Hogy éljünk biztonságban Újpesten?
2024. március 6.
Az idén is elkezdődött Varga Brigitta rendőr százados körzeti megbízott közbiztonsági és közlekedésbiztonsági előadás sorozata. Mint mindig, most is elmondta, hogy éppen milyen csalásokkal tévesztik meg az embereket, és szedik ki belőlük a pénzüket. Mire figyeljünk, hogy ne kerüljünk a csalók hálójába, mivel nekünk, látássérülteknek még nehezebb dolgunk van velük szemben. Figyelmeztetett bennünket a lámpák figyelembevételére és az óvatos közlekedésre is.
Most is felajánlotta a segítségét, ha szükségünk lenne rá. Köszönjük neki, hogy mindig segítségünkre van, például a beszélő lámpák visszakapcsolásánál!
„Utánképzés ittas vezetőknek” – audionarrált színházi előadás
2024. március 6.
Ehavi klubkirándulásunk keretében a Pesti Magyar Színházba látogattunk, ahol kortárs művet: Háy János„Utánképzés ittas vezetőknek” című szatíráját néztük meg – mégpedig audionarrációval! Ugyan a darab inkább épített a szövegre, mint a vizualitásra, Oláh Klaudia szakavatott tolmácsolásában a legapróbb részletekről is értesültünk.
A történet szerint kilenc embert hoz össze egy számukra cseppet sem lelkesítő feladat: „hőseink” ugyanis ittas vezetés következményeként kényszerülnek egy, a bűnismétlést megakadályozni hivatott utánképzéses csoportmunkán részt venni. Motivációjukat pszichológusaik – a frissen vált, saját spirituális fejlődésével elfoglalt ezoterikus, illetve a nyugdíjazásáig csak a centit vágó valamikori tanárnő – sem tudják éppen növelni. A csoporttagok a mai magyar társadalom minden rétegét képviselik: akad közöttük nevelőintézetben felnőtt „nyóckeres” éjjelnappalis, idősödő özvegy közös képviselő, plázacica műkörmös, túlmozgásos egykori húskereskedő, elvált vendéglátós családapa, belbudai marketinges, női magazin újságírója, építészmérnök és egy valószínűsíthető belügyes is… A csoportmunka a szokásos módon indulna – keretek tisztázása, szabályok lefektetése, ismerkedő kör – ám a résztvevők (beleértve a csoportvezetőket is) személyisége, múltja, traumái lépten-nyomon megszakítják, zsákutcába terelik az egészet.
Gondolkodásuk egyetlen pontban egyezik: mindannyian ártatlannak vallják magukat, és nagyon szeretnék visszakapni a jogosítványukat. Részegen vezetni szerintük csakis akkor probléma, ha elkap a rendőr… és ők egyébként sem isznak annyit, ugye. Ahogy telnek a napok, elérkezik az idő, hogy mindenki eljátssza azt a bizonyos eseményt, ami miatt ebbe a csoportba került – és csodák csodája, valahogy senki sem igazán bűnös; a résztvevők egyként próbálják oly módon lefesteni az általuk részegen okozott balesetek körülményeit, hogy ők maguk a lehető legártatlanabbnak tűnjenek.
A vicces szituációk során igen komoly kérdések kerültek terítékre, és gondolkodtattak el minket, nézőket az alkoholfüggőség működési mechanizmusáról és az ennek falazó kollektív képmutatásról, ami együttvéve szinte lehetetlenné teszi az önerőből való leszokást; cserébe a segítség sem feltétlenül az, aminek látszik. A résztvevők közötti diskurzusok felszínre hozták a női-férfi szerepek, az emancipáció, a rasszizmus és a gyermekbántalmazás, vagy éppen a más kultúrákkal, vallásokkal kapcsolatos előítéletek témáját is, utalva néhol napjaink aktuális közéleti botrányaira. Mindezt azonban olyan mesteri könnyedséggel szőtték a párbeszédekbe, hogy mi az első perctől az utolsóig remekül szórakoztunk – miközben a tárgyalt témák cseppet sem váltak súlytalanná.
Igazán elégedetten, valódi élménnyel gazdagodva léptünk ki végül a színház kapuján.
A legújabb internetes, telefonos és unokázós csalásokról
2024. március 4.
Klubnapunkra ezúttal Farkas Brigitta rendőr őrnagyot hívtuk meg, hogy tájékoztasson minket a legújabb internetes, telefonos és „unokázós” csalásokkal kapcsolatban.
Például ne higgyünk annak, ha a „bankunk” azzal hív fel bennünket, hogy a számlánkat zárolták, és segítenek hozzájuttatni bennünket a pénzünkhöz! Ügyeljünk azokra a levelekre, vagy e-mailekre, amelyek arról tájékoztatnak, hogy csomagunk érkezett, pedig nem is rendeltünk semmit! Ne nyissuk meg a gyanús, ismeretlen személyektől érkező levelekben szereplő hivatkozásokat sem! Még mindig előfordul az „unokázós” csalás, amely kivédhető azzal például, ha a családtagjainkkal megbeszélünk egy jelszót egymás beazonosítására, amit csak mi ismerünk. Végül hallottunk a Gondosórával történő csalásról, amikor az önkormányzat nevében csöngetnek be, hogy az órát akarják ellenőrizni.
Az előadás után felköszöntöttük név- és születésnaposainkat, és megemlékeztünk a nőnapról is.
Az eseményről Facebookos bejelentkezés is történt, amely itt érhető el.
Egyesületünk 2024.03.01. péntek délutánra felkérést kapott az aiMotive Kft. székházába Szemléletformáló programunk bemutatásához.
Csapatunk a cég egyik tárgyalójában több állomást kialakítva tematizálta a programot.
Az első állomáson Czagány Izabella mutatta be a szimulációs szemüvegek segítségével az egyes szembetegségek fajtáit, mint például: csőlátás, homályos látás, torz látás, fényérzékenység.
A szemüvegek viselése közben különböző feladatokat, vagy teszteket próbáltak megoldani a résztvevők, így megtapasztalva a nehézségeket mint “alkalmi látássérültek”.
A második állomáson Lenkainé Vajda Viktória tapasztaltatta meg a csoport tagjaival tapintás útján a braille írást-olvasást, a fém pénzek felismerését, a különböző formák és anyagok megkülönböztethetőségét a látás hiányában.
A harmadik állomáson Ruzsa Viktor nyújtott részletes tájékoztatást és betekintést a számitástechnika és az okos telefonok világába, hogy látássérültként hogyan tudjuk a különböző képernyőolvasó szoftverek segítségével használni az informatikai eszközöket és programokat.
A negyedik állomáson Török-Zselensky Eszter,Tanai Csaba és Szamóca, a vakvezető kutya ismertette meg a jelen lévőket a fehérbotos közlekedéssel, a vakvezető kutyával. Gyakorlati tapasztalatokat szereztek a látássérültek segítésével kapcsolatban, hogyan jó és helyes a kísérése a látássérültnek, milyen érzés bekötött szemmel fehérbottal közlekedni.
A résztvevők nagyon nyitottak, rugalmasak és érdeklődőek voltak. Több kérdést is kaptunk a rendezvény során, a vakvezető kutyákkal kapcsolatban, hogy hány éves koráig dolgozhat egy kutya, ha nincs rajta a hám, akkor úgy viselkedik-e, mint egy átlagos kutya? A közlekedés során honnan tudjuk, hogy merre kell mennünk, hogyan találjuk meg a zebrát? A program végére minden kérdést megválaszoltunk az érdeklődők részére.
A Szemléletformálás sokrétűségéből fakadóan, a csoport egy elég mély és széles körű betekintést nyerhetett gyakorlati tapasztalatokkal kiegészítve a látássérült emberek mindennapjairól.
Színházban járt a ferencvárosi Lámpás klub tagsága. Csiky Gergely, mondhatjuk, örökéletű darabját láthattuk, mely a tékozló család tipikus esetét mutatta be a győri Kisfaludy színház művészeinek előadásában. A családi költségvetés sem bírja a tékozlást, a pazarlást, egyszer szétpattan a Buborék, vagyis a látszat, mely mögött adósság, rossz házasságok egyaránt megjelennek, és a családfőnek döntenie kell, hogy mi legyen.
A régi darabot egy kis humorral is fűszerezték a színészek, így tényleg vidám jutalomelőadás volt látható.
Márciusi klubnapunkat külső helyszínen tartottuk, a L’Amouse cukrászdában, különleges sütemények társaságában. Tagjaink kérése volt, hogy egy külső helyszínen beszélgessünk, tervezzük az év további részét. Az urak a nőnap alkalmából köszöntötték a hölgytagokat, és beszélgettünk arról is, hogy már 20 éves az egyesület, az eddig elért eredmények és további tervek is szóba kerültek ezen a napfényes tavaszi napon.
Volt, aki az év első hónapjában ünnepelte a születésnapját, őt is megköszöntöttük.
Az ingyenes akcióban több látássérült maszszőr vett részt, köztük Beckné Kovács Henrietta, aki hat évvel ezelőtt, negyven éves korában veszítette el a látásának 90 százalékát.
A VGYKESzugló utcai központjában találkoztunk vele. Itt is kialakítottak egy masszázs-helyiséget: patikatisztaság mindenütt. Henrietta szőke, kékszemű, mosolygós nő, barátságosan szorít kezet. A teakonyhába invitál minket, teát készít, chips az asztalon, látszik, hogy minden részletre odafigyel. Meséli, az erzsébetvárosi ingyenes masszázs-akció telt-házzal ment, az idősek szívesen jöttek volna többször is. Henrietta magabiztosan mozog a konyhában, úgy tölti tele a csészénket teával, hogy egy csepp se megy félre. Ha nem tudnám, hogy gyengénlátó, fel sem tűnne. Ahogy az sem, hogy hallássérült is.
Henrietta halláskárosodása egy orvosi műhiba következménye: ötéves korában mindkét fülét fel kellett szúrni, és az orvos megsértette a hallóidegeket. A kislány Miskolcon élt a szüleivel, akik nem akarták, hogy a siketek iskolájába kerüljön a lányuk, így logopédus segítségével tökéletesen megtanult kommunikálni. Hallókészülékkel is teljes életet élt, jól tanult, sportolt, középiskolát végzett. Mindig is segítőpályára készült. Érettségi után felvették a
budapesti Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karára. Férjhez ment, egy fia és egy lánya született. Dolgozott kardiológiai osztályon, hasi sebészeten, ápolt amputált végtagú betegeket az Országos Rehabilitációs Intézetben. Sok év után az újpesti idősek otthonában a demens osztályt vezette, majd kinevezték a Béla utcai Idősek Otthonának vezetőjének. Minden gondozottal személyesen törődött, ha hajnalban hívták, hogy az egyik néni elesett, Henrietta rohant az intézetbe, hogy segítsen.
Negyven éves koráig semmi baj nem volt a látásával. Aztán egyik reggel arra ébredt, hogy már nem látja a gyermeke arcát. Egyik pillanatról a másikra az éleslátásának 90 százalékát elveszítette. Az orvosok sem tudták megmondani mi történt, Henrietta szerint a stressz is oka volt a látásvesztésnek. Az asszony összeomlott, bezárkózott, mindenkivel megszakította a kapcsolatot. Leszázalékolták. A családja tartotta benne a lelket: a gyerekei még kicsik voltak, szükségük volt az anyjukra, a férjnek pedig a feleségére. „Végül is nem bénultál le, nem kerültél kerekesszékbe, meglátod, meg fogsz tanulni mindent, csak ne add fel!” –biztatta őt a férje. És Henrietta nekikezdett újjáépíteni az életét. Nem ment könnyen, de megtanult önállóan közlekedni, ma már GPS-el bárhova el tud jutni. Látássérülten újra tanult főzni, takarítani, varrni, sálat kötött a keresztfiának. Nemrég ünnepelték a kislánya nyolcadik születésnapját, és a kívánsága az volt, hogy a tortáját egy fehér hattyú díszítse. Az édesanyja megformálta neki fondantból.
Henrietta nem akart leszázalékoltan otthon ülni, visszatért a segítő hivatásához. Már a főiskolán tanult masszázst, a tudását látássérülten tovább fejlesztette, és a VGYKE-nél vállalt gyógy- és nyirokmasszázst. Imádják az ügyfelei, ma már sokfelé dolgozik. A Szugló utcai központon kívül Békásmegyeren,Erzsébetvárosban a Peterdy utcai Idősek Otthonának VI. emeletén masszíroz, látássérült kollégájával együtt. Henrietta úgy érzi, bár az éleslátásából csak 10 százalék maradt, mégis gazdagabbá vált az élete. Más ember lett. Sokkal elfogadóbb, türelmesebb, már nem akar mindent ő irányítani. Gyakran eszébe jut a nagymamája, aki azt mondta neki: „Minden napnak súlya van, próbáld a maximumot kihozni belőle.” Henrietta számára a masszázs a szeretetenergia átadását jelenti. Odafigyel az ügyfelei lelkiállapotára is, meghallgatja őket, életmód tanácsokat ad nekik.
Az nagyon bántja, ha világtalannak nevezik. Úgy érzi, neki nagyon is színes belső világa van, és rengeteg terve. Henrietta németül tanul a fiával, biologikával foglalkozik, siklóernyőzni készül. S arra is, hogy könyvet ír az életéről.
Tárlatvezetés a Pesterzsébeti Múzeumban
2024.02. 28.
Februári klubprogramunk keretében ellátogattunk a Pesterzsébeti Múzeumba, ahol időutazást tettünk a múltba.
Fotókkal illusztrálva hallhattunk Pesterzsébet helytörténetéről, az oktatásról, kultúráról, vallástörténetről, egészségügyről, melyben felmerült Dr. Szalai Jenő neve, akinek kitűzött célja volt a tuberkolózis megfékezése, ennek érdekében átoltotta a kerület lakosságát egy kísérleti stádiumban lévő oltóanyaggal, mely következtében jelentősen csökkent a kerületben a tbc-s betegek száma.
A Pesterzsébeti Múzeum megtekintése után átsétáltunk a Gaál Imre galériába, mely korábban Dr. Szalai Jenő lakása volt.
Tárlatvezetés a Pesterzsébeti Múzeumban – a tárlatvezető hölgy a festményeket mutatja be a galériában.
A galériában szintén tárlatvezetéssel megtekintettük Kadarkuti Richárd festményeit, valamint babakiállítást, és gipsz szobrokat is láthattunk.
A program nagyon érdekes volt, mindannyian jól éreztük magunkat.
Február 28-án fergeteges farsangi hangulatban búcsúztattuk a telet klubnapunkon.
Először beszélgettünk kicsit a farsangi szokásokról, felelevenítettük néhány egyéni és közös élményünket is.
Nagyon sokan érkeztek jelmezben, melyért nem maradt el a jutalom. A jelmez nélkül érkezők választották ki a két győztest, egy lányt és egy fiút.
Érkeztek hozzánk nagymacskák – cica, oroszlán, párduc -, egy angyalka, egy nyuszi, egy bohóc, Mickey és Minnie egerek, egy teafilter és nem utolsó sorban egy álomfogó is. A jelmezverseny győztese Minnie egér és az oroszlán lettek.
A jelmezesek egy táncos játékban is részt vettek, ahol szintén az oroszlán győzedelmeskedett.
Ezt követően hat fős csapatokra bontva egy beszélgetős, ismerkedős játékot játszottunk, mely nagyon tetszett mindenkinek. Sokat nevettünk az elhangzott kérdéseken és a válaszokon.
Természetesen nem maradhatott el a fánk sem, majd jóllakottan még táncra is perdültünk.
Az eseményről készült néhány fotó itt tekinthető meg.
Egy különleges rajzművész bemutatása
2024. február 26.
Februári klubnapunkon meghívott vendégeink egy igazán különleges rajzművésszel ismerkedhettek meg, hiszen Bizsók László Virgil egy olyan hatalmas tehetség, aki egyre romló látássérültsége ellenére is olyan rajzokat készít, hogy bármilyen kiállításon megállnák a helyüket.
Kancsalként született, ezután fél évente kellett neki új szemüveg. Sajnos nem tudták, ennek mi az oka, aztán mikor 22 éves korában kezdődött egy folyamat, amikor a kinti, természetes fényben egyre sötétebb szemüvegre volt szüksége. Lacinak két éves korától lett szerelem a rajzolás, azóta szinte le sem teszi a ceruzát (mert igen, ceruzával rajzol), legfőképp fekete és szürke színnel, ugyanis nem látja a színeket. Első rajzát kisöccse kívánságára készítette el, egy matchboxról. De az alma nem esett messze a fájától, mert kiderült, hogy Laci édesapja festőművész, aki a legnagyobb rajongója fiának. Leginkább régi autókat készít, hiszen rajong az autókért, régebben portrékat, sőt tájképeket is rajzolt színesben is, de sajnos a színeket már nem látja. Legnagyobb álma, hogy rajzait egy kiállításon is meg tudja mutatni a nagyközönségnek, ahol esetleg meg is vásárolnák azokat, hiszen több ezernyi csodás autó várja, hogy valakinek a falát díszítse.
Február 25-én April De Angelis:Színésznők című darabját láthattuk audionarráció kíséretében az AKKU Egyesület tolmácsolásában.
Ezúttal színpad bejárásra is lehetőségünk adódott. A színház igazgatója, Sztarenki Pál, aki egyben a darab rendezője is, mesélt az előadás létrejöttéről. Érdekes kulisszatitkokba is beavatott bennünket. A színpadon megnézhettük, megtapinthattuk a díszleteket, kellékeket, a színésznők által viselt ruhákat. Még egy „színházi alkoholos italt” is kaptunk, melyet a darabban fogyasztanak a színészek.
Egy igazán különleges előadást láthattunk, az audionarráció pedig segített a történet megértésében.
„Egyszer II. Károly angol királynak várakoznia kellett, hogy a színházban elkezdődjön az előadás. Mi tart ilyen sokáig?! – türelmetlenkedett a király. A királyné borotválkozik. – hangzott a válasz. Akkor mostantól játssza nő! – rendelkezett a király. És ettől a naptól kezdve törvénybe került, hogy női karaktereket csak nők játszhatnak az angol színpadon. Ez a színházi anekdota őrzi a restauráció korában lejátszódó nagy színházi forradalom kezdetét és okát.”
April De Angelis, kortárs angol írónő Playhouse Creatures című művében az első hivatásos színésznők portréját rajzolja meg. A pionírok élete nem volt könnyű. A közönség tehetséges prostituáltaknak tekintette őket, és ha nem kívántak ennek megfelelően viselkedni, vagy bizonyos szolgáltatásokat nyújtani, kitették magukat otromba tréfáiknak, esetleg kegyetlen bosszújának. Többségük tragikus véget ért, de egyvalakinek sikerült felemelkednie, feljutni a legmagasabb körökig, egészen a király ágyáig…
Az eseményről készült néhány fotó itt tekinthető meg.
2024. 02. 24-én az Újpest TVMozaik című műsorában Fodor Ágnes (a VGYKE elnöke), valamint Pesa Anna Mária (IV. kerületi közösségi civilszervező) adtak interjút a VGYKE szemléletformáló programjairól.
A felvételt az Újpest Televízió készítette, a videó az Újpest TV tulajdona.
