Július 30-án 9-kor elindult a XV. kerületi lámpás klub, mondhatni junior csapata, a VGYKE Támogató Szolgálatának kisbuszával az agostyáni arborétum felé. Vidám hangulatban, szikrázó napsütésben érkeztünk meg a Tatától 8 kilométerre található Agostyán község határában elterülő arborétumba.

A kertet 1912-ben alapította az Esterházy-család: és például szlavóntölgyeket és vörösfenyőket telepítettek be. A Magyar Tudományos Akadémia 1955-1962 között kísérleti fatelepítéseket végzett a nem őshonos és ritkán előforduló fajokkal. Céljuk volt a klímatűrés és az ellenálló képesség vizsgálata: erre utalnak a török mogyoró, amerikai dió, japán ciprus, kínai szúrós fenyő, mamutfenyő. A Bocsájtó patak, két kis tavat is táplál, körülötte dúsan tenyésznek a mocsári ciprusok, zsurlók, páfrányok. Gyönyörű mályvabokrok, színpompás mezei virágok: harangvirág, kóró félék, hűs árnyat adó tuják, tiszafa, tölgyek, jegenyék, és még sorolhatnám a fajtákat – igazi illatos, párás mikroklímát biztosítanak az ide látogatóknak. A természet zöldje, a növények harmonikus együttese, lelket pihentető hatással voltak ránk.

Tóth Éva biológus, a klub önkéntes túravezetője lelkesen kalauzolt és izgalmas titkokat árult el a növényekről. Kevesen tudjuk, hogy a gyökérzetnek is van lombkoronája, amit a fákkal szimbiózisban élő gombák alkotnak. Napfény és klorofil által a növények szerves cukrokat szállítanak nekik, ők pedig szervetlen anyagokkal látják el „gazdájukat”.

A növények kommunikálni is tudnak együtt a köztük lévő gombahálózat és sejtanyagcseréjük által, ha egy fa kezd kiszáradni, a szomszédjától tápanyagokat kap. Az emberek is élhetnének ilyen jó viszonyban egymással.

Mivel délre járt az idő, csapatunk táplálékfelvételi lehetőség felderítésére indult. A tatai Öreg-tó partján sétálva sirályok kíséretében élveztük a víz közelségét. Nándi és Karcsi voltak a pizzatúra vezetői – tipikus pasik módjára a hasuk diktálta a tempót. A bőséges ebéd elfogyasztása után a kisbusz átrepített minket a tatai várba.

A vár első épületeit a Lackfi-család a XIV. században építtette birtokának központjaként. A virágkorát a XV. században élte, uralkodói rezidenciának használták, hiszen a Vértes kiváló vadászterületet adott: a zárt udvaros, 4 saroktornyos épületei között szívesen tartózkodott Mátyás király, Bonfini itáliai humanista történetíró is elragadtatással írt róla. A XVI. században a Habsburgok a török hadsereg közeledése miatt átépíttették és a magas tornyait lebontották, köveiből vastag falú, alacsony bástyákat húztak fel. Harcászati szempontból szerencsétlennek volt mondható a vár építése, hiszen bizonyos pontjairól nem lehetett rendesen kilőni. A megmaradt épületszárny a román stílus és a gótika jegyeit hordozza, kerek ill. csúcsíves boltozatai által. 1545-ben, Tasso Hannibal zsoldos kapitány harc nélkül török kézre adta a várat, le is fejezték érte. A királyi csapatok többször visszafoglalták, majd megint a törökhöz került, 1597 tavaszán például Pálffy Miklós királyi főkapitány emberei török ruhába beöltözve, éjszaka a kapu előterébe kértek bebocsátást, ahol felrobbantották a szekérre helyezett petárdát, majd a bedöntött kapun keresztül visszafoglalták a várat. A XVIII. században az Esterházy hercegi család jelentős mértékben átalakíttatta az egyetlen, még meglévő középkori lakószárnyát, ezzel megváltoztatták eredeti homlokzatát. 1960 óta vármúzeum működik a megmaradt épületrészben. Az alsó termekben római és kelta sírkőfaragásokat láthattunk (áldozati kelyhet tartó férfi és női alak, anya kisgyermekével, stb).

A római sírkövekre 3 osztatú kialakítás jellemző, felül a város képe, középen az elhunyt státusza (pl. lovas katona), alul pedig latin szöveg látható.

Tatán kerámia manufaktúra  is működött, a későbbi herendi porcelángyár ennek lett a továbbfejlesztett változata, kerámia edények és míves cserépkályhák őrzik a mesterség emlékét. Különféle céhek is működtek a városban, pl. csizmadia és posztókészítők. Céhládáikat és címereiket a múzeumban állították ki. A várban anglikán kápolna is működött, hiszen az angol telivérek szakszerű gondozása okán Angliából jöttek szakemberek, akik nemcsak a lovakkal foglalkoztak, hanem biliárdoztak is: a biliárdasztal ma is a kiállítás része.

Bízunk benne, hogy a következő kirándulásunk is ilyen sikeres lesz.