A kispesti KMO Előtér-galériájában, Lénymesék 2. címmel nyílt meg Zálogh Sándor grafikusművész kiállítása, melyet felkeresésre érdemesnek gondoltunk és egyáltalán nem bántuk meg. Tapasztaltuk, hogy egy rendkívül érdekes kiállításon voltunk. A mesék birodalmába csöppentünk, ahol sárkányokkal és különleges lényekkel találkoztunk.

Zálogh Sándor magán belül teremti meg a látványokat. A Lénymesék cím lehetne Meselények is, de itt többről, másról van szó, mint meséről. Inkább történetek ezek a művész által teremtett lényekről, a különös állatszerű emberekről, emberszerű állatokról, amelyek viselkednek. Zálogh Sándor lényteremtő művész, aki XXI. századi mitológiát rajzol átmeneti lényeivel.

A képek iróniával átitatottak, erkölcsi-morális kérdéseket vetnek fel, a viselkedéskultúrába engednek bepillantást a megtekintői számára. A társadalom ellentmondásai jelennek meg rajtuk, de nem hivalkodóan, hanem finoman, halkan; lehet borzongani és mosolyogni is.

A megjelenített sajátos lények, különböző élőlények testrészeiből  lettek összegyúrva, így markáns, emberi értelemben kicsit mosolyogtató, valószínűtlen  figurák keltek életre. A szereplők ezért érzéseket, emberi viszonyokat közvetítettek a képek elé álló ember felé. Szó volt alárendeltségről, dominanciáról, hasonlóságról, összeforrottságról és egyéb, szavakban nehezen kifejezhető összefüggésekről.

A kiállítás felkeresésének különleges része volt a képek narrálása, ami azonnali értelmezésre késztetett minket. Ennek köszönhetően az egyébként is nagyon érdekes és elgondolkodtató kiállítás olyan élményt nyújtott a számunkra, amit egy látó ember nem tapasztalhat meg látássérültek jelenléte nélkül.

Bernát Zsuzsanna és Kiss Julia
közösségi civilszervezők