A kép forrása: http://www.barathegyisegitokutya.hu

Az eredeti bejegyzés szinte szerkesztetlen változata az alábbiakban olvasható:

Az elején szeretném leszögezni, hogy semmi rossz szándék nincs a posztomban, csupán szeretném ki kristályosítani a vakvezetőkutyákkal kapcsolatos dolgokat. Ma reggel az 1-es villamos vonalán utaztam, közel 40 percig, ez alatt az idő alatt legalább 20 ember megsimogatta a kutyámat.

Amiért ez probléma:

1. A vakvezetőkutya munkakutya, tehát villamoson, buszon, közlekedési járművön, utcán nem hobbikutyaként van jelen. Ha esetleg bárki megkérdezi a simogatást, és nem a zebra közepén vagyunk, megszoktam engedni!
2. Egy nap nem egy ember simogatja meg szó nélkül, hanem sokkal több, sőt még szó nélkül kaját is adnak éppen neki, és ennek a végtermékét éppen én takarítom ugyan is ezek a kutyák prémium tápot kapnak, így a gyomruk nagyon másra nincs felkészülve! Mondanom sem kell, hogy a látás hiánya miatt nem a kedvenc elfoglaltságom a terméket takarítani, ugyan is mire én megtalálom addigra egy úttal bele is nyúlok, továbbá ha az miatt a kaja miatt huzamosabb ideig beteg marad a kutya, én fizetem az állatorvost!
3. A simogatások következménye az, hogy a kutya velem szemben lesz szófogadatlan, mert hogy a simogatás egy jutalom, de ha a semmiért is jutalmat kap akkor már nem fogja értékelni, és megenged magának bizonyos dolgokat. Például a zebra, járda közepén elkezd oda vinni ahhoz az emberhez aki cuppog neki, fütyül, megsimogatja, és ez életveszélyes is lehet nekünk!
4. Nekik felelősségük van, illetve “viselkedniük” kell egy fajta módon bizonyos helyeken, például munkahely, kórház és így tovább. Ha most ilyen helyeken átmegy rakoncátlan szófogadatlan kutyába, az nagyon nem jó!

Elhiszem, hogy nagyon nehéz megállni, hogy ne simogassátok meg, de kérlek szépen titeket ne tegyétek, legalább is kérdezés nélkül semmiképpen se! Nektek “csak egy simogatás”,  NEKÜNK az életünkbe is kerülhet!

Ráadásul én se, sőt senki se megy oda a másikhoz, hogy a szemét megsimogassa, vagy hasonlók! A feljebb említett esetekben pedig a kutyusunk a szemünkként funkcionál!

Nem kétlem, hogy jó szándékkal vagytok felénk, de a segítségünkre legyetek, ne pedig akadályoztatásunkra!

Hozzá is teszem, hogy nem CSAK munkakutyák, de mindennek van helye és ideje!

Attól, hogy nem hagyom megsimogatni, mert olyan helyzetben vagyunk; avagy tudom, hogy mi a pontos következménye ha engedékenyebb vagyok; illetve már aznap így is tett rossz fát a tűzre; még nagyon-nagyon szeretem a kutyámat!

Sőt nem kínzom és minden meg van neki engedve, nagyon szeretve van, megvan minden kedvező lehetősége teremtve, csak éppen olyan felelőssége van, amihez a szigor és a határozottság is kell!

A kutyáink munkakutyák akkor, amikor rajtuk van a piros vakvezetőhám! Kérek mindenkit, hogy ezt tartsa szem előtt és mielőtt simogatni szeretné bármelyik aranyos kutyát, kérdezze meg a gazdáját, hogy abban a pillanatban meg lehet-e tenni.