Nem vagyok vak, de lelkes Braille-olvasó vagyok. A Braille-t évek óta tanítottam, miközben a National Braille Press-ban dolgoztam, és örömmel olvastam, méghozzá fizikai örömmel. Szeretek az ujjaimmal olvasni! Tetszik az elképzelés, miszerint megérintem a szavakat! Tudom, hogy ez csak egy romantikus képzelgés, hiszen a Braille-írást olvasó emberek nincsenek szorosabb érintkezésben a szavakkal a síkírást olvasókhoz képest, de attól ez a kifejezés még tetszik nekem.

Egy időben aggódtam akkor, amikor az emberek láttak Braille-t olvasni a metróban vagy kávézóban, mert olyannak gondolhattak, mint aki csak eljátssza a vakot.  Egy látó, aki Braille-t olvas, azért az valahol furcsa, nem? Meglehet, de nem kellene az legyen! Sőt, valójában van egy elképzelésem, melyben egy olyan világot látok, ahol vakok és látók is Braille-írást olvasnak, éppen úgy, ahogyan a siketek és a hallók is használják a jelnyelvet. Az amerikai jelnyelvet ma már az Egyesült Államok középiskoláiban és a felsőoktatási intézményeiben tanítják. Az emberek úgy döntöttek, hogy a jelnyelv jó és meg akarták tanulni. A jelnyelv ezáltal felemelkedett. Nos, a Braille-írás is jó és itt az ideje a visszatérésének!

Sokáig titkoltam a Braille-olvasmányaim. Ha magammal is vittem egyiket-másikat, akkor is csak titokban olvasgattam. Ezeket a hátizsákom mélyén rejtegettem, mert az egész dologtól kellemetlenül éreztem magam. Például a kávézóban egy kisebb erődöt építettem a Braille-magazinom köré csészéből, laptopból, palackokból és mobilokból. Átláthatatlan erődöt építettem fel a Braille elrejtése végett, csak senki meg ne láthassa mit olvasok, nehogy önjelölt vaknak vagy szélhámosnak gondoljon engem.

Nem vagyok egy megjátszott vak, egyszerűen csak szeretem a Braille-t. Ez egy gyönyörű dolog – bár egyesek azt mondják, hogy ez egy gyönyörű és egyben egy haldokló dolog. Ezért azt mondom, itt az ideje annak, hogy a Braille visszatérjen a vakok és a látó emberek közé! A jelnyelv azért jött vissza, mert elismerték a benne rejlő szépséget és értéket, így most népszerű. Használatban van. Egyes becslések szerint több halló ember érti a siketeket, mint ahány siket használja a jelnyelvet. A jelnyelv menő, de azt állítom, hogy a Braille még menőbb! Mivel ismerem mindkettőt, ezért merek ítélkezni.

Igaz, a Braille nem egy nyelv, de az összes nyelvet képes befogadni; a bolygónk bármelyik nyelvéhez képes alkalmazkodni és általa bármely nyelv kifejezhető. Egy szomorú becslés szerint az Egyesült Államokban élő vakok 10 százaléka ismeri csak a Braille-t, de ezek a személyek áldottak. Szeretném azonban azt, hogy a többi 90 százalék is áldott lehessen!http://www.vgyke.com/wp-content/uploads/2014/01/braille-biblia.jpg

Forrás: www.reformatus.hu

A látó emberek el vannak ragadtatva a Braille-írástól. Számukra ez egy titkos kód, mely feltörésre ingerli az embert. Megnézik, megérintik, forgatják ide-oda, miközben azon agyalnak, mindez hogyan működik.

Sőt, eredetileg a taktilis olvasást a látóknak találták fel, nem pedig a vakoknak! Egy nyugdíjas katona dolgozta ki. Az általa kialakított rendszert “éjszakai írásnak” nevezte és megpróbálta eladni azt a francia hadseregnek, mint a sötétben történő biztonságos üzenetváltás módját.

Mivel sok vak és sok látó ember szeretné megismerni a Braille-t, adjuk át nekik! Indítsunk útjára egy mozgalmat, egy “a Braille menő”-mozgalmat! Tanítsuk meg hát vakoknak és látóknak is a Braille-t, hogy felismerhessék számos szépségét és előnyét, melyekből annyi van, hogy itt fel sem lehetne sorolni! Kezdjünk el tehát tanítani, de nem csak a vakoknak, hanem a látóknak is!

És egy játék a látóknak a Braille-gyakorlásához: https://goo.gl/hx2JbV

Az írás eredetileg az nfb.org oldalon jelent meg.