A kép forrása: http://www.ami.ca

A város tömegközlekedését a TransLink nevű vállalat szervezi, mely a buszvezetők képzésének a részévé tette a különleges szükségletű emberek utazásának a komfortosabbá tételét. A látássérültekkel kapcsolatos ismereteket először tantermi tréningen sajátíthatják el, majd igazi terepen, egy buszon, ideiglenesen látássérültté válva mélyülhetnek el a tanultakon.

A tantermi tréninget két látássérült vezeti, akik nagyjából 45 perc alatt elmondják miként oldják meg a saját buszozásukat, ismertetik a buszhasználat kihívásait, megmutatják a bothasználatot és a vakvezető kutya feladatait is ismertetik a buszos utazás alkalmával. Ezt követően mindenkinek alkalma nyílik kipróbálni egy látássérült kísérését, melyhez az érintettek adnak instrukciókat.

Utána az osztály kimegy a parkolóba, minden leendő buszvezető kap egy szemtakarót és elkezdődik a képzés terepi része, melyet szintén a teremből már megismert két látássérült vezet. Az első feladat a busz, illetve a busz ajtajának a megtalálása, majd ezek után a felszállás. E cikk alján látható erről egy angol nyelvű videó, melyben a látó olvasóink megtekinthetik mennyire nem könnyű ezt megvalósítani. Utána ülőhelyet kell találni, arra le kell ülni, de közben igyekezni kell nem felbotlani az emberekben. A buszos gyakorlatnak a részét képezi az állva történő utazás is, melyről szintén tanúsítja a videó, hogy nem olyan egyszerű. Ezalatt azt is meg kell tippelniük, hogy vajon a város melyik részén járhat a busz.

Steve Muller, a képzésért felelős vezető, szándékosan alakította ki úgy a képzést, hogy barátságos és vidám látássérültek vezessék, mert sok buszvezető-jelölt életében először ezen a tréningen beszélget látássérült emberrel. A tréning eredményességét jól jelzi, hogy a legtöbb buszvezető szerint ez a képzésnek a legjobb része.

Lee Caldecoat, aki a vállalat Oktatási Központjának az egyik oktatója, azt vallja, hogy a tréning a megértésről szól. Az, hogy a saját élményeiből ismerhette meg a látássérültek igényeit, segített neki empatikus hozzáállást kialakítani és belátni mi az, amit ő maga is megtehet.

Rob Sleath, az egyik trénerként közreműködő látássérült azt mondja, hogy a képzés egyik előnye, hogy a buszvezetők saját élményeikből is megtudhatják milyen szükségletei vannak egy látássérültnek, valamint azt is, miként tehetik számukra kényelmesebbé az utazást. Ő ezt tanácsolja a leendő buszvezetőknek:

Mindig azt mondom nekik: figyelj, ha nem vagy benne biztos, hogy mi a teendő ha egy mozgássérült vagy látássérült száll fel a buszra, akkor attól függetlenül, hogy milyen fogyatékossága van az illetőnek, mindig nyitva áll a lehetőség megkérdezned azt, hogy miként tudok neked a legjobban segíteni?

A régebbi olvasóink talán emlékeznek rá, hogy hasonló programban az Egyesületünk is lehetőséget kapott a közreműködésre, melyről itt lehet olvasni, így valamilyen módon már Budapesten is megjelent ez a fajta szemlélet.

A cikk forrása: Accesible Media