Mátyás-templom – Budai Várnegyed

A budavári Nagyboldogasszony-templom, avagy ismertebb nevén a Mátyás-templom Budapest egyik fontos turisztikai látványossága. Nem ok nélkül! Az impozáns épület előtt és mellett lekövezett teret is kialakítottak, így remekül tud érvényesülni a méltóságteljes épület. Mellette húzódik a stílusában hozzá illeszkedő Halász-bástya. Bár a templom lényegesen nagyobb méretekkel rendelkezik, még sincs az az érzésünk, hogy elnyomná a mellette található bástyarendszert, inkább kiegészítik egymást. (1. kép)

A templom története egészen a XIII. századig vezet vissza, ekkor említették először iratokban. Az elmúlt évszázadokban sok mindent láthattak ezek a falak, a jelenlegi állapota szempontjából azonban a 19. század második felétől lesz izgalmas a történet, amikor a Kiegyezés után itt koronázták magyar királlyá és királynévá Ferenc József osztrák császárt és feleségét, Erzsébetet. Ezek után ugyanis 1873-ban megkezdték a templom helyreállításának munkálatait a magyar építész, Schulek Frigyes vezetésével. A helyreállítás során az építész igen jó érzékkel bontotta vissza a barokk korban keletkezett toldásokat, egészen a Mátyás király korában épített részekig ment vissza. Kibontatta a régi oszlopfőket és szép lassan kezdett kibontakozni a régi gótikus templom formája, amelyet -ha a szükség úgy kívánta- Schulek kiegészített az eredetivel megegyező másolatokkal, vagy a korhű tervei alapján. A második világháború sajnos a Mátyás-templomot is jelentősen megrongálta, 1950 és 1970 között zajlottak a nagyobb munkálatok, az utolsó simításokra 1984-ben került sor.

A Mátyás-templom tehát most neogótikus jegyeivel tör az ég felé. A fehér kő szinte ragyog, a finoman faragott elemei csipkeszerűek. A látogatók sokszor a nyugati homlok felől pillantják meg a templomot, a Szentháromság tér felől, ahol gyönyörű bélletes kapu fogad minket. No, de milyen is az a bélletes kapu? Kinézetében olyan hatást kelt, mintha befelé menet egyre szűkülő kapuk lennének egymásba helyezve. Az egyes kapuk úgynevezett pilaszterekkel, tehát féloszlopokkal -nem körbejárható oszlop- vannak kialakítva, sok esetben minden pilaszterre más-más mintát faragtak. A Mátyás-templom esetében azonban az oszlopok törzse egységesen sima felületű, ám az oszlopfőket gyönyörű növényi díszítés koronázza. Ugyanilyen gazdag növényi díszt kapott az oszlopok fölött található ívek sorában a legkülső ív. Ennek a különleges megoldásnak egyfajta hívogató, vonzó, befelé invitáló hatása van. A bélletes kapun belépőt, közvetlenül a kapu felett festett dombormű fogadja. A jelenet közepén Szűz Mária ül, ölében Jézussal, két oldalán egy-egy angyal térdel. A bélletes kapu felett nagyméretű, kerek rózsaablak látható. Ez a fajta építészeti elem, ablak szintén a késő román korral és főként gótikával terjedt el a templomok világába. A kör alakú minta középpontjából építkezik, sokszor a kerék küllőihez hasonlítják az egyes körcikkeket bontó elemeket. A gótika során ezek a „küllők” egyre bonyolultabb mintázatot kaptak, finom faragássá váltak. A Mátyás-templom ablakának központi eleme egy nyolc szirmú virághoz hasonlít, melyet a külső íven szintén nyolc nagylevelű lóhere körvonalait idéző elem vesz körül. (2. kép)

A templom másik jellegzetes eleme a harangtornya. Az ég felé törő, óriási torony méretei ellenére is elegáns hatást kelt. Ablakait csúcsíves bélletes keretek díszítik, amiket finom faragások díszítenek. A harangtoronyhoz több kisebb torony is kapcsolódik, áttört mintázatú korlátok, növények kőből kifaragott másolatai teszik a tornyot egy ékszerdobozhoz hasonlóvá. Érdemes egészen felnéznünk a torony tetejéig, a torony legfelső teraszához ugyanis kőből kifaragott vízköpők csatlakoznak. A démonokat idéző kőfigurák elsődleges feladata még a középkor folyamán a templom és a hívek védelmezése volt a Gonosztól, de kézzelfogható funkciójuk is volt, hiszen tátott szájukon keresztül vezették el a felesleges esővizet. (3. kép)

Végül érdemes megemlíteni a ragyogóan fehér templom színpompás tetőcserepeit. A tetőzetet közel 15000 színes cseréppel fedték, amit a híres Zsolnay gyárban készítettek el. A kék, barna, vörös és sárga színű cserepekből kialakított minták csúcsukra állított rombuszokból kialakított szövetet idéznek, a tető gerincéhez, valamint a kisebb tornyok és kápolnák tetőzetén pedig virágmintákká állnak össze.

Pár gondolat az építészről:

Schulek Frigyes 1841-ben, felvidéki származású családba született Pesten. Tanulmányait Bécsben végezte, tanára Schmidt professzor hatására szerette meg a középkor építészetét. Tanulóéveit párizsi és itáliai tanulmányutakkal fejezte be. Budapestre barátja, a szintén építész Steindl Imre hívására tér vissza. 1871-től a Mintarajziskola, majd a későbbi Képzőművészeti Főiskola tanára lett, 1895-től a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként tartották számon. A Műegyetemen évekig tanította a középkor építészetére a lelkes hallgatókat. Munkáival utazásaink során sokszor találkozhatunk, érdemes meglátogatni a Jáki templomot vagy éppen a János-hegyi Erzsébet-kilátót.

Somogyi-Rohonczy Zsófia