A Louis Braille támogatószolgálat 10. születésnapján meghirdetett és általam elnyert „Álomutazás” pályázat úti célja Szeged volt.

Gyerekkoromban apám szegedi származása miatt sokat voltam apai nagymamámnál Szegeden. A szüleim kiskoromban elváltak és nagymama így próbált anyámnak segíteni, hogy még óvódás koromban feljött értem és elvitt, hazahozott, nagyobb koromban anya feltett vonatra és nagymama Szegeden várt, visszafele is így jöttem.

Sajna az élet végessége miatt nagymama több évtizede elhunyt, anyukám is már régen nincs köztünk, régen jártam utoljára Szegeden.  Most ez az út csoda jó volt, sok régi élmény eszembe jutott a múltból!

A Dóm teret és a Fogadalmi templomot gyönyörűen felújították, a téren alagsorban kiállítást rendeztek be, melyet időhiánya miatt nem tudtunk megnézni. Az árkádok alatt körbe jártunk, mint régen és lányom minden szoborról elmondta, kit ábrázol. Némelyiket gyönyörűen felújították, de vannak elhanyagoltak is.

Kicsit átalakult a tér, megfordították a színpadot és nézőteret. A színpad közelében egy-két régi emlék eszembe jutott.
Életem első szabadtéri előadását 1970-ben, Bajazzok és Parasztbecsület, elmosta az eső. Olyan égiháború kezdődött épp 8 órakor a harmadik gongütésre, hogy a Fogadalmi templom mindkét tornya sötét este ellenére nappali világításban volt. Közönség az árkádok alatt szorongott és vártuk a szervezők döntését. A szervezők azt ígérték, ha 10-ig eláll az eső, akkor megtartják az előadást, fél 11-kor még esőben utcán áradó vizeket kerülgetve próbáltuk megközelíteni szállásunkat. Sajnos nem maradhattunk tovább, nagymama visszacserélte a jegyeket. Pár évvel később azonban láttam nagyon egy szép Az ember tragédiája előadást.

A templomba is bementünk, de épp gyászmise volt, lányom fülembe suttogta, amit látott és hamar kijöttünk. Ezután Móra múzeum parkjába mentünk, a szökőkút közelében kicsit elviselhetőbb volt a forróság. A Móra parkban is feljöttek a régi emlékek, lányom telefonjával csinált néhány képet rólunk.

A Széchenyi téren, a Polgármesteri hivatal közelében a Szeged étteremben ebédeltünk. Itt egy kicsit ejtőztünk, gerinc problémáim miatt eléggé elfáradtam a sétákban, jól esett egy kis pihenés. Ezt követően átsétáltunk a Széchenyi téren is, lehettem mintegy 6 éves 1964-ben, amikor este a Széchenyi téren kis színes lampionok égte, szökőkutak is színesek voltak.

A Virág cukrászdában nem bírtunk semmit sem enni, csak a meleg miatt ittunk, de azért hoztunk haza süteményt. Köszönhetően a légkondis busznak az út elfogadható volt, így süti sem romlott meg.

Ismét szeretnék köszönetet mondani ezért a nyereményért a szervezőknek és persze sofőrünknek is, aki végig kényelmes utazásomra figyelt. Nagyon szép nap volt!

Új Ágnes