Aki egy évnyi hangoskönyvvel gazdagított bennünket – Emlékezés Bodor Tiborra
Aligha van Magyarországon olyan látássérült idős vagy fiatal, aki ne ismerné Bodor Tibor nevét, de még inkább a hangját. A közismert színészt azonban a vak emberek többsége nem elsősorban a méltán népszerű Szomszédok című teleregény Kenéz elvtársaként zárta szívébe, hanem a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségében működő hangoskönyvtár ikonikus felolvasójaként. Tisztelgésül a kiváló színész, tanár és önkéntes felolvasó emléke és munkássága előtt, a Szövetség hangoskönyvtára mostantól az ő nevét viseli.
Az MVGYOSZ Centenáriumi Év programsorozatának egyik célja, hogy méltóképpen megemlékezzünk mindazokról, akik az elmúlt száz évben tevékenységükkel előre mozdították a magyar látássérült emberek ügyét, segítették társadalmi részvételüket, biztosították számukra a hozzáférést mindahhoz az értékhez, ami látó társaiknak oly magától értetődően elérhető.
A kultúrához való egyenlő esélyű hozzáférésért mindazok sokat tettek, akik létrehozták a Szövetség hangoskönyvtárát és akik annak fejlődésében felolvasóként az elmúlt lassan hetven év során közreműködtek. Bodor Tibor egyike volt ezen példamutató személyeknek, a hangoskönyvtár egyik legaktívabb felolvasójaként tartják számon. Színészi pályája mellett, melynek során számos filmben és tévésorozatban, színházi előadásban játszott többek között a Nemzeti és a Madách Színház színészeként, a látássérülteknek 394 könyvet olvasott fel közel 9000 óra terjedelemben. Önkéntes felolvasóként elhatározása az volt, hogy annyi hanganyagot készítsen el a hangoskönyvtár számára, hogy ha azt valaki egy év januárjának 1-jén elkezdi hallgatni, akkor december 31-ére se érjen a végére. Áldozatos munkájáért az MVGYOSZ vezetősége 1996-ban a Braille-emlékérem arany fokozatával tüntette ki.
Talán eddig kevesen tudták, hogy Bodor Tibor felolvasói pályafutását nem a Vakok Szövetségében, hanem vak nagyapja mellett kezdte, aki mindig szívesen hallgatta unokája felolvasásait. Valószínűleg innen származott az az elhivatottsága, mellyel évtizedeken keresztül szolgálta a látássérült emberek irodalomhoz való hozzáférésének ügyét. Rendszerint kora reggel érkezett meg a Szövetség stúdiójába, ahol naponta két-három órát olvasott fel, 9 órától ugyanis már színházi próbára várták, esténként pedig a közönség előtt volt jelenése. Érthető tehát, hogy sokunk emlékezetében elevenen él a színész gyönyörű orgánuma mellett a felvételeken időnként kedélyesen megcsörrenő teás- vagy kávéscsésze hangja is.
Bodor Tibor látássérült gyermekek és fiatalok generációinak tette élménnyé a kötelező olvasmányokat, így például az Odüsszeiát, az Egri csillagokat vagy Az aranyembert, de a világ- és a szórakoztató irodalom nagyjait is elérhetővé tette számunkra, felolvasta többek között Dante, Dumas, Marquez, Dosztojevszkij, Rejtő Jenő és Victor Hugo műveit is. Önkéntes felolvasói munkáját hatalmas szeretettel és csendes alázattal végezte, még színész kollégáinak többsége sem tudott ezen tevékenységéről. Mindaddig olvasott fel, míg egészségi állapota engedte, 2000-ben hetvenkilenc évesen hunyt el.
2017 őszén alakult meg a Bodor Tibor Kulturális Egyesület, melynek célja a színész emlékének méltó ápolásán túl a vak és gyengénlátó emberek kultúrához való hozzáférésének integrált körülmények között történő biztosítása. Az egyesület Bodor Tibor unokájának és több látássérült személynek az összefogásaként jöhetett létre és elsőként az MVGYOSZ Centenáriumi Év programsorozatának ünnepélyes megnyitóján, 2018. január 4-én mutatkozott be.
Puskás Kata Szidónia, az egyesület elnöke, Bodor Tibor unokája szívből jövő beszédben emlékezett meg az ismert színészről és felolvasóról köszönetet mondva azért a szeretetért, amellyel az MVGYOSZ tagsága őrzi emlékét. Kata egy Facebookon megjelent felhívásra jelentkezett önkéntes felolvasónak, így folytatandó nagyapja munkásságát. Elnökként azt tűzte ki célul, hogy a Bodor Tibor Kulturális Egyesület tevékenységének eredményeként a Szövetség hangoskönyvtárának állománya a közeli jövőben legalább újabb 9000 órányi hangoskönyvvel gyarapodjon, amihez már toborozzák a lelkes önkénteseket.
Bodor Tibor özvegye, Zsóka néni sajnos már nem érhette meg a megemlékezést, a rendezvény előtt pár nappal hunyt el, de az előkészületekről még tudhatott. Neki ígérte meg Helle Maximilian, az egyesület egyik vak alapító tagja, hogy a látássérült emberekért végzendő munkája során mindvégig életben fogja tartani férjének emlékét.
Emlékezésül az MVGYOSZ hangoskönyvtárának egykori felolvasójára és névadójára, az ünnepi műsor közönsége Babits Mihály Ritmus a könyvről című versét Bodor Tibor tolmácsolásában hallgatta meg.
“Öröklött, nagy Varázs, holtak idézője,
messze nemzedékek egymáshoz fűzője;
mert csak a Könyv kapcsol multat a jövőbe,
ivadék lelkeket egy nemzetté szőve.”
Babits Mihály: Ritmus a könyvről (részlet)
Németh Orsolya
Forrás: MVGYOSZ Hírlevél 2. szám