészek a nézők közt is jöttek-mentek, ami közelebb hozta hozzánk őket. Vidám, csattanókkal, énekekkel teli volt az előadás.

Tomi csak 5 percet aludt, ugyan nagyon álmos volt, de annyira tetszett neki az előadás, hogy nem bírt aludni és már az előadás elején teljesen felpörgött. Szépen csendben járt keze lába, tudta, hogy nem beszélhet, hangoskodhat. Kellemes hangú narrátorunk Erika adta át az élményt a látássérültek számára. Nagyon jó volt ismét találkozni Tomikám sorstársaival, akiket már jól ismerünk.

Köszönjük ezt a fantasztikus élményt a színészeknek, és Erikának is.”

A következő előadás most szerdán, azaz 8-án volt, meglepetésemre a munkanap és a kora délutáni időpont dacára, erre az alkalomra is sokan eljöttek. A visszajelzések alapján mindenki jól érezte magát, hálásak vagyunk és ezúton köszönjük, hogy a kulisszabejárás alkalmával ismét rengeteg segítséget kaptunk a színészektől és a rendezőtől, Koltai Judittól. A színpadon testközelbe kerülhetett mindaz, amiről az előnarrációban sokan már hallhattak. Ez mindig különleges élmény, hiszen ritkán fog kezet az ember magával Mátyás királlyal és érintheti meg nemesi palástját. Az előadás alatti narrációval is elégedettek voltak a kedves nézők és hallgatók, de erről majd akkor írnék részletesebben, ha visszaérkeztek hozzám azok a szakmai kérdőívek, amiket elküldtem a jelenlévőknek az előadás után. Ebben mindenki részletesen vagy kevésbé részletesen leírhatja tapasztalatait, észrevételeit – ha kedvet érez hozzá – hogy ez a közös élmény, egy narrált előadás csak még jobb legyen. Nagy örömömre többen jelezték, hogy a következő, február 26-án vasárnap esedékes Ágacska előadásra is feltétlenül ellátogatnak.

A beszámolót írták: S. Tóth Erika, az idézett részt pedig Néczin Marianna