A válasz egyszerű. Mert a múzeum dolgozói figyelmesek, és felkészültek, a látássérültek fogadására. Természetesen nekünk ezek a tények, fontosak, de a látni, és hallani valókért megyünk ebbe a múzeumba is.

A ruhatártól elfordulva, már a földszinten elindult képzeletbeli utunk a régmúlt Kínába. Kedves idegenvezetőnk, Kardos Tatyana elmondta, a kezében tartva egy valódi kínai teásdobozt, tele valódi kínai zöld teafűvel, hogy valamikor nagyon régen még a tea Kínában fizetőeszköz volt. Teatéglákkal fizettek az emberek.

A lépcső tetejére érve, megérkeztünk az ősi -keleti világba. Kisérőnk jóvoltából nagyon sok keleti tárgyakat (műtárgyak, brokát, selyem kelmék, pici táska, bébi brokát kabátkák, szerencse lánc, és még sok érdekességet) foghattunk kezünkbe, és tapogathattunk végig. Felnőtt selyem, és brokát ruhákat is próbálhattunk. Valamint bepillanthattunk a kínai metropolisz világába, másrészt hogy a magyarországi művészetben a keleti hatások bemutatásával megjelenítse az eddig kevéssé vagy egyáltalán nem kutatott területeket.

Nagyon érdekes kirándulást tettünk ezen a délelőttön.

Kulman Tiborné és Széles Attiláné
közösségi civilszervezők