2021.08.27-29-én Terézvárosi Fesztivált szervezett az E10 és a Terézvárosi Önkormányzata az Andrássy úton. VGYKE és a VI. kerületi lámpásklub is kapott meghívást a fesztiválra. Civil sátrat működtettünk ahol érzékenyítő feladatokkal vettünk részt. Vittünk magunkkal molinót, vakvezető kutyát, Braille Írógépet, beszélő eszközöket és tapintható játékokat.
Nagyon sok ember jött a civil sátorunkhoz és kipróbálták, hogy milyen is vakon érzékelni a tárgyakat, hangokat. Anna és vakvezető kutyája Hablatynak és Ági vakvezető kutyája Ion után volt a legnagyobb érdeklődés.
Lukács Erzsébet Böbke
VI. kerületi közösségi civilszervező.
Nagy Sándor: Szent várakozás (1904) Gödöllői Városi Múzeum
Gödöllőn nem csak a Királyi Kastély rejt kincseket, hanem a Városi Múzeum is. Az 1760-as években épített fogadó egykori épületében található múzeum elődjének az 1952-ben alapított helytörténeti szakkört tekinthetjük. 1978-ra már Helytörténeti Gyűjtemény rangra emelkedett és 1988-ban már múzeumi rangot is kapott az intézmény. Jelenleg az időszaki kiállítások mellett négy állandó kiállítása is van a múzeumnak. A Gödöllő város történetével foglalkozó tárlat, a Gödöllői Tájvédelmi Körzet értékeit bemutató kiállítás, a magyar cserkészmozgalom történetét tolmácsoló anyag és a híres gödöllői művésztelepről szóló tárlat. Ez utóbbiról választottunk erre a hétre műtárgyat, a művésztelep egyik meghatározó személyiségének, Nagy Sándornak a Szent várakozás című 1904-ben készült festményét.
A fekvő formátumú kép egy bensőséges családi jelenetet örökít meg. A helyszín egy szobabelső, amibe egy óriási, a kép felső felét kitöltő üvegablakon keresztül árad be a fény. Az ablak párkányán kecses fémvázas lámpa, állványra felfuttatott virágok láthatók. Ezek az állványok az úgynevezett viráglétrák, amelyek a Dunántúli népi hagyományban találhatók. Az íves tetejű, hajlított fából készült tárgy a futó növények támasztására szolgált. A falon tükör, a tükör előtt kis asztalka áll. Valamennyi tárgy gondosan megtervezett és elkészített, a praktikusságot szem előtt tartó használati tárgy, stílusukban a népművészet jegyeit viselik.
Az ablak előtt egyszerű fa asztal két székkel, virággal és az asztalra hanyagul rádobott fehér textillel. Talán a ház asszonya dobta le, amikor megpillantotta a látomást az ablakon keresztül. Fehér színnel megfestett, halovány szárnyas angyalt láthatunk, aki két kezével egy meztelen csecsemőt emel fel. Ezt a tüneményt nézi a férfi, gyengéden átkarolva mellette álló felesége vállát. A férfi egyszerű paraszti öltözéket visel, hosszú ujjú kék ingéhez vöröses barna nadrágot öltött magára. Arcán gondosan ápolt, de hosszú szakáll. Vonásaiban a festőt, Nagy Sándort ismerhetjük fel. Az előtte álló nő hosszú barna haját lágy kontyban fogta össze a tarkóján. Az ő öltözéke is egyszerű. Fekete hosszú ujjú blúzát egyszerű fehér csipkegallér és mandzsetta díszíti. Földig érő világosbarna szoknyája alján párhuzamos két fekete csík fut végig, aprómintás fehér kötény védi a ruháját a házimunkával járó piszoktól. Alakját alaposabban megvizsgálva láthatjuk, hogy gömbölyödő hasat takar a kötény. Így már értelmet nyer az ablakon keresztül látható angyal is, aki csecsemőt tart a kezében. 1904-ben, a kép készültekor ugyanis Nagy Sándor és felesége, Kriesch Laura éppen lányuk születését várták.
A szoba berendezési tárgyai a művész népművészet iránti érdeklődését mutatják. Az ablakon keresztül látható ház faragott fa homlokzata, zsúpfedele a Zalai-dombság göcseji építészetére jellemző. A képen megörökített használati tárgyak és bútorok az esztétikum és használhatóság jegyében készültek. Ezek a kritériumok jellemzőek voltak a későbbi gödöllői művésztelep művészei által megtervezett tárgyakra is.
Említésre méltó a festmény technikája is. A gesso festése során a fatáblára gipsz réteget húznak és erre fest a művész temperával. Talán ennek is köszönhető, hogy a kép színei visszafogottak, pasztell árnyalatúak. A festményt látványos, vastag fa keret fogja közre. A vonalas rajzú minta vésetei egy népi bútor vasalatait és ácsolatait, illesztékeit juttatják eszünkbe. A széles fakeretet maga a művész tervezte a művésztelep összművészeti eszméinek jegyében.
Néhány gondolat a művészről:
Nagy SándorNagybányán született 1869-ben. Tanulmányait az Országos Mintarajztanodában kezdte, majd 1890-ben egy ösztöndíjnak köszönhetően Rómában folytatta. Később a híres Julian Akadémia diákja lett Párizsban, innen tért haza Magyarországra 1900-ban. Még Rómában ismerkedett meg Körösfői-Kriesch Aladárral, akivel a későbbiekben Gödöllőn megalapította a művész közösségüket. A Gödöllői művésztelep alkotói a képző- és iparművészet egységére törekedtek, a magyar nép ősi művészetéből merítkező alkotásokat hoztak létre. Nézeteikre és művészetükre hatással voltak az angol preraffaeliták, törekedtek a kereszténység otthon- és családeszményének megvalósítására. Elképzeléseik szerint a művészi alkotás az emberiség jobbá tételéhez járul hozzá. A közösség Körösfői-Kriesch Aladár 1920-as halálával felbomlott.
Nagy Sándor azonban folytatta művészeti karrierjét. Anyagok és technikák sokaságával bánt magabiztosan. Sokszorosított grafikák, bútor- és szőnyegtervek, különböző városok építményei őrzik kreativitásának nyomát. A hágai királyi palota fogadótermének üvegablakai, a veszprémi színház homlokzatának sgraffitói, a pesterzsébeti Szent Erzsébet plébániatemplom freskóegyüttese is az ő munkája. 1934-től a Képzőművészeti Főiskola diákjait tanította a freskó, a goblein- és a mozaikkészítés módszerére. 1950-ben hunyt el Gödöllőn.
A narráció mellékletében található fotót Nagy Sándor festményéről a Gödöllői Városi Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönet érte!
Somogyi-Rohonczy Zsófia AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
2021. 08. 19.-én A VGYKE a Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával kirándulás sorozatot szervezett az Állatkertbe. A VI.kerületi lámpás klub népes kis csapata a megbeszélt helyen találkozott.
Vezetőnk Dombi Rita zoopedagógus volt, aki a varázshegyen keresztül elkalauzolt bennünket egy bemutató terembe, ahol különféle állatokat, állati szőrméket kagylókat tapogathattunk meg. Legjobban, a kígyó kézben, nyakban volt a legnépszerűbb. Ő volt az egyedüli élő állat azok közül, melyet a zoopedagógus mutatott be nekünk.
A foglalkozás végeztével elsétáltunk a Barlang étterembe, ahol finom ebéddel várták a csoportot. Végül szabadprogrammal fejeződött be a délelőttünk.
Lukács Erzsébet Böbke
VI. kerületi közösségi civilszervező
A VGYKE 2020-ban sikeresen pályázott az NFSZK „Vizuális kultúra mindenkié” nevű pályázatán, ezért augusztus 16-án több kerület, köztük a Kispesti Lámpás Klub tagjai is egy érdekes és tanulságos programon vehettek részt a Fővárosi Állat- és Növénykertben.
A csapat először a Varázshegy felé vette az irányt, ami az Állatkert egyik legújabb, legváltozatosabb bemutatóhelye. Itt egy zoológus rendkívül érdekfeszítő előadását hallgathatták meg, majd kézbe vehették a különböző tengeri állatok maradványait: csigaházak, korallok, cápauszony, cápa álkapocs fogakkal, kicsi és nagy tengeri teknős páncél, stb…
A szárazföldi állatok sem maradtak ki a sorból. A mohr gazella lábszárcsontját, zsiráf lábközépcsontot, és zsiráf patát is megtapinthattak. Oroszlán, fóka és leopárd szőröket simogatva eldönthették melyik a legselymesebb.
A tengeri és szárazföldi utazást a Barlang étteremben pihenhették ki, miközben elköltötték a finom ebédet.
Ezután szabadprogram következett, így mindenki meglátogathatta kedvenc helyeit, állatait.
Gödöllői királyi kastély Ferenc József dolgozószobája Zala György Erzsébet királynéról készített mellszobra
Korábban már esett róla szó, hogy a Gödöllői Királyi Kastélynak több korszaka is volt, amit a rekonstruált és jelenleg is látogatható kastély mutat, az az 1867-es felújítást idézi. Ekkor ajánlotta fel ugyanis a magyar állam Ferenc József és Erzsébet királyné részére, koronázási ajándékaként a kastélyt, amelynek kialakításakor minden igényüket figyelembe vették. A termek közül nézzük most meg azt a szobát, amelyet Ferenc József dolgozószobájaként rendeztek be és a helyreállított szobabelső a császár és király jellemző tevékenységeit mutatja be. (1. kép) A szobában több eredeti darabot is találhatunk, például a faburkolatot, a parkettát és a tükröket. Eredeti formájában maradt meg a neorokokó kerámia kandalló, amely a díszteremben már megismerthez hasonló fehér műmárvány burkolatú fülkében látható, ám a dolgozószobában a bőséges aranydíszítést már nem használták. A kandalló tetején aranyozott óra látható, építményén egy gömb formára támaszkodó kecses nőalak szobra kapott helyet. Az óra két oldalán egy-egy hatágú aranyozott gyertyatartó áll. A szoba alapszíne leginkább a vörös, köszönhetően a falakat borító meggybordó tapétának, a vörös-arany díszítésű függönyöknek és a szobát átszelő szőnyegnek, amin mi is sétálhatunk. Ilyen színű bársonnyal burkolták a hat széket is, amely a szobában található asztal körül kapott helyet, alatta meleg vörös és barna színű keleti szőnyeg látható. A kandalló jobb oldalán a falon nagyméretű, festményeken Ferenc József és fia, Rudolf trónörökös egész alakos portréját láthatjuk. Mindkét festmény katonai öltözékben ábrázolja az alakokat, akik méltóságteljes pózban tekintenek ránk. Rudolf trónörökös ábrázolásán sötét háttér előtt áll a fiatal bajszos férfi. Kék színű, arany zsinórokkal és barna prémmel díszített zubbonyt visel, a fekete nadrágjának oldalán vörös díszítő csík húzódik. Bal oldalán kard lóg. Ferenc Józsefet már idősebb korában örökítették meg. Az ő zubbonya hófehér, rajta arany zsinóros díszítés és barna prém szegély látható. Bal kezével egy fekete textillel lefedett asztalra támaszkodik, amin fehér kesztyűi és fekete katonai csákója látható. A háttérben még pálmát és más növényeket, valamint egy allegorikus nőalakot ábrázoló festmény részletét is felfedezhetjük. A kandalló bal oldalán az utolsó megkoronázott magyar király, IV. Károly nagyméretű márvány mellszobra látható. Mellette a falon kisfiúról készített festményt láthatunk. Arany színű kabátkáját fehér prém díszíti, fején fehér tollas kalap, ami alól kibukkannak a szőke göndör fürtjei. Jobb kezében almát tart és kisgyerekhez képest kissé szomorúan, tartózkodóan tekint ránk. Ő IV. Károly fia, Habsburg Ottó, akit az apja koronázásakor viselt díszöltözékében festettek meg. A szoba egyik jellegzetes alakja az óriási medvebőr, amely a kandalló előtt, az asztalt körülvevő székek mellett kapott helyet a földön. A hatalmas állat kiterített négy karmos mancsa, fogait vicsorító tátott szája lenyűgöző látványt kelt, utalva ezzel Ferenc József és Rudolf főherceg kedvelt időtöltésére, a vadászatra.
Induljunk tovább Erzsébet királyné emlékkiállításába! (2. kép) Az enteriőrszerűen kialakított szobák közül az első a királyné lakosztályához tartozott, míg a második és harmadik már a királyné magyar felolvasóhölgyének, Ferenczy Idának szobái voltak. Ferenczy Ida kisnemesi származása miatt nem lehetett udvarhölgy, mégis ő volt a királynéhoz legközelebb álló személy. A szobák berendezésében megjelenik a királyné kedvenc színe az ibolya lila, a súlyos függönyök ebben a színben pompáznak. A szobákban a falakon Erzsébet királynéról készült festményeket, az üvegezett vitrinekben pedig különböző használati- és emléktárgyakat nézhetünk meg. A magyarok szeretett királynéja 1898. szeptember 10-én tragikus merénylet áldozata lett Genfben. A kiállításon a híradások, újsághírek, emlékkönyvek és érmek is helyet kaptak.
Ennek a térnek a központi eleme a Zala György által készített közel egy méter magas, fehér carrarai márvány mellszobor is. (3. kép) A fiatal királynét koronázási ruhájában ábrázolta a szobrász. A vállat szabadon hagyó ruha mellrészét tizenegy gyöngysor díszíti, többsoros gyöngysor ékesíti a királyné nyakát is. Hajviselete már ismerős lehet Zala György egy másik, korábban megismert Erzsébet szobráról is. Itt is kettős hajfonatba rendezték a királyné legendásan szép haját, frizuráját fátyol és ékkövekkel díszített diadém egészíti ki. A szobrot a Park-klub felkérésére készítette el Zala György és érdekessége, hogy Ferenc József kérésére az általa kijelölt, 1867-ben a királynéról készült festmény alapján dolgozott a művész. Zala a szobornak több változatát is elkészítette, így bronz változatát ma Makón, a József Attila Múzeum kertjében is megtalálhatjuk. Később, 1899-ben a Képzőművészeti Társaság megvásárolta a szobor sokszorosítási jogát és így a szobor 30 centiméteres változatát árusították. A szobában még megnézhetjük a későbbi, Erzsébet királyné 1898-as halála után kiírt szoborpályázatra beérkezett beküldött elképzeléseket, illetve az ország számtalan Erzsébetről elnevezett közterületéről és intézményéről készült képeslapok jól mutatják, hogy milyen szeretet övezte és övezi a mai napig a királynőt.
A narrációhoz mellékelt fotókat a Gödöllői Királyi Kastély bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönet érte!
Somogyi-Rohonczy Zsófia AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
2021. Szeptember 15-én parlamenti látogatáson vett részt a VI. kerületi lámpás klub tagjai. Hatalmas megtiszteltetés volt, számunkra hogy Dr. Oláh Lajos Ország gyűlési képviselő úr vezetett körbe minket. Az épület valóban egy építészeti remekmű. A belső tér díszítése és a szobrok kimunkálása is szemkápráztató volt. Az üléstermet elhagyva a helyiséghez csatlakozó főrendiházi társalgó termébe érkeztünk. A terem ékessége Európa legnagyobb kézi csomózású szőnyege, amely türkiz színben pompázik a lábunk alatt.
Utunk innen a ház a kupolacsarnokba vezetett. Itt őrzik a 2000. január 1. óta a magyar Szent Koronát és a koronázási jelvényeket, Európa egyik legrégibb koronázási együttesét, amelyre a nap 24 órájában honvéd koronaőrök vigyáznak. Az országházi látogatásunk az épület másik ékkövének tartott helyisége,a díszlépcsőház megtekintésével zártuk. Parlamenti látogatásunk egy nagyszerű Parlamenti látogatásunk egy nagyszerű maradandó élmény volt számunkra.
Lukács Erzsébet Böbke
VI. kerületi közösségi civilszervező.
2021. augusztus 14 én. Városligetben járt a VI. kerületi lámpás klub. Kellemes napot töltöttünk el a Városligetben. Sétáltunk egy jót a zöldben. Elfáradtunk és beültünk a Széchenyi Kertvendéglő, kert helységébe. Hideg üdítő és kávé mellett egy kötetlen beszélgetést folytattunk. Majd nagyon finom lángost is ettünk. Felelevenítettük az elmúlt hónapok eseményeit, továbbá megbeszéltünk a második féléves klub és programunk témáit.
Terézváros Önkormányzat által támogatott program.
Lukács Erzsébet Böbke
VI. kerületi közösségi civilszervező.
Nem kell messzire mennünk, hogy bepillantást nyerjünk Erzsébet királyné és családjának életébe, elég csak a Gödöllői Királyi Kastélyba kilátogatnunk. A kastély története még a 18. században kezdődött, amikor Mária Terézia kancelláriaminisztere, gróf Grassalkovich I. Antal megbízta Mayerhoffer Andrást az épület megtervezésével. A kastély építését 1735 körül kezdték meg és a következő száz évben mindegyik Grassalkovich hozzáépíttetett egy kicsit, szépített rajta. A folyamatos fejlődés 1841-ig tartott, amikor kihalt a Grassalkovich család férfi ága, így leányágon öröklődött tovább a kastély. Az örökösök 1864-ben eladták az épületet egy belga banknak, majd nem sokkal később a magyar állam tulajdonába került és 1867-ben királyi pihenő rezidenciává alakítva koronázási ajándékként Ferenc Józsefnek és Erzsébet királynénak ajánlották fel. A kastély középső szárnyában ezt a korszakot mutatják be: a dísztermet és a királyi lakosztályokat fotók alapján állították helyre. Az I. világháború után Horthy Miklós kormányzó pihenőhelyévé vált, a II. világháború után a szovjetek pedig istállónak, katonai raktárnak és laktanyának használták. A későbbiekben szociális otthon is működött itt. Ezeket az évtizedeket a Horthy-bunker és egy kiállítás idézi fel a kastélyban. Története szokványos a magyarországi kastélyok sorában, de szerencsére nem lett az enyészeté, ugyanis 1985-ben elkezdődtek a felújítási munkálatok a műemléki épületben és azóta is fogadja a látogatókat.
A kastélyt egy macskaköves feljárón közelíthetjük meg, amelynek két oldalán kőből készült, henger őrbódék fogadnak minket. (1. kép) Az őrhelyeken túlhaladva a feljáró két oldalán elegáns faragású kőkorlátokat találhatunk, amelyek mentén két-két padra akár le is ülhetünk. A bejárathoz közel, a korlát két oldalán egy-egy fekvő helyzetben megörökített oroszlánt is láthatunk. Akárcsak a Lánchíd oroszlánjai is lehetnének. Testhelyzetük, méltóságteljes alakjuk őket idézi. (Korábbi narráció a Lánchídról) A kastély homlokzatának színeit a fehér és a rózsaszín határozza meg, a kapu két oldalát díszítő vörösmárvány oszlopok fejezetei aranyozást is kaptak. Az egykor a kocsik behajtására szolgáló, súlyos kétszárnyú fa kapu fölött levéldíszes kovácsoltvas korláttal ellátott erkély található. Emögött húzódik a díszterem, ahova öt, íves záródású ablakon árad be a fény. Méretüket jól érzékelteti, hogy a több, mint 9 méter belmagasságú térnek majdnem teljes magasságát elérik. A kastély barokk stílusához híven a homlokzat ablakait gazdag díszítéssel keretezték és nem maradhat el a homlokzatról a két puttó által tartott magyar címer sem, amelynek tetején a Szent Korona is látható.
A kastély látogatók által is bejárható helyiségei kétféle térre oszthatók: a nagyméretű reprezentatív terek, amelyek elegáns és nagyvonalú díszítése a vendégek elkápráztatását is szolgálta (díszterem, színház, fogadószobák), valamint a kisebb méretüknél fogva is intimebb, a királyi család magánéletének helyet adó helyiségek (dolgozószobák, öltözködő terek). Ezúttal a reprezentatív, közösségi életet szolgáló terekben sétálunk. A főbejáraton belépve, az egykori kocsiáthajtón túlhaladva jobbra és balra nyíló lépcsősoron mehetünk fel az emeletre. Induljunk el a jobbra nyíló lépcsőn a ragyogóan tiszta és világos lépcsőházban! (2. kép) A márványlépcsőket vörös szőnyeg fedi, bal oldalán áttört mintával ékesített kőkorlát fut végig. A minta fonatokat, ruházatok zsinórdíszítését idézi. A lépcső egy balra nyíló fordulója után zöld növényekkel betelepített emeleti közös pihenő részre jutunk, ahonnan a királyi rezidencia termei nyílnak. A lépcsőházat és az előteret jobbról a homlokzatihoz hasonló, félköríves záródású nagyméretű ablakokon beáradó fény világítja meg. A tér halvány rózsaszín és hófehér színét nem törik meg az ablakok keretezését díszítő részletgazdag növényi motívumokat, indákat idéző stukkó díszítések sem, amelyek szintén fehér színt kaptak. Aprólékos kidolgozásuk és hófehér színük akárcsak egy csipketerítő finomságát idéznék. A tér megvilágítását a falon található háromágú falikarok és a mennyezetről lelógó nagyméretű kovácsoltvas csillár szolgálja. A korszak díszítőművészetére jellemző, növényeket idéző indák és levelek alkotják ezeket a praktikus világítóeszközöket. A barokk korban nyert egyre nagyobb teret a tudatos kerttervezés és az épületek belső tereinek díszítésében is nagyobb szerepet kaptak a növényi elemek.
A kastély két reprezentatív terme, a díszterem és a színház, visszarepít bennünket az egykori fogadások világába. A díszterem (3. kép) Nicolaus Pacassi császári főépítész tervei alapján készült 1758 körül. Az óriási tér kialakításában használt anyagok is a gazdagságot és a kifinomult ízlést tükrözik. A falakat márványstukkó borítja, a falak és a mennyezet bizonyos részein virágos-indás aranyozott stukkók futnak végig. A 165 négyzetméter területű és 9,3 méter belmagasságú impozáns tér két sarkában íves fülkék találhatók. Az íves fülkékkel szemközti falon pedig öt nagyméretű ablak kapott helyet, ebből három az, amelyet kívülről a főbejárat felett már láthattunk. Az ablakok közötti falszakaszon, a teremben több méter magas tükröket helyeztek el, amelyek optikailag megsokszorozzák a teret. A falak fényes felülete, a fehér színre kerülő csillogó arany díszítések remekül verik vissza az ablakokon beáramló fényt, de a mennyezetről lelógó öt csillár és a falakon található falikarokba egykor helyezett gyertyák fényét is megsokszorozhatta. A nagyméretű fehér felületen kirajzolódó arany mintázatok egyfajta ritmikusságot adnak a térnek a falszakaszok felosztásával, elhelyezésük szimmetrikus.
AZ 1780-as évek elején alakították ki a kastély kőszínházát, amely az idők folyamán teljesen megsemmisült. 2003-as helyreállításának köszönhetően ma már a közönség újra látogathatja. (4. kép) A nézőteret a fehér alapon arany díszítésű karzat, illetve a jelenleg vörös bársony kárpitozású barokk stílusú fehér székek alkotják. Mivel egyes színházi produkcióknak is otthont biztosít a kastély, az egykor színháztér ma is használatban van. A tér érdekességét a falak díszítése adja, ugyanis első pillantásra itt is rózsaszín és fehér márvány borítású falburkolatot feltételezhetnénk, azonban alaposan szemügyre véve felfedezhetjük, hogy mesteri módon megfestett falakról van szó. A barokk építészet előszeretettel alkalmazta ezt a fortélyt, a trompe-l’oeilnek (ejtsd: trompöj) nevezett illuzionisztikus látszatfestészetet. A színházteremben alkalmazott falfestés szemünket becsapó módon a falakat oszlopokkal, falfülkékkel és ablakokkal tagolja, valamint különleges márványborítás látszatát kelti.
A reprezentatív tereket a hátunk mögött hagyva, jövő héten már a királyi család egykori privát tereibe látogatunk el és betérünk az Erzsébet királyné tiszteletére létrehozott emlékszobákba is.
Somogyi-Rohonczy Zsófia AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
Ragyogó nyári napsütésben indultunk el a klubtagokkal a Fővárosi Állatkertbe. Délelőtt a Varázshegy nevű teremben az Állatkert Foglalkoztatás-koordinátora tartott előadást a tengeri állatok világáról és a szárazföldi emlősökről. Az előadás során kézbe vettük több állat maradványát. Megismerhettük közelebbről egy cápa fogsorát, kos koponyáját. Végül a leopárd és az oroszlán bundáját is megsimogathattuk. Utána a Barlang étteremben finom ebédet kaptunk. Ebéd után lehetőség volt a szabad programra. Az elefántokat és a majmokat néztük meg, de a meleg elől ők is elhúzódtak a hűvösre, így csak egy-egy majmot és elefántot tudtunk megtekinteni.
Felkerestük még a szurikátákat és más állatokat is.
A nagy meleg ellenére is nagyon jól éreztük magunkat.
Kevés budapesti szobor van méltatlanabb helyen, mint a magyarok egyik imádott királynőjének, Erzsébet királynénak szobra. Természetesen lehet ezzel vitatkozni, de az eredetileg a Március 15. téren felállított szobor áthelyezése a Döbrentei térre nem tűnik szerencsés döntésnek. Ez a tér gyakorlatilag a forgalmas közlekedési utakkal körbevett csöppnyi zöld terület. Itt fut az Erzsébet-híd le- és felhajtója, itt megy a rakpart valamennyi villamosa. Bár zöld fák veszik körül a szobrot és talapzatát, mégis kissé eldugottnak érezhetjük a helyet. Aki nem tudatosan keresi, az aligha pillantja meg.
A szobor egy kör alakú, alacsony kő emelvényen áll, amelyet már megviselt az időjárás. (1. kép) A töredezett kőlapok alól kikandikál itt-ott a növényzet. A kör közepén elegáns márvány talapzaton arany nyomtatott, klasszikus talpas nagybetűkkel olvasható: Erzsébet királyné és alatta 1837-1898.
A talapzaton látható a királyné bronz szobra. (2. kép) Az alakot a szobrász egy padon ülve jelenítette meg. A pad gazdag díszítőelemei között akadnak növény- és virágfűzérek, illetve akantuszlevelek is, amelyeket eddig a klasszicista épületek oszlopainak fejezetében láthattunk. A királyné megfogalmazásából kiérződik mindaz, amit a magyar nép imádott királynéjáról gondolt. Szépség, finomság, kedvesség, méltóságteljesség. Érződik rajta egyfajta közvetlen anyai gondoskodás. Ruházatát finoman leomló, de érzékelhetően súlyos anyag alkotja, a szobrász nem dolgozott rajta ki semmilyen apróbb díszítést. Fején díszes korona és fejét fedő fátyol található, amely lágyan omlik le vállára és takarja be részben mindkét karját. Erzsébet királyné híres volt gyönyörű hosszú hajáról, ennek a súlyos hajtömegnek egy része koszorúként elhelyezett hajfonatként díszíti fejét és bukkan elő a korona alól. Bal keze a pad karfájára helyezett virágcsokron nyugszik. Jobb keze lábán nyugszik, de ujjai nem simulnak a lábára, hanem könnyedén felemelkednek. Olyan hatást kelt, mint amikor valaki szórakozottan ujjaival dobol.
Jobb keze mellett a pad karfáján egy bagoly bújik meg, amely a bölcsesség jelképe és talán a királynénak tulajdonított bölcs és diplomatikus viselkedését mutatja ki. (3. kép) Úgy tartották ugyanis, hogy ő volt a legfőbb védelmezője a magyaroknak a Habsburg Birodalomban és közbenjárása nagyban hozzájárult az 1867-es Kiegyezéshez is. Erzsébetet magyarok iránti rajongása sarkallta arra, hogy 1863-ban elkezdjen magyarul tanulni, sőt még egy magyar udvarhölgyet – Ferenczy Ida – is felvett maga mellé. A királyné kissé finom és kedves mosolyával tekint le maga elé, illetve a szobor előtt állókra, kedves magyar alattvalóira.
Ahogy a szobrok történeteit olvasva már megszokhattuk, nem ritkán változtatnak helyet a városban és sokszor születésük körülményei sem egyszerűek. Ahogy Anonymus szobra is több tervváltozatot igényelt, így Erzsébet királyné szobrának tervét is csak a sokadik (pontosabban az ötödik) pályázati kiírásakor fogadta el a zsűri. Az 1898-ban Genfben merénylet áldozatává vált királyné szobrára közadakozást indítottak (akárcsak Vörösmarty Mihály költő szobra számára), és közel két éven belül egy igazi vagyont, másfél millió koronát adományoztak egy méltó emlékmű számára. 36 fős szoborbizottságot hívtak össze, akik az 1902-ben kiírt pályázatra beérkezett művek között nem találtak egyetlen egy megfelelőt sem. Az elsőt még további három sikertelen kiírás (1903, 1909, 1913) és egy világháború követett, míg végül az 1920-as ötödik pályázaton Zala György szobrász pályaművét már méltónak ítélte meg a bizottság. Ünnepélyes felavatására így 1932. szeptember 25-én került sor, de az összegyűlt pénz értéke az idő közben jelentősen leromlott, így az eredeti elképzeléseknél szerényebb kivitelezésre kerülhetett sor. Az Eskü téren (ma Március 15. tér) felállított szobor pedig csak köztéri szobor viszonylatban rövid ideig állhatott a számára kijelölt helyen, ugyanis a II. világháború után 1953-ban lebontották. Szerencsére elkerülte a beolvasztást és 1986-ban ismét felállították jelenlegi helyén.
Somogyi-Rohonczy Zsófia AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
