Az alul lévő álló téglalapképek közül a jobb oldali traktusban lévő harmadik megint egy diákot ábrázol, akárcsak a másik oldalon az első kettő. A fiatal, tízéves forma fiúcskát félprofilból látjuk, fekete bokacsizmát, türkizzöld harisnyát és barna térdnadrágot visel, hozzá a reneszánsz divatjának megfelelő királykék buggyos aljú, gombos kabátkát, magasított, feszes gallérral. A ruhadarabot egy aranycsatos fekete öv fogja a derekához, megjelenése elegáns, vélhetőleg jó családból való. Zenét tanul, épp játszik is valamit kicsi hegedűjén, közben arcán átélés tükröződik. Mögötte is – akárcsak a kosárfonást tanuló fiú mögött a másik oldalon – egy angyal áll imára emelt kezekkel, de épp csak az ujjhegyeket összeérintve, mintha egy kupolát formázna a két tenyeréből. Talán nem is annyira az ima, mint inkább a maga a gesztus válik így a mozdulat lényegévé. Az angyal zöldes fényű fehér selyemtógájának ujját, nyakát és elől a mellkastól egészen a ruha aljáig itt is szecessziós mintázat díszíti, geometriai formák, fekete alapon sötét-arany színben. Arca keskeny, ő nem lefelé, a fiúra, hanem előre néz, de ugyanaz a báj és kellem jellemzi, mint a többi női alakot. Maga mögé húzott, félig kitárt szárnyai a tarkója mögötti napszín glóriát keretezik, mintha a szentségnek ez az attribútuma egy kehelyben ülne. A szárnyak ábrázolása ugyanebben a formában jelenik meg a másik angyalnál is, így az ablakok teljes, összefüggő koncepciójára jellemző szimmetria nem csak a formákban és azok elhelyezkedésében, de a képiség apró részleteiben is megjelenik.

Az alul lévő téglalapképek közül az utolsón ismét egy diákkal találkozunk, ezúttal egy lánykával. Kicsivel fiatalabb a fiúnál, nyolc év körüli. A másik kislányéhoz hasonló lapostalpú fekete, pántos cipőt visel, mérgesebb zöld harisnyát és hosszanti irányban kreppelt térd fölé érő barna szoknyát, aranycsatos fekete övvel. Fehérgalléros blúzát a nyakrésznél aprógombos, barna felsőruha takarja, ami mögé be van tűrve rombuszforma masnira kötött türkizkék sálja. Szemből látjuk őt, bal kezében kereszt, felfelé nyújtja, jobb keze a mellkasán nyugszik a szíve fölött. Mögötte egy apáca áll, a keresztet talán neki akarja átadni a kislány, de a gesztusa nem egyértelmű. Az apáca süvegszerű, széles fityulájából és ruhájából ítélve a zárdafőnök lehet. Egyik kezével óvón érinti a kislány felfelé nyúló karját, a másikat a lányka feje fölött tartja, mintha megáldaná. Ruhája nem klasszikus fekete, mint Margité, hanem mélykék, óriási fehér gallérral, ami az egész mellkasát takarja. Övéről a fodrozódó ruhához simulva hosszú, fényes rózsafüzér lóg, nagy aranykereszttel. Arca gyengéd, szemét félig lehunyja, elismerő szeretettel néz tanítványára.

A lenti képekkel végeztünk, most feljebb lépünk az ablak következő szintjére, ahol nem nyolc, hanem négy téglalapforma ablaktáblát találunk, de ezeknek a teteje nem szögletes, mint az alsóké, hanem árkádos, úgyhogy inkább kapura emlékeztetnek. Mindkét oldalon két-két ablak található és mindegyik ablakot tizenegy apróbb vagy nagyobb részre osztják a keresztlécek: kupola, kehely gyertya és téglalap formákra, legfölül pedig egy majdnem ovális területre, amiben az adott ablakrész lényegi motívuma helyezkedik el. Balról kezdem. Az első kapuforma középső téglalapjának felső részére egy vörös szívet festett a művész, melyet virágszirmok és csigavonalban elhelyezkedő kacsok vesznek körül. A fehér háttérnek köszönhetően napsütéses időben szentséges fény öleli körbe ezt a szívet, ami még szikrázóbb, mint a színes részeken beáramló sugaraké. Szélére olyan festett motívumok kerültek, mint egy lefelé fordított tollaslabda. A keresztlécek keretezik ezt a télalapot, amit oldalról egy-egy gyertyaforma szegélyez, melyek mintázata tisztán geometrikus jellegű: a törzsön a cikk-cakk vonalak mögött hullámvonallal és megint csak szirmokkal, a “gyertya lángjában” pedig csigavonallal és egy furcsa kis formával, ami ténylegesen egy apró lángocskára emlékeztető. A két gyertya és a téglalap alatt két kupolaformát találunk, közte egy kelyhet és a kupola két oldalán még egy-egy félkelyhet. Egyenesek, háromszögek, csigavonalak és virágmotívumok jellemzik a díszítést, a színek és a formák is harmonizálnak.

A lényegi motívum mégsem ez az érdekes, íves, színes kavalkád, hanem a fölül, középen egy majdnem ovális képrészletben elhelyezkedő sas, az egyik evangélista, János szimbóluma. Szemből látjuk ezt a gondosan kidolgozott gyönyörű barna madarat, az ábrázolás olyan részletgazdag, hogy akár a tollait is megszámolhatnánk. Glóriás fejét oldalra fordítja, szárnyai fenségesen kitárva, karmos lábai erőt sugároznak. A fényeskék örvénylő háttér előtt minden irányból aranyló csillagok veszik körül, mintha most készülne alászállni az égből, a mennyből.

A Nádor Terem óriási ablakzatának legalsó szintjét elhagyva feljebb léptünk és a négy kapuforma ablaktáblából megismertük balról az elsőt. Leírtam, hogy a jobbára szecessziós geometriai mintákból álló díszítés csak kerete, kiegészítője a lényegi elemnek, mely az ablak felső részén, az árkád ívben, egy nagyjából ovális formájú részletben található. Ez azért fontos, mert a mellette lévő ablak, tehát balról a második, egy az egyben ugyanezzel a motívumkinccsel készült, annak tökéletes mása, csak épp ez a kiemelten fontos elem különbözik. A néhol aranyló, néhol pedig ezüstösen fénylő csillagok pöttyözte kéken örvénylő háttér előtt ezúttal egy erős, izmos, tagbaszakadt bika jelenik meg, oldalnézetből látjuk. Az állat a következő evangélista, Lukács szimbóluma. Pont középen van, kiemelt helyen, a háttér kékje közvetlenül a teste mögött világosabb, majd fokozatosan sötétedik, a különböző árnyalatokat vonalak szegélyezik.

A bika teste halovány barna, szinte áttetsző, így a nap sugarait is könnyebben átengedi. Nála is megjelennek a szentség attribútumai, akárcsak az emberi alakoknál. Hófehér szarvakkal ékes feje mögött glória fénylik, oldalából óriási szárny emelkedik, mely rózsaszín, sötétebb és világosabb árnyalatú lila, valamint türkiz színekben pompázik. Végtagjai mintha mozdulnának, farka ívesen simul lábszárához, közben vastag nyakát, fejét kicsit előrehajtja, tekintete békés.

S. Tóth Erika