Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Narráció 18

2021. január 29.
Homlokzat

A Lindenbaum-házak
Levegő és Föld őselemei

Budapest a legváratlanabb helyen lep meg minket csodákkal. A legtöbb épület málló pompájával vívja ki szomorkás csodálatunkat, de szerencsére van pár gyöngyszem, amik felújítva ejtenek rabul minket. Ilyen a terézvárosi egykori Lindenbaum-házak egyik megmaradt homlokzata is.

A szecessziós díszekkel ékesített épület az Izabella utca végén, a Ferdinánd-hídtól csak pár lépésre fekszik, a mellette elhaladó trolibusz ablakán kinézve sokaknak okozva szép pillanatokat. Spiegel Frigyes és Weinréb Fülöp építészpáros eredetileg két ház, az Izabella utca 94-96. homlokzatát tervezték meg szecessziós stílusban, a négy őselem szimbólumaival. A házakat megrendelőjükről, Lindenbaum Sándor és Győző olajmágnásokról Lindenbaum-házaknak is hívják. Mára sajnos csak a Föld és Levegő elemeit gazdagon bemutató 94-es szám csodálható meg. A mellette álló ház romos homlokzatán a Víz elemeiből már szinte semmi se fedezhető fel, a Tűz elemét pedig csak egy árva sárkány őrzi.

A háromemeletes épület ablakai, formái egyszerűek. Akárcsak egy sima vászon, helyet ad a pompázatos díszeknek. (1. kép) A halványzöld homlokzaton azonban vörös, zöld, arany díszek sorjáznak. A harmadik emeleti ablaksor alatt húzódik a Víz alapelemet megjelenítő figurák sora. A domborművekkel díszített sávban (másnéven fríznek is nevezik ezt az építészeti elemet) szimmetrikusan jelennek meg az alakok. A középpontban bájosan mosolygó aranyozott napkorong látható, ezt követi a repülő madarakat ábrázoló sáv. A madaraknak felismerjük a szárnyait, kidolgozott tollazatukat, csőrüket és valamennyi testrészüket, mégis sablonos megjelenésűek. Jellemzően kétféle méretben jelennek meg viszonylag sűrű rajban a nap felé „repülve”.

Homlokzat

A ház szélei felé haladva újabb aranyozott medálszerű díszítőelemmel találkozunk. (2. kép) Lángok között medúzafőre lelünk. A Medúza az ókori mitológiából ismert lény, az úgynevezett gorgók egyike. A történet szerint Medúza eredetileg két nővérével gyönyörű lányok voltak, de magukra haragították Pallasz Athénét, így ő elcsúfította őket. Hajuk helyén kígyók tekeregtek, aranyszárnyuk, éles foguk volt, pikkely fedte testüket, de disznóagyaraik sem tették őket vonzóbbá. Aki csak rájuk nézett, kővé meredt. A három testvér közül csak Medúza volt halandó, őt Perszeusz ölte meg a legenda szerint. A Medúza főből az évezredek során klasszikus díszítő elem lett és már mi sem változunk kővé, ha a Lindenbaum-ház homlokzatán meglátjuk. A frízen tovább haladva a ház szélei felé ismét a madarak sorával találkozunk, ezúttal viszont irányt váltanak és a falak felé haladnak. A fríz legszélső figurái meztelen, hosszú hajú fiatal lányok, akik felhúzott lábbal kuporognak. Kezükben a szél által meglebbentett anyagot tartanak. A madarak és lányok figurái között aranyozott ötágú csillag látható. Formája a kommunizmus jelképeként ismert csillagot idézi, de a ház építésekor (1896-1897) a politikai irányzat még nem határozta meg a jelkép használatát. Az ötágú csillag, pentagramma az ókortól használatos jelkép. Babilóniában az öt irányt és ezzel együtt öt bolygót jelképezett, a középkorban pedig már az öt őselem megjelenítésére szolgált (az ötödik őselem az idea, azaz szent dolog volt).

A levegő elem szimbóluma

A Föld őselemének jelképeit az első emeleti ablaksor alatt húzódó sávban, frízben találhatjuk. Mintha csak a paradicsomi kert elevenedne meg. (3. kép) Itt nincsen egy olyan központi elem, aminek két oldalán, szimmetrikusan sorakoznának a díszítőelemek, de itt is jellemző a Levegőnél tapasztalt ismétlődés. A bejárati kapu felett, a középponti tengelyben dús lombozatú és gyökérzetű fa két oldalán vörösesbarna rókapár látható. Farkukat felfelé kanyarítva tekintenek fel a fára. Hátuk mögött, a szemlélővel szembe fordulva pompás, aranyozott pávák láthatók. A hiúságot jelképező pávák mellett, a ház szélei felé haladva újabb fa következik, ennek törzsét azonban már tekergő kígyók fogják közre. Kígyók láthatók a következő figurán, egy ruhátlan fiatal lány lábai körül is. A lány aranyozott teste lágy, gömbölyded idomaival a kor szépségideálját idézi, jobb lába kissé behajlítva, ezáltal lesz természetes az álló mozdulat. A lány mindkét karját az ég felé emeli, haja lágyan hullámozva omlik hátára, egy kósza tincs szemérmesen takarja el ágyékát. A fák ágai között almákra is bukkanhatunk, így a paradicsomi kert kígyókkal már a bűnbeesést is jelképezi. A frízt a fal felé haladva a jól ismert rókapár motívuma és a páva követi. Természetesen a központi rókapártól indulva ez a mintasor a jobb és bal oldalra is pontosan ismétlődik. Ez a tengelyszimmetrikus kompozíció látható a Levegő madarai, medúzafői és csillagai esetében is.

A föld elem szimbóluma

A ház díszítését a fent leírt két fríz határozza meg, de a köztes díszítőelemekre is érdemes figyelmet fordítani, mert gyönyörű példái a szecesszióra jellemző növényi mintáknak. A növények eléggé idealizáltak, így nehéz őket pontosan felismerni, de a tervező leírásaiból tudjuk, hogy mályvát, napraforgót, liliomot és egy kákaszerű növény leveleit használták fel a díszítéshez. A földszinti ablakok közeiben két liliomot vörös szalag fog ja össze. Az első és második emelet ablakait mályvákból és levelekből alkotott virágfűzérek gipsz díszei keretezik, a legfelső emelet ablakai növénygirlandokat kaptak.

Az egykori Lindenbaum-ház színes mesekönyvre emlékeztet, alakjai mintha csak egy tündérmese szereplői lennének. Azonnal beindítja az ember fantáziáját. A Millenium idején, építésekor azonban koránt sem volt ilyen lelkes a fogadtatása. A közönségnek meg kellett szoknia színpompás homlokzatát, ugyanis ezeknek a ragyogó színeknek a használata nem volt elterjedt. A színek használatáról így emlékszik meg a tervező, Spiegel Frigyes egy korabeli írásában:

Hisz mindnyájan tudjuk, hogy mennyire elszoktunk a színektől, hogy szemünk már föl sem tud fogni egy egészséges színhatást és hogy már régóta vágyódik látni minden valamire való művész a színt házainkon, mely jobbára megvolt az előbbi korok házain is és mely azokról oly hosszú időn át száműzve volt. Természetes tehát, hogy ha már eltértünk a sablontól, e tekintetben is megkísértettük az újítást, különösen mikor bízvást remélhetjük, hogy e kísérletünket a szakkörök rokonszenvvel fogadják. A festékek egyszerű mészfestékek, melyek egy régi recipe szerint túró és tojás hozzákeverése által lettek szilárdabbá és az eső behatása ellen állandóbbakká téve.

(forrás: Lindenbaum házak épületdíszei 1. – Köztérkép
https://www.kozterkep.hu/15741/lindenbaum_hazak_epuletdiszei_1_budapest_spiegel_frigyes_1897.html)

Ismeretlen Budapest: Terézváros rejtett szecessziós csodája, mely világhírt hozhatott volna a tervezőjének | 24.hu
https://24.hu/belfold/2016/06/26/ismeretlen-budapest-terezvaros-rejtett-szecesszios-csodaja-mely-vilaghirt-hozhatott-volna-a-tervezojenek/

Somogyi-Rohonczy Zsófia

2020. december 18.
Hermész szobor

Hermész-kút a Váci utcában

Budapest -és általában a városok- utcáit nemcsak nemzeti hősök, királyok és hadvezérek népesítik be, hanem időről időre istenségek is felbukkannak. Ezúttal egy görög isten, Hermész alakjával foglalkozunk kicsit részletesebben.

Az egyik leglátványosabb Hermész ábrázolással a Váci utca forgatagában találkozhatunk, pontosabban a Váci utca és a Régiposta utca találkozásánál kialakított kis téren. 1983-ban itt állították fel Giovanni de Bologna 16. századi németalföldi szobrász Hermész ábrázolásának bronz szobrát, aminek Wild László építész tervezett elegáns kő kutat. A nyolcszögletű kútból négyzetes oszlop emelkedik ki, amelynek egy-egy oldalán egy bronz halfejből folyik ki a víz. Az oszlop tetején félgömb alakú elemen egyensúlyoz a görög istenség. A kút kávájára kényelmesen le is ülhetünk, ha a nagy nyári melegben megpihennénk egy kicsit.

Hermész – római nevén Merkúr– alakja egy igazi klasszikus szobrászati alkotás, anatómiailag pontosan és élethűen ábrázolja az atletikus férfitest minden részletét. A szeméremre viszont adott a szobrász, Hermész ágyékát egy kis falevél takarja. Az alak testsúlyát bal lábára helyezi, azzal egyensúlyoz a fém félgömbön, míg jobb lábát kissé hátra emeli. Az elegáns mozdulatot tovább hangsúlyozza a bal kezének hüvelyk, mutató és középső ujjai között tartott kígyós, szárnyas bot és a jobb kezének könnyedén felemelt mutató tartása. Mintha csak mutatóujjával előre haladásra, munkára buzdítaná a sétában megpihenő nézőjét. De Bologna szakálltalan, örökifjú fiatal férfiként ábrázolta az istenséget, hullámos hajfürtjei kikandikálnak kalapja alól. Mégis mi teszi ezt a tökéletes ifjút mégis istenné? A szobrász gondosan felruházta ismertetőjegyeivel, másnéven attribútumaival. Lássuk sorjában! Az elsők a szárnyak: az ifjú mindkét bokájánál, valamint láthatatlanná tevő kalapján kis szárnyak láthatók, amely a gyorsaságát biztosította az istenek hírnökének is tartott Hermésznek. A második a pálcája (görög nevén kerükeión; caduceus a rómaiaknál), amelyet bal kezében tart. A kereskedelem ősi jelképének tartott pálcát a két szárnyról és a rajta tekergő két kígyóról lehet felismerni. Sokan összetévesztik a gyógyszertárak jelképeként elterjedt kígyós bottal, de ott csak egy kígyót találunk. A bronz szobor, kültéri elhelyezéséből adódóan magán őrzi a környezet hatását. A feketés sötét szobor enyhe zöld patinás árnyalatot kapott.

Néhány gondolat Hermészről, római nevén Merkúrról:

Hermész Zeusz és Maia nimfa gyermekeként jött a világra és az istenek hírnökeként volt ismert a görög mitológiában. Emellett a pásztorok, az utazók, a kereskedők, a súly- és hosszmértékek isteneként is tisztelték, valamint az ékesszólás, irodalom, az atlétika és a tolvajok védelmezőjeként tartották számon. Számtalan történet szól furfangjáról és ravaszságáról. A költészetben is járatos volt, Apollón egyik legközelibb barátja volt.

Ha szeretnél többet megtudni Hermészről, akkor ajánlom ezt a videót: Nagy mitoszok – Hermész – YouTube:

Hol találkozhatsz még Hermész szoborral Budapesten?

Az Andrássy út és Bajcsy-Zsilinszky út találkozásánál, a Sugárút első épületének az egykori francia biztosító épületének, a Fonciére-palotának tetejét díszíti Szász Gyula Hermész szobra. Annyiban különbözik Váci utcai társától, hogy itt az alakot drapéria takarja és nem falevél, valamint egy pénzeszsákot tart kezében és a szobrot kiegészíti két szárnyas griffmadár szobra is. Testük oroszlán, míg fejüket, szárnyukat és karmos lábukat a sastól kölcsönözték.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

2018. szeptember 10.

Gaál Kata: Instabil

Kedves Olvasó! 

Engem mindig lenyűgöznek azok az alkotások, amelyeknél a művész bátran nyúl a különböző technikákhoz és a kívánt hatás elérésének érdekében variálja őket. Különösen izgalmasnak tartom a kollázsokat, ahol a valós tárgyak keverednek a fikcióval. Gaál Kata In.Stabil című munkája remek példa erre.

A mű alapjául a művész 13 rajztáblát szerkesztett össze egy három táblából álló, ingatag lábakon álló paravánhoz. Maga a paraván impozáns méretű, a fotón látszik is, ahogy egy átlagos magasságú hölgy nézegeti a művet, nála majd kétszer nagyobb a paraván. A fa alapon a jelenetek hátterét létező épületekről készített fotók alkotják. Van itt vöröstéglás régi gyárépület, húszemeletes panelház és leharcolt, kissé romos bérházakból álló utcarészlet. Az épületek előtt emberi alakok foglalják el a teret. A romházas utcarészlet a bal szélső táblán jelenik meg. Itt csak férfiak láthatók, valamennyien hátat fordítanak nekünk. Testtartásuk és mozdulataik energikusak. Főként a jelenet közepén álló férfi, akinek mindkét lábára egy-egy kislány csimpaszkodik. Mintha vissza akarnák tartani a férfit a távozástól. A paraván jobb szélső és középső tábláját ugyanilyen városi környezetben, de már felénk haladó nők töltik meg. A modern, városi öltözetű nők között feltűnnek fejkendőt viselő, muszlimnak kinéző asszonyok is.

Ez a jelen korban egy plusz aktualitást ad a képnek. Egyes nők mozdulatai, járása a kifutók topmodelljeit idézi, önbizalommal telve tekintenek ránk, de közöttünk nincs semmilyen interakció. Nem beszélgetnek és nem érnek egymáshoz, nem alkotnak egy közösséget. Az alakokat elnézve az az érzésünk, hogy a médiából folyamatosan áradó 21. századi nőképek keverednek az utcán járkáló, hétköznapi lányokkal. Amilyen például a tábla közepén dobbermanját sétáltató copfos huszonéves lány, vagy a biciklijét toló fiatal nő. Ez az, amit jó 10-20 lépésről láthat a néző. Ha viszont még közelebb lépünk, akkor feltárulnak az alkotás igazi érdekességei, technikai bravúrja. Ugyanis a nők és a férfiak, sőt még a férfi lábán csimpaszkodó kisgyerekek ruházatát is valós pólók, farmernadrágok és tűzpiros miniruhák adják. Mivel ezeket egykor viseletre szánták, ezért valós méretűek, nem a kép megalkotásához varrták meg őket.

Innen már érzékelhető, hogy megközelítőleg embernagyságú figurák töltik be a kép városi színtereit. A ruhák mesteri módon úgy lettek elhelyezve, hogy gyűrődéseikkel érzékeltessék, hangsúlyozzák az alakok mozgását. Az embert szinte csábítja arra, hogy végigsimítsa az anyagokat, de erre sajnos nincs lehetőség, hiszen az anyagok sérülékenyek és könnyen piszkolódnak, másrészt nem ragasztással, hanem a test körvonalait követve, sűrűn elhelyezett gombostűkkel rakta fel a művész a ruhadarabokat. A ruhákon túl más apróbb részleteket is valós, tapintásra ingerlő anyagokkal oldott meg, így a már említett dobberman kutya szőre is műszőrméből született meg, gazdája valós fém láncból készült nyakörvön vezeti. Az újabb meglepetés akkor ér minket, amikor még közelebb lépünk a képekhez, ugyanis csak akkor látjuk, hogy míg egyes alakok arca magazinokból kivágott fotókból készültek, mások arcát, lábát, karját a simára csiszolt fa felületre grafit ceruzával felvitt vonalak teszik élővé. Olyan finom rajzok ezek, hogy a nők frizurájának hajszálai, lábaik finom izomzata is könnyedén kivehető.

Gaál Kata munkája tehát remek példa arra, hogy a képzőművészeti alkotások felfedezéséhez igen is sok mozgás kell, hiszen közeledve vagy távolodva tőlük újabb és újabb részleteket, rétegeket fedezhetünk fel, amelyek tovább árnyalják az összhatást. A rétegeket pedig itt szó szerint érthetjük, hiszen az arcok és testrészek egyes elemei a fába karcolva jelennek meg, míg a városrészletek és más elemek egy újabb rétegként, újságok kivágásaiként jelennek meg, végül a ruhák már egy vastagabb réteget vonnak az alakokra.

A mű címe, In.stabil is sokat elárul erről a furcsa világról. A férfiak tőlünk elfordulva, néhol gyereknevelés közben jelennek meg és külön válnak a magabiztos nőktől, sőt még haladási irányuk is ellentétes. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy a mai társadalomban férfi és nő milyen kapcsolatot alakít ki, ebben a megváltozott, törékeny helyzetben, hogyan tudjuk megtalálni az egyensúlyt és a harmóniát.

Pár gondolat a művészről:
Gaál Kata 2017-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán. Alkotásaival eltávolodik a klasszikus (papír alapú) grafikai világtól, munkáit a kísérletezés, az új megfogalmazási technikák és módszerek, a körülötte zsongó világ sokszínű vizuális jegyeinek kreatív felhasználása jellemzi. Alkotásaiban a fa és a textil, valamint a fa és a viasz lenyűgöző felhasználási módjaira csodálkozhatunk rá. Témaként jelenleg leginkább a társadalmi és nemi szerepek változásaival összefüggő előítéletek és sztereotípiák foglalkoztatják.
Gaál Kata In.stabilja jelenleg a Felfedezők című kiállításon szerepel szeptember 23-ig az Ybl Budai Kreatív Házban (Ybl Miklós tér 9., nyitva tartás: minden nap 9.00-19.00).

Somogyi-Rohonczy Zsófia