Szokott kis csapatunkkal (Kispesti és XVIII. kerületi lámpás klubok) ismét felkerekedtünk, és elmentünk a Nagy Balogh János Kiállítóterembe, Bartus Ferenc „hypnagog” című kiállítására.

Bartus Ferenc Barcsay-díjas festőművész, korosztályának egyik legkiemelkedőbb művészegyénisége. Kísérletező művész, aki folyamatosan keresi a festészet technikai és formai megújításának lehetőségeit.

„A hypnagog görög eredetű szó, és az elalvás előtti, az álmot megelőző és előidéző állapotot jelöli. Mindenki tapasztalhatta már, hogy elalvás előtt vizuális képek tömege jelenhet/jelenik meg előtte, és mindenfajta logikai kapcsolatot nélkülözve követik egymást, folynak egymásba. Ezek az álomszerű percepciók egészen meglepő szürreális formában is jelentkezhetnek, akárcsak az itt kiállított képek látványvilágában, ahol is különböző pszeudó-terekből néznek ránk igencsak szokatlan formájú hibrid lények. Ezeknek a stilizált fizikai tereknek a megjelenítése, bár beazonosítható természeti elemekből (fűcsomó, virág, felhő, horizontvonal stb.) vannak összerakva, mégsem nevezhető realista szemléletűnek, sokkal inkább egyfajta groteszk szürreálnak – ezt erősíti egyébként a képtérbe elhelyezett figuráció is, ezeknek az emberfejű állatoknak, illetve állatfejű embereknek a hibridjei. Számomra elég nyilvánvaló, hogy itt most épp azoknak a bizonyos kvázi álomképeknek a lenyomatairól van szó, ezekkel szembesít bennünket a művész.”

“Ma, amikor lejárt a stílusirányzatok kora, az egyéni karakter maradt csupán a művész számára iránymutatóként, és Bartus Ferencnek sikerült ezt az egyéni hangot megtalálnia”. – fogalmazott Nagy Árpád Pika festőművész, aki Bartus mestere és pályatársa.

Mohay Orsolya művészettörténész nagy szeretettel fogadott most is bennünket, és képről-képre haladva narrálta a festményeket. Így tette számunkra akadálymentessé ezt a különleges vizuális élményt. Köszönet érte!

Beszámoló: Bernát Zsuzsanna
közösségi civilszervező

Fényképek: Puchnyák István
közösségi civilszervező