A fények helyett szeretet
Nemrégiben két fontos szakmai összejövetelt is rendezett a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesülete (VGYKE). A látássérült szülõk és a látássérült gyereket nevelő családok támogatása érdekében a korai fejlesztéssel és a kora gyermekkori beavatkozással foglalkozó szakemberek szakmaközi fórumát tartották meg november 17-én kerületünkben, a Prevenciós Központban. November 30-án pedig ugyanebben a témában szerveztek konferenciát a vakok Ajtósi Dürer sori iskolájában. Ezek kapcsán a látássérültek lehetőségeirõl és a közelgő ünnepek megélésérõl beszélgettünk Fodor Ágnessel, a VGYKE elnökével.
Azt gondolnánk, a koraszülöttek egy részénél jelentkező látóhártya-elváltozás, az úgynevezett ROP idejekorán történő felismerése és a látást megmentő, időben elvégzett lézeres kezelés bevezetése számottevően csökkentette a látássérült kisgyerekek számát. Mint a szakember elmondta, a tudomány ma már egyre kisebb súlyú újszülöttek életét képes megmenteni. Azonban ezeknél a babáknál fennáll a veszély, hogy nem fognak jól látni, esetleg halmozottan fogyatékosok lesznek, és komplex fejlesztést igényelnek. A problémát az elnök fõleg abban látja, hogy a korai fejlesztés ezzel nem tud lépést tartani, és az ágazatok közötti együttmûködés nem zökkenőmentes.
A kicsik látásproblémája nemegyszer rejtve marad: a védőnők egy része a szülőktől tájékozódik a gyerek viselkedését illetően, a szülők viszont nem mindig veszik észre, hogy a csemetéjük például nem nyúl a tárgyak után vagy nem fókuszál. A rossz látás következményeként késhet a mozgás- és a beszédfejlődés is. Ezért nagyon fontos idejében kezdeni a fejlesztést. Ma már a minimális látásmaradványt is lehet fejleszteni. Teljes vakság esetén pedig a többi szerv fejlesztése elengedhetetlen.
A kicsi látásával kapcsolatos legcsekélyebb gyanú esetén a szemészorvosi vizsgálat mellett funkcionális látásvizsgálat is szükséges. Ezt a vakok óvodájában mûködő Országos Látásvizsgáló Központban gyógypedagógus végzi, aki a látásteljesítményt méri fel. A központban 1980 óta korai fejlesztés is folyik: jelenleg több mint hetven gyerek jár ide.
Nem csupán a látássérült gyerek megfelelő kezelése és fejlesztése jelenthet gondot az érintett családoknak. A gyengénlátó vagy vak fiatalok nagy dilemmája, hogy merjenek-e gyermeket vállalni: el tudják-e majd megfelelően látni, az utcán és a játszótéren pedig megóvni a veszélyektõl. Teljesen egyedül kell-e megbirkózniuk ezekkel a gondokkal, vagy a családtagokon kívül remélhetnek-e bármilyen segítséget például az államtól? A fejlett nyugati országokban egészséges szülõk és gyerekek esetén is bevett megoldás a bébiszitter. Nálunk azonban ez egyrészt nem „divat”, másrészt egy látássérült család aligha engedheti meg magának.
Fodor Ágnes hangsúlyozza: személyiségtől függ, hogy ki hogyan éli meg speciális helyzetét. Mindenesetre a látássérülteknek is joguk van ahhoz, hogy gyereket vállaljanak. Azt mondja, sokféle segítség érhető el, de nem megfelelõ óraszámban. A Vakok Állami Intézetének Rehabilitációs Centrumában indult olyan ingyenes tanfolyam, amelyen az érintett látássérültek megtanulhatták a pelenkázás fortélyait.
A picik ellátását segítik a ma már elérhetõ olyan technikai eszközök, mint a beszélő mérleg, a beszélő lázmérõ vagy a színfelismerő. Amikor óvodás lesz a gyerek, kialakítható a mód, ahogy eljutnak az óvodáig. A kicsik meglepõen jól alkalmazkodnak ahhoz, hogy a szülő nem lát. Segítség kérhető a családsegítő, illetve a házi gondozási központoktól, de ezt természetesen a szülőnek kell jeleznie. A VGYKE pedig, felmérve az igényeket, tíz bébiszittert képzett ki, és 2017-ben elindítja a speciális bébiszitter-szolgáltatást.
Külföldön a civilek igen aktívak, és az egyházi és állami szervezetek is komoly szerepet vállalnak. Az állam nálunk abban tudna segíteni, ha több forrást biztosítana a feladatok megoldásához.
Hogy a látássérültek számára mit jelent egy olyan ünnep, amelyhez fények és csillogás is kapcsolódik? A VGYKE elnöke azt mondja: ezek mellett a fahéj vagy a méz finom illata, a sok tapogatható tárgy és nem utolsósorban a karácsonyi énekek és dalok teszik széppé a közelgő ünnepeket. A gyengén látók többszörösen tudnak örülni az olyan ajándéknak, amit nem lehet becsomagolni, csak ott van a levegőben, ez pedig nem más, mint a szeretet. A látássé- rült gyerekek bevonhatók a mézeskalács vagy a gyertyakészítésbe, a karácsonyfa díszítésébe. Így a roszszul látó gyerekek számára is élmé-nyekben gazdag lesz az ünnep.
Csop Veronika
Megjelent a XIII. kerületi Hírnök 2006. december 15-i számának 10. oldalán