MISKOLCZI Emese Vonóshangszeren játszom, 2015

A felvételeket egymásra vágja áttűnésben úgy, hogy külön-külön senkit sem lehet felismerni, hiszen minden egyéni vonás eltűnik az egymásra montírozott szekvenciákban, ám előtűnik egy új arc, amely egyszerre mindenkié. A közös vonások felerősödnek. A folyamatban nincs manipuláció, a megközelítés dokumentum jellegű marad. Ugyanígy csengenek össze mintegy kórusként a mondatok is.

Az alkotás maga csoportkép és egyéni portré különös mixtúrája, amely a vetítővásznon egyedi vonásokból, társas jellemzőkből és a bemozdulások rebbenő kontúrjaiból szőtt vibráló, beszélő sziluettként jelenik meg.

MISKOLCZI Emese Kiásom a sírját, 2016

Je suis un pêcheur (Halász vagyok) – mondja a 11 halász, Je donne des soins (Betegeket ápolok) – mondja a 11 nővér, Díszleteket festek – mondják a Magyar Állami Operaház díszletfestői, Fúvós hangszeren játszom, – mondják a fúvósok, Muzeológus vagyok a Kiscelli Múzeumban – mondjuk mi muzeológusok, s valóban, a mozgóképeken ők és mi mind, önazonosságunkat és közösségüket egyaránt reprezentáljuk.

E különös portrék vizuális előzményeit a tudománytörténet az 1880-as években működő angol statisztikus, Francis Galton nevéhez köti. Galton a „kompozit fotográfiának” nevezett módszertől adott társadalmi csoportok közös antropológiai jellemzőinek megtalálását, esszenciális megragadását várta. Sigmund Freud az Álomfejtésben mint ideáltípusok megismerésére szolgáló metaforákat méltatta az ilyesfajta képeket, s maga is beszámolt több szereplőt vizuálisan egybemosó álmairól.

MISKOLCZI Emese A Kiscelli Múzeumban dolgozom, 2016

A végső soron tudományos zsákutcának bizonyuló – a szociáldarwinista elméletek szellemi környezetében is használt – metódus nyomait néhány nagy fotográfiai életmű őrzi. Az amerikai Lewis Hine (1874–1940) mellett Arthur Batut (1848–1918) − az első sárkányrepülőről készített légi felvételeiről is nevezetes francia fotográfus − foglalkozott elmélyülten ezzel a művészi technikával.

A Fővárosi Képtár tárlatán a művész legújabb, francia és magyar csoportokról, többek között zenészekről, táncosokról, ápolónőkről, gyengénlátókról, sírásókról, vasúti forgalmistákról készült keresztreferenciális videómunkáit állítjuk ki.

Egy kisebb kabinetben kitérünk a kompozit fotográfia sokrétű történeti kontextusára, így az eredetileg az életkörülmények jobbítását és a társadalmi tervezhetőséget célul tűző eugenikára is, amely a 19. század második felében Európa-szerte népszerű szociális reformmozgalomból a 20. században fajelméletek igazolására használt, eredeti ethoszából kiforgatott nézetrendszerré torzult.

Forrás: fovarosikeptar.hu