Vágó József paravánja és az osztrák szoba berendezése
Ráth György-villa

A Városligeti fasor egyik villája hosszú utat járt be, hogy most felújítva értékes és izgalmas műtárgyakat bemutatva várja látogatóit. Ráth György, az Iparművészeti Múzeum első igazgatója 1901-ben vásárolta meg a Városligeti fasor 12. szám alatt álló villát. Feleségével együtt otthonukat műgyűjteményük darabjaival töltötték meg, de nem egy merev múzeumot szerettek volna kialakítani, hanem egy esztétikus, a klasszikus műtárgyak mellett az akkori kortársnak is számító századfordulós, szecessziós stílus szerint készült darabokkal berendezett élő otthont. Ráth György 1905-ös halálával özvegyére, Melcsiczky Gizellára hárult a feladat, hogy férje akaratát beteljesítse és minden műtárgyukat, valamint magát a villát a magyar államra hagyják azzal a kitétellel, hogy a tárgyak együtt maradjanak és egy nyilvános múzeumot hozzanak létre belőlük. A múzeum 1906 novemberében nyitotta meg kapuit, Ferenc József császár és király pedig 1907. január 8-án meg is tekintette a gyűjteményt. A múzeum oszthatatlanságának a második világháború vetett véget. Az új politikai rendszer számára ideológiailag vállalhatatlanná vált a múzeum és 1954-ben Kína Múzeumként nyitották újra a villát, a műtárgyakat pedig több múzeum gyűjteménye között osztották szét. A felújított villa és kiállítás 2018 őszén nyílt meg, a szétszóródott gyűjtemény valamennyi darabjának felkutatása a mai napig folyik. Az egykori Ráth-villában, Ráth György hagyományát követve, enteriőrökbe rendezve mutatja be az iparművészeti remekeket. Ez alkalommal az úgynevezett osztrák szoba berendezését és annak egy látványos darabját ismerjük meg részletesebben.

A szobát az osztrák szecesszióra jellemző berendezési tárgyakkal, bútorokkal rendezték be (1. kép). A stílusnak megfelelően a bútorok formái és vonalvezetése egyszerűek, végletekig könnyed és elegáns tárgyakról van szó. A díszítésben a geometrikus és növényi motívumok is felfedezhetők. A falakat sűrű négyzeteket és sávokat váltogató mintájú tapéta fedi, ami szép kontrasztban áll a hófehér ablak- és ajtókeretekkel. A parkettán fekete-fehér geometrikus szőnyegeken sétálhatunk, amelyet a múzeum 2018 őszén történt megnyitásakor, a kiállítás rendezésekor gyártottak. A tapéta és a szőnyeg a gyűjtemény szecessziós tárgyainak ihletésére születtek, Katona Klára tervezte őket. A szőnyeg szegélyén végigfutó sötét négyzetek közepén kicsi fehér pont látható, keretüket vékony fehér és fekete vonalak adják. A szegély vastagabb fekete és fehér sávok által alkotott téglalapokat fog közre. A berendezési tárgyak közül az osztrák Josef Hoffmann által tervezett két karosszékből és egy kanapéból álló ülőgarnitúra a leghangsúlyosabb. Ezeknek a kárpitozott, hajlított bútoroknak a formavilágát a Thonet-székekre jellemző íves kartámla és a hajlított faelemek határozzák meg. A szobában fellelhető bútorok másik vissza-visszatérő jellemzője a berakás vagy intarzia technikájának használata. A díszítési módszer során az alapot adó anyagból kivésik azt a formát vagy motívumot, amit egy eltérő anyagból készült elemmel szeretnének kitölteni. Legtöbbször fa bútorok esetében láthatjuk ezt a módszert és eltérő színű faanyagból, gyöngyházból vagy fémből készítik el a berakást. Figyelemre méltó még a mennyezetről lelógó csillár is, ami mintha csak egy pálmát idézne – elnevezése is pálmacsillár-, amelynek leveleiről apró jégcsapok lógnának le. A csillárt a mennyezeten tartó elemén két fémből megmunkált fodros masnit idéző elem díszíti.

A szoba berendezéséből egy magyar tervező tárgyát vegyük szemügyre alaposabban. A paravánok elsősorban vett funkciója az elrejtés, a lehatárolás. Sok esetben a szoba egy részét választották le vagy az öltözködés során tett hasznos szolgálatot. A Vágó József által 1905 körül tervezett paravánja üvegezett felületével roppant dekoratív és főként térelválasztóként funkcionálhatott (2. kép) A 207 centiméter szélességű és 191,5 centiméter magas tárgyat nem lehet nem észrevenni a szobában. Az öt elem alkotta paraván középső három elemének fakeretét négyzet és téglalap alakú metszett üveglapok töltik ki, az elemek háromszög záródású panelek teteje egy háromszöget alkot. A paraván öt eleme nem mereven illeszkedik egymáshoz, hanem legyezőszerűen hajtogatható.

A paraván két szélső elemét a fából készült panelek alkotják és ez foglalja magába a díszítés legmarkánsabb részét: a fém és gyöngyház berakással megalkotott elegáns nőalakokat (3. kép). A két figura a középső üvegpaneles részek felé fordul és szinte teljes mértékben kitöltik a fa paneleket. Ruházatuk lágy esésű, szív alakú díszekkel ellátott ruházat, amit különböző sötétségű fával alakított ki a művész. Nem látható a nők lába, sőt a ruhájuk alja inkább levelek és indák csoportjára emlékeztet. A ruhákat kisméretű, köralakú gyöngyház berakások díszítik, mintha csak a ruha flitter díszítése lenne.

A nők vállára omló, hullámos barna hajat homlokukon pánt fogja le, amelyeket a homlok részén egy csillaggal díszítették (4. kép). A nők fülét nemcsak leomló hajuk, de a fejpántot díszítő virág is takarja. Arcukat bal oldalról stilizált rózsák leomló özöne keretezi. A ruházat és az alakok megjelenítéséhez többféle anyagot használt a művész. A körvonalak, a ruha mintázata, az arcok vonásai különböző színű faanyagok beillesztésével rajzolták meg, a ruhán és a nők hajában gyöngyház berakások találhatók és maga a fejpánt is fém berakással készült. Az elegáns nőalak ruhája, frizurája és testtartásának lágy vonalai mind az osztrák szecesszió mestereinek munkáit idézik, míg a paraván lábazatának fémlemez díszítése már inkább a Gödöllői Művésztelep hagyományait és formavilágát juttathatja az eszünkbe.

A mind az öt paravánelem alján végighúzódó fémlemez rátét felső szélén lágy hullámvonalban záródik és nagyobb fém szegecsek díszítik, az alsó szegélyén már sűrűbben helyezkednek el a kisebb méretű szegecsek (5. kép). Magának a fémlemeznek a felületét mintha csak kisméretű, gömbfejű kalapáccsal óvatosan ütögették volna, a fémlemeznek izgalmas pöttyözött mintázatot adott.

Néhány gondolat az alkotóról:

Vágó József (eredeti neve: Weinberger József) nevét főként építészként, a magyar szecessziós építészet egyik kiemelkedő alkotójaként ismerik. A Budapesti József Műegyetem építészkarán elsajátította a kor meghatározó historizáló építészeti stílusát, de gyakorlatát már a szecesszió hazai mesterénél, Lechner Ödönnél végezte. Később a korszak másik nagy építészénél, Alpár Ignác tervezőirodájában is dolgozott. 1902 és 1911 között testvérével, Lászlóval közös tervezőirodát nyitottak. A magyaros szecesszió mellett a híres osztrák tervező, Otto Wagner geometrikus stílusa is hatott rá. Budapesten sétálva több általa tervezett épületben is gyönyörködhetünk: a Gutenberg-otthon, a kőbányai Szent László Gimnázium, Árkád Bazár (VII. kerület, Dohány utca 22-24.) csak néhány a sorban.

A Vágó József által tervezett paravánról készült képek forrása az Iparművészeti Múzeum honlapja, a képeket a múzeum engedélyével használtuk fel. Köszönet érte!

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület