Sikeres tárgyaláson van  túl a FESZT a BKK-val és úgy látszik, hogy talán megszületik a kompromisszumos megoldás. A 2016. szeptember 2-ai BKK-egyeztetés tárgya az volt, hogy miképpen lehetne a szelektív ajtónyitást akadálymentesíteni látás- és mozgássérültek számára. Az egyeztetés helyszíne a II. János Pál Pápa tér volt.

A  Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa (FESZT) szervezésében megvalósult bejáráson, a BKK részéről a taktilis jelzést szerették volna javasolni, az  Egyetemes Tervezés Információs Kutató Központ (ETIKK) a VGYKE és az MVGYOSZ  szakértőinek javaslata pedig az automata ajtónyitás volt.

A BKK elmondása szerint, a szelektív indítás előnye az energiatakarékosság és az ajtók amortizációjának a csökkentése, azonban tényleges magyar és külföldi adatokkal nem tudtak szolgálni arról, hogy menyivel lassabban megy tönkre az ajtósor úgy, ha nem mindegyik nyílik ki, mindegyik megállóban.

A közös alap a biztonság kérdése volt, melyet szubjektív és objektív körülményekre bontottunk. Szubjektív körülmény, hogy ki mennyire stabilan közlekedik önállóan, mennyire gyorsan reagál egy adott helyzetre, például a hangjelzésre. Objektív pedig az, hogy még abban sincs feltétlenül közös idősáv, hogy egy-egy megállóban mennyit tartózkodik a szerelvény, és a tartózkodási idő nem egyenlő azzal az idővel, amit be, és kiszállással tudunk eltölteni.

A tartózkodási idő onnantól számít, hogy beérkezik a szerelvény, behúzza a fékrendszert, és ezt követően jelenik meg a gombok körül a fénycsík, mely jelzi, hogy gombnyomással lehet nyitni az ajtókat, kívül, és belül is.

Megvizsgáltuk a hátrányokat kerekesszéket, és fehérbotot használók viszonylatában is.  A beszélgetés során szó esett arról is, hogy a fehérbotos, vagy a kerekesszékes közlekedés során milyen akadályokkal szembesülünk, ha pont a tömeggel szemben próbálunk eljutni egy-egy ajtóhoz, mely csak pár másodpercig van nyitva.

A kompromisszumos megoldás végül az lett, hogy ezen a héten előterjesztik végre az automata ajtónyitást és néhány héten belül a 2-es, és a 4-es metró ajtajai is az alapállapotra állnak majd vissza, vagyis automatikusan nyílnak, azonban az eltérő idősávokon, amelyet egy-egy megállóban tölt a szerelvény nem tudnak változtatni.

Az, hogy a későbbiekben hogyan lehet az álláspontokat közelebb hozni egymáshoz, további tárgyalások témái lesznek, hiszen mindkét fél törekszik az együttműködésre és a gyakorlat során felmerült problémák megoldására.