A program célja volt továbbá, hogy a tevékenység során a bevont személyek képesek legyenek továbbvinni, átadni az egy hetes, intenzív tréningen tanultakat, saját környezetükben új, ugyanakkor e program témájához kapcsolódó tevékenységeket (önsegítő csoportok, érzékenyítő csoportok, érdekvédelmi, civil kezdeményezéseket) valósítsanak meg 2016 márciusa és áprilisa között.

Magyarországon, ahogy Nyugat Európában és az Egyesült Államokban már a 80’ évek óta a fogyatékossággal élő emberekre, sokkal inkább tekintenek úgy, mint potenciális piaci szereplőkre, munkavállalókra, vásárlókra és kevéssé érvényesül velük szemben a korábbi medikális szemlélet, miszerint betegek, akik állandó kezelésre szorulnak, nem élhetnek teljes életet, másodrangú állampolgárok csupán, akikről szolidaritásból gondoskodni kell. A fogyatékosságra ma már egyre inkább, mint állapotra és nem, mint betegségre tekintenek, a megfelelő segítő szolgáltatásokkal és segédeszközökkel a fogyatékossággal élő emberek is képesek teljes értékű, önálló, független életet élni, hasznos, értékteremtő tagjai lenni a magyar társadalomnak.

A társadalomban tehát megkezdődött egyfajta szemléletváltás, amit a 90-es évek óta a civil szférában dolgozó szakemberek erősítenek, a kétezres években a gazdasági válság és recessziót követően pedig a hazai gazdaság-, és szociálpolitika is olyan irányt vett, mely a segélyezés eszköze helyett a fogyatékossággal élők munkaerő-piaci, társadalmi integrációjára helyezi a hangsúlyt.

Számos képzés, foglalkozatási program indult fogyatékossággal élő személyek számára, a kormány támogatja a fogyatékossággal élő személyek továbbtanulási szándékát, felsőoktatásban való részvételét, az integrált oktatást. Több olyan jogszabály is született az elmúlt 10 évben, mely a munkáltatókat arra ösztönzi, foglalkoztassanak ún. megváltozott munkaképességű, köztük fogyatékossággal élő személyeket.

A statisztikák az intézkedéseknek megfelelően évről évre javulnak, ugyanakkor látnunk kell azt, hogy még manapság is sokkal nagyobb esélye van a szegénységre, munkanélküliségre egy fogyatékos fiatalnak, mint egy nem fogyatékossággal élő társának. Ennek oka legtöbbször az, hogy sok esetben még az alapvető szolgáltatások, feltételek sem adottak, mint például az az akadálymentes környezet hiánya a munkahelyeken és a közterületeken, vagy a közösségi közlekedésben, a kialakított segítő szolgáltatások kapacitásainak elégtelensége, a munkahelyeken általában nincs meg az a szaktudás, tapasztalat, mely képes lenne a megfelelő fogyatékossággal élő személyt kiválasztani, felkészíteni, integrálni. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a fogyatékossággal élők négyszer nagyobb arányban élnek vidéken, községekben, mint városokban, ahol lehetőségeik hatványozottan korlátozottak. Egy súlyosan mozgássérült fiatal esetében először a fizikai rehabilitáció kezdődik meg, majd ezt követően veszt részt a hagyományos értelemben vett oktatásban, ami azt eredményezi, hogy többen 21-22 éves érnek középfokú tanulmányaik végére, így munkaerő-piaci szerepvállalásuk időben is eltolódik. Mindezen tényezők sokszor együttesen vannak jelen és a fogyatékossággal élő személy munkaerő-piaci kudarcaihoz, végső esetben teljes kivonulásához vezetnek.

Ezek mind külső tényezők, melyek nagy részén mikro és makro szintű (szociál)politikai intézkedésekkel segíteni lehet, ugyanakkor másik oldalról szemlélve a dolgot azt kell látnunk, hogy a fogyatékossággal élő fiatalok kevesebb, mint 5%-a szerez felsőfokú végzettséget, és még ennél is kevesebben beszélnek magabiztosan idegen nyelveket, márpedig manapság ez a belépő mondjuk egy multinacionális céghez, bármilyen munkakör tekintetében. Fontos elvárás az is, hogy a munkavállaló ún. puha képességei fejlettek legyenek, például jól tudjon csapatban dolgozni, érthetően kommunikáljon, proaktív legyen, jól feltalálja magát komplex helyzetekben, képes legyen önállóan döntést hozni, helyzeteket megoldani.

Mindezen képességek készségek fejlesztését, a fogyatékos fiatalok aktív szerepvállalását segítette elő az Együttható Egyesület Change your Attitude című projektje, fejlesztő foglalkozások és az Önálló Életvitel Mozgalom szellemiségén keresztül az Erasmus+ program támogatásával.

A tréning 2016. február 22 és március 1 között Gánton került megvalósításra, 24 ifjúságsegítő/önkéntes részvételével, melyből fő 13 fogyatékossággal él. A programnak helyszínt adó épület tökéletesen megfelelt a fizikai akadálymentesség feltételeinek.

A nemzetközi, angol nyelvű tréningen észt, román, lengyel, portugál, cseh és magyar 18 és 35 év közötti fiatalok vettek részt, országonként 4 fő, akik közül legalább 2 fogyatékossággal élő volt. A megvalósító szervezet alapfilozófiájának része az integrált környezetben, csoportokban való együttműködés, a programon részvevő fogyatékossággal élő és nem fogyatékossággal élő fiatalok így kölcsönösen tanulhattak egymástól/egymásról a foglalkozásokon, miközben a velük dolgozó nemzetközi tréner csapat több éves szaktudásával facilitálta, biztosította a kereteket a folyamathoz.

Az egy hetes tréninget a nem-formális pedagógia elveinek megfelelően, a tapasztalati tanulásra alapozva épült fel, önismereti és művészetterápiás módszerek alkalmazásával.

A program első képzési napja a résztvevők integrációját szolgálta. Kiscsoportokban több játék segítségével ismerhették meg egymást. Közösen alkották meg az egy hétben követendő szabályokat, megosztották félelmeiket, elvárásaikat a programmal kapcsolatban.

A következő két napban a program résztvevői tapasztalati tanulással olyan technikákat sajátíthattak el, melyek későbbi segítő munkájukban, a programot követő follow-up során hasznosíthatnak.

A segítő szakma olyan alapvető eszközeit ismerhették meg, próbálhatták ki, mint az aktív hallgatás, értékalkotás, döntéshozás, kooperáció, felelősségi körök, saját felelősség a segítő folyamatban.

A résztvevők betekintést nyerhettek a fogyatékosság dimenzióiba, foglalkoztak a fogyatékossággal, mint jelenséggel, a fogyatékosság jelentésével, megítélésével a különböző koroktól az Egyesült Államokból induló Önálló Életvitel Mozgalom szerepéről, egészen napjainkig.

A program 4. napján a résztvevők Budapestre utaztak Gántról bérelt buszokkal (köztük egy speciális gépjárművel, mely a kerekesszékes nemzetközi kis csapatot szállította), ahol meglátogatták Mozgásjavító Iskolát és a Motiváció Alapítványt.
A Mozgásjavítóban a résztevők rövid előadást hallgathattak meg az iskola történetéről és tevékenységéről, majd az iskola önkéntes diákjai és pedagógusai mutatták be az intézményt, valamint betekintést nyerhettek a program résztvevői egy töri órába is.

A Motiváció Alapítványban a résztvevők betekintést nyerhettek az Önálló Életvitel Mozgalom szellemiségét képviselő szervezet működésében, mely az egyik első fogyatékossággal élő embereket segítő civil szervezetként jött létre 1991-ben.

Az Alapítványba ellátogatott Nagy Bendegúz Lóránt kerekesszékes világutazó is, aki rövid előadásával, saját izgalmas, világ körüli útjáról készült prezentációján keresztül mutatta be, hogy a fogyatékosság nem betegség, hanem egy állapot és hogy az önálló életvitel megvalósítása legalább annyira függ a fogyatékossággal élő személy hozzáállásától, mint az őt körülvevőktől, a külső tényezőktől.

A pesti programot kikapcsolódásként a „City Game” zárta, ahol a résztvevők vegyes csapatokban ismerkedhettek meg Budapesttel, az itt élő emberekkel a kapott feladatok végrehajtása során.

A hétvégén ismét a nem formális technikáké volt a főszerep a részvevők asszociációs gyakorlatokat végeztek kis csoportokban, majd egyéni feldolgozás során elkészítették saját életút térképüket, melyben szerepet kapott múltjuk, élethelyzetük, jövőbeli terveik, és az azokhoz vezető út, fontosabb szereplők.

A strukturált érvek mentén zajló vita technikáját az oxfordi vita módszerének elsajátításával tanulták meg a résztvevők, akik a korábban kiválasztott „a fogyatékos fiataloknak külön iskolában kell tanulniuk” kijelentés mellett és ellen érveltek a vita során.

A vitát követő napon az ifjúságsegítők a nem verbális kommunikáció, egy-kétoldalú kommunikáció, valamint a konfliktuskezelés témakörével kapcsolatban sajátíthattak el ismereteket szimulációs gyakorlatok segítségével.

A program utolsó napján a részvevők egész napos feladata az volt, hogy megtervezzék, milyen tevékenységeket valósítanak majd meg a program után követési részében. A résztvevők rövid összefoglalót írtak a tervezett tevékenységről, a célokról, az azok eléréséhez szükséges célkitűzésekről, mérföldkövekről. Folyamatábrát és Gantt diagramot készítettek a korábban tanultak alapján, amihez visszajelzést, hasznos tanácsácsokat kaptak a szervezőktől.

A program végeztével a szervezők azt remélik, hogy a résztvevők a tréning során elsajátított technikákat adaptálják majd saját munkájuk során, hasonló kezdeményezéseket indítanak majd el saját kisközösségeikben, ezzel is elősegítve a fogyatékossággal élő fiatalok aktívabb társadalmi szerepvállalását.

Forrás: rehabportal.hu