Category: Akadálymentesítés

Narráció 19

   |   By  |  0 Comments

Homlokzat

Magyar Fotográfusok Háza

Mai Manó egykori háza

Nagymező utca 20.

Budapest tele van mesélő házakkal. Olyan épületekkel, amik nemcsak egykori lakóik által mesélnek, de már az utcán mellettük elhaladva is beindítják a képzeletünket, bár a hétköznapi rohanásban, forgatagban hajlamosak vagyunk leszegett fejjel elhaladni mellettük. Pillantsunk fel egy kicsit az egykori császári és királyi fényképész házára, ami ma is a fotográfia otthona.

Az 1894-ben elkészült épület három fő részre bontható. (1. kép) Az utcával érintkező földszint színpompás zöld-sárga mázas kerámiával fedett, innen nyílik az elegáns előcsarnok. Jelenleg a szomszédos Thália Színház jegyirodája, illetve egy kávézó található ezen a szinten. Az első emeleten lehetett a lakószint, itt két díszes keretezésű ablak között balusztrádkorlátú erkélyt láthatunk. A balusztrád, másik nevén báboskorlát gyakori építészeti elem. Lépcsők korlátjaként, erkélyek és teraszok lezárásaként gyakran találkozhatunk vele. A sok esetben kőből készült elem leginkább karcsú vázához vagy ha modern hasonlatot keresnénk, tekebábhoz hasonlít.

Homlokzat

A második emeleten rendezték be az egykori napfényműtermet, ahol az elsősorban gyermekfotóiról híressé vált Mai Manó dolgozott. (2. kép) A terem mai napig látogatható és üvegezett terében nem is vitás, hogy honnan kapta a nevét. Az épületen kívülről is hangsúlyos szerepet kap a napfényműterem zárt erkélye, amelynek vasszerkezetet csavart oszlopok és reneszánsz kódexekből ismert növényi díszek, levelek és indák sűrű és aprólékos rajzú szövevénye adja. A zárterkély két oldalán a homlokzaton egy-egy szoborfülkét láthatunk. A fülke két oldalát féloszlopok díszítik, amiknek talapzatán kedves kis puttófejek láthatók, a fejezetüket pedig korintoszi oszlopfő inspirálhatta, tetejüket timpanon, háromszög alakú dísz zárja le. A fülkék hátoldalát óriási méretű kagyló díszíti, előttük pedig csábító szépségű nőalakok pózolnak. A jobb oldali fülkében a ruhátlan nőalak ölét szemérmesen takarja el egy kisebb lepel, hajában talán babérkoszorú. Elmerengve tekint az ég felé, lábánál olvasó kisgyermek kucorodik. A bal oldali fülkében álló nőalak mozdulata dinamikusabb, köpenyét háta mögött mintha valami szellő lebbentette volna meg. Lábánál üldögélő kis puttó (szárnyas angyal fiúcska) kezében egy kis madarat nyújt felé. A díszítés stílusa neoreneszánsz elemeket sorakoztat fel: kacskaringó növényi indák, levelek, a régi könyvek grafikai díszítését idéző aprólékos elemek, oszlopok, párkányok. Érdekesebb azonban a díszítések finomságánál azok anyaga. Ugyanis mind a fülkék, mind a szobrok által nem fedett felületeket takaró dísztéglák a Zsolnay gyár által szabadalmaztatott pirogránitból készültek. Az épületek kerámiával való burkolása évezredes hagyományokra tekint vissza, ám Zsolnay Vilmos találmányáig ezek a díszek ki voltak téve a környezeti hatásoknak, főként a fagynak. A pirogránit sikerének a titka viszont épp a hidegnek, fagynak és nedvességnek való ellenállása. A nevében a pyro szó azt jelzi, hogy nagyon magas hőmérsékleten égetik ki az anyagot, míg a gránit tartósságát jelzi. A fülkében álldogáló nőalakok bronzból készültek.

Szoborfülkék és napfényműterem

Az épület harmadik szintjén a két szoborfülek felett balusztrád korlátos erkélyek találhatók. Közöttük, a napfényműterem zárt erkélye felett három ablak és a felettük, a tető alatti falrészt díszítő festmény látható (3. kép). Az idő igencsak megrongálta a képet, így a szürkévé piszkosult jelenet az utcáról alig látható már, de két nőalakot és a közöttük repkedő puttók alakja még kivehető. A bal oldalon vörös lepelbe burkolózott nő régi típusú fényképezőgép lencséjét igazgatja a nézőnek háttal ülve. A jelenet jobb oldalán kék lepelben talán valamilyen lámpát vagy más fényforrást tart. Közöttük huncut puttók hadakoznak.

Freskó

Ma a Mai Manó Ház kiállításai látogathatók az egykori terekben, így nyitva tartás idején ízelítőt kaphatunk az egykori fényűző műterem hangulatából. A bejárati kapu kovácsolt vas kapuja mellett a falat kékes-zöld mázas kerámia burkolja, rajta mustársárga díszeket találunk (4.kép). A kapu felett gyümölcsökkel és zöldségekkel megrakott füzért mintáztak kerámiából, a sárga máz csak úgy csillog a kukoricacsöveken, kerekded almákon. A két füzér között női fej látható. Nyakában gyöngysor, fején sisaknak is beillő fejdísz. Személytelenül és tartózkodóan tekint le a kapun belépőkre. A kompozíció két sarkában a művészetre utaló, apró jeleket fedezhetünk fel. Egyik oldalon fúvós hangszerek csoportját, míg a másikon festőpalettát. Ezzel a díszítéssel a fényképész tevékenységének művészi értékét hangsúlyozhatta.

Kapu

További díszei az épületnek a kaput és az ablakokat keretező oszlopok, valamint növényi indákkal, virágfűzérekkel, marcona szakállas férfiakat idéző maszkokkal ékesített félköríves ablakkeretek is. Az egyik ikonikussá vált eleme azonban az a kis puttó alak (5. kép), amelynek lábai helyett mintha csak növényi indák lennének és kezében az építtető foglalkozására utaló fényképezőgépet tart.

Fényképező puttó

Ha szeretnéd még alaposabban megismerni a házat, akkor ajánlom Kincses Károly érzékletes leírását KINCSES KÁROLY: A MAI MANÓ HÁZ (maimano.hu)

vagy a Mészáros Zsolttal készített interjút

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció 18

   |   By  |  0 Comments

Homlokzat

A Lindenbaum-házak
Levegő és Föld őselemei

Budapest a legváratlanabb helyen lep meg minket csodákkal. A legtöbb épület málló pompájával vívja ki szomorkás csodálatunkat, de szerencsére van pár gyöngyszem, amik felújítva ejtenek rabul minket. Ilyen a terézvárosi egykori Lindenbaum-házak egyik megmaradt homlokzata is.

A szecessziós díszekkel ékesített épület az Izabella utca végén, a Ferdinánd-hídtól csak pár lépésre fekszik, a mellette elhaladó trolibusz ablakán kinézve sokaknak okozva szép pillanatokat. Spiegel Frigyes és Weinréb Fülöp építészpáros eredetileg két ház, az Izabella utca 94-96. homlokzatát tervezték meg szecessziós stílusban, a négy őselem szimbólumaival. A házakat megrendelőjükről, Lindenbaum Sándor és Győző olajmágnásokról Lindenbaum-házaknak is hívják. Mára sajnos csak a Föld és Levegő elemeit gazdagon bemutató 94-es szám csodálható meg. A mellette álló ház romos homlokzatán a Víz elemeiből már szinte semmi se fedezhető fel, a Tűz elemét pedig csak egy árva sárkány őrzi.

A háromemeletes épület ablakai, formái egyszerűek. Akárcsak egy sima vászon, helyet ad a pompázatos díszeknek. (1. kép) A halványzöld homlokzaton azonban vörös, zöld, arany díszek sorjáznak. A harmadik emeleti ablaksor alatt húzódik a Víz alapelemet megjelenítő figurák sora. A domborművekkel díszített sávban (másnéven fríznek is nevezik ezt az építészeti elemet) szimmetrikusan jelennek meg az alakok. A középpontban bájosan mosolygó aranyozott napkorong látható, ezt követi a repülő madarakat ábrázoló sáv. A madaraknak felismerjük a szárnyait, kidolgozott tollazatukat, csőrüket és valamennyi testrészüket, mégis sablonos megjelenésűek. Jellemzően kétféle méretben jelennek meg viszonylag sűrű rajban a nap felé „repülve”.

Homlokzat

A ház szélei felé haladva újabb aranyozott medálszerű díszítőelemmel találkozunk. (2. kép) Lángok között medúzafőre lelünk. A Medúza az ókori mitológiából ismert lény, az úgynevezett gorgók egyike. A történet szerint Medúza eredetileg két nővérével gyönyörű lányok voltak, de magukra haragították Pallasz Athénét, így ő elcsúfította őket. Hajuk helyén kígyók tekeregtek, aranyszárnyuk, éles foguk volt, pikkely fedte testüket, de disznóagyaraik sem tették őket vonzóbbá. Aki csak rájuk nézett, kővé meredt. A három testvér közül csak Medúza volt halandó, őt Perszeusz ölte meg a legenda szerint. A Medúza főből az évezredek során klasszikus díszítő elem lett és már mi sem változunk kővé, ha a Lindenbaum-ház homlokzatán meglátjuk. A frízen tovább haladva a ház szélei felé ismét a madarak sorával találkozunk, ezúttal viszont irányt váltanak és a falak felé haladnak. A fríz legszélső figurái meztelen, hosszú hajú fiatal lányok, akik felhúzott lábbal kuporognak. Kezükben a szél által meglebbentett anyagot tartanak. A madarak és lányok figurái között aranyozott ötágú csillag látható. Formája a kommunizmus jelképeként ismert csillagot idézi, de a ház építésekor (1896-1897) a politikai irányzat még nem határozta meg a jelkép használatát. Az ötágú csillag, pentagramma az ókortól használatos jelkép. Babilóniában az öt irányt és ezzel együtt öt bolygót jelképezett, a középkorban pedig már az öt őselem megjelenítésére szolgált (az ötödik őselem az idea, azaz szent dolog volt).

A levegő elem szimbóluma

A Föld őselemének jelképeit az első emeleti ablaksor alatt húzódó sávban, frízben találhatjuk. Mintha csak a paradicsomi kert elevenedne meg. (3. kép) Itt nincsen egy olyan központi elem, aminek két oldalán, szimmetrikusan sorakoznának a díszítőelemek, de itt is jellemző a Levegőnél tapasztalt ismétlődés. A bejárati kapu felett, a középponti tengelyben dús lombozatú és gyökérzetű fa két oldalán vörösesbarna rókapár látható. Farkukat felfelé kanyarítva tekintenek fel a fára. Hátuk mögött, a szemlélővel szembe fordulva pompás, aranyozott pávák láthatók. A hiúságot jelképező pávák mellett, a ház szélei felé haladva újabb fa következik, ennek törzsét azonban már tekergő kígyók fogják közre. Kígyók láthatók a következő figurán, egy ruhátlan fiatal lány lábai körül is. A lány aranyozott teste lágy, gömbölyded idomaival a kor szépségideálját idézi, jobb lába kissé behajlítva, ezáltal lesz természetes az álló mozdulat. A lány mindkét karját az ég felé emeli, haja lágyan hullámozva omlik hátára, egy kósza tincs szemérmesen takarja el ágyékát. A fák ágai között almákra is bukkanhatunk, így a paradicsomi kert kígyókkal már a bűnbeesést is jelképezi. A frízt a fal felé haladva a jól ismert rókapár motívuma és a páva követi. Természetesen a központi rókapártól indulva ez a mintasor a jobb és bal oldalra is pontosan ismétlődik. Ez a tengelyszimmetrikus kompozíció látható a Levegő madarai, medúzafői és csillagai esetében is.

A föld elem szimbóluma

A ház díszítését a fent leírt két fríz határozza meg, de a köztes díszítőelemekre is érdemes figyelmet fordítani, mert gyönyörű példái a szecesszióra jellemző növényi mintáknak. A növények eléggé idealizáltak, így nehéz őket pontosan felismerni, de a tervező leírásaiból tudjuk, hogy mályvát, napraforgót, liliomot és egy kákaszerű növény leveleit használták fel a díszítéshez. A földszinti ablakok közeiben két liliomot vörös szalag fog ja össze. Az első és második emelet ablakait mályvákból és levelekből alkotott virágfűzérek gipsz díszei keretezik, a legfelső emelet ablakai növénygirlandokat kaptak.

Az egykori Lindenbaum-ház színes mesekönyvre emlékeztet, alakjai mintha csak egy tündérmese szereplői lennének. Azonnal beindítja az ember fantáziáját. A Millenium idején, építésekor azonban koránt sem volt ilyen lelkes a fogadtatása. A közönségnek meg kellett szoknia színpompás homlokzatát, ugyanis ezeknek a ragyogó színeknek a használata nem volt elterjedt. A színek használatáról így emlékszik meg a tervező, Spiegel Frigyes egy korabeli írásában:

Hisz mindnyájan tudjuk, hogy mennyire elszoktunk a színektől, hogy szemünk már föl sem tud fogni egy egészséges színhatást és hogy már régóta vágyódik látni minden valamire való művész a színt házainkon, mely jobbára megvolt az előbbi korok házain is és mely azokról oly hosszú időn át száműzve volt. Természetes tehát, hogy ha már eltértünk a sablontól, e tekintetben is megkísértettük az újítást, különösen mikor bízvást remélhetjük, hogy e kísérletünket a szakkörök rokonszenvvel fogadják. A festékek egyszerű mészfestékek, melyek egy régi recipe szerint túró és tojás hozzákeverése által lettek szilárdabbá és az eső behatása ellen állandóbbakká téve.

(forrás: Lindenbaum házak épületdíszei 1. – Köztérkép
https://www.kozterkep.hu/15741/lindenbaum_hazak_epuletdiszei_1_budapest_spiegel_frigyes_1897.html)

Ismeretlen Budapest: Terézváros rejtett szecessziós csodája, mely világhírt hozhatott volna a tervezőjének | 24.hu
https://24.hu/belfold/2016/06/26/ismeretlen-budapest-terezvaros-rejtett-szecesszios-csodaja-mely-vilaghirt-hozhatott-volna-a-tervezojenek/

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció 17

   |   By  |  0 Comments

Főhomlokzat

Központi Vásárcsarnok a Fővám téren
Pecz Samu

Néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a szép és művészeti értékkel bíró alkotások mindennapjaink részét képezik. Nem csak múzeumok falai közé zárva, emléktáblával jelezve vagy útikönyvekben feltüntetve léteznek. Az utcán sétálva vagy akár a bevásárlást intézve is megcsodálhatunk egy-egy apróbb részletet, amit alkotója a legnagyobb gonddal, odafigyeléssel alkotott meg. Érdemes elidőzni ezeken a kis részleteken. A Fővám téren álló Központi Vásárcsarnokot pontosan az apró részletei által fogjuk megismerni.

A főváros I. számú vásárcsarnoka 1897 óta várja itt a vásárlókat és bizony azóta igencsak megváltozott körülötte a világ. A Pecz Samu által tervezett épület azonban rendületlenül várja a vásárlókat a mai napig.

Főhomlokzat

A historista stílusú épület (1.kép) nem hiába vonzza a turistákat is. A színpompás Zsolnay épületkerámiákkal fedett tetőzetének mintája szemet igéző (2. kép). A sárga és zöld színekben játszó, csúcsára állított rombuszokból szinte szőtteseket idéző mintát alkottak meg a tervezők. A tetőzetet és két szélső épületrészt díszítő torony tetejét sárga mázas, gótikus stílusú keretű ablakok törik át. A toronytetőket végezetül elegáns csúcsdíszek koronázzák. Fiatornyaival, díszítményeivel a Parlament vagy éppen a Mátyás-templom épületét idézi. Nem véletlen, hiszen a historizmus építészete régi korok stíluselemeit éleszti újra és használja fel.

Tető Zsolnay kerámiákkal

Aztán ott van még látványosságnak az épület homlokzatát díszítő téglaburkolat. Gondolhatnánk, hogy a tégla alantas és unalmas anyag, de erre is rácáfolt Pecz Samu. (3. kép) Meleg, vöröses barna, valamint visszafogottabb vajszín téglákat felhasználva a félköríves ablakokat keretező cikk-cakkos, fogazott mintát vagy éppen a tető rombuszait idéző, szövetet idéző felületet tervezett az építész. Maga az épület háromhajós elrendezésű, bazilikális megvilágítású. Ebben az esetben a központi hajó magasabbra nyúlik, mint az őt körbe ölelő, két szélső mellékhajó. Ennek a trükknek köszönhetően a két szint közé elhelyezett ablakokon keresztül juthat be a fény az épület belsejébe. A piacon, az elektromos világítás bevezetése előtt pedig nagyon is fontos volt a fény biztosítása.

Tégla minta

Térjünk be a piac épületének belsejébe. Ehhez egy lenyűgöző árkádon vezet az utunk. (4. kép) A téglákból kialakított ívek akárcsak bordák lennének, a gótikus katedrálisok mennyezetét idézik. Ott, ezek az elemek a tető súlyát hordozták, itt inkább már csak dekorációs elemként szolgálnak. A régi korok stílusát idézi és méltóságot kölcsönöz az épületnek. A bordák találkozási pontjainál kör alakú faragványok díszítik. A koszorúra emlékeztető, levelekkel díszített forma közepén élethű állatfejek (pl. bárány) látható. A bordák közötti mennyezeti rész élénk mustársárgára van festve, amely borongós napokon csak még világosabbá teszi az árkádsort. A vásárcsarnok épületébe díszes kovácsoltvas kapun léphetünk be. A sűrű mintában a már ismert rombuszokat ismerhetjük fel, ezeknek szabályos kereteit töltik ki a növényi indákat idéző ívek. A bejárat feletti kapuívben ugyanez a minta ismétlődik, de néhol kecses virágokat is felfedezhetünk. Aprólékos és művészi munka, a vas keménységét meghazudtoló elegancia és hajlékonyság árad belőle.

Árkádsor és kovácsolt vaskapu

Belépve lélegzetelállító élményben lehet részünk. A háromhajós, valóban templomra emlékeztető térben óriási belmagasság mellett a falak mellett és utcácskákat kialakítva csinos kis elárusító standokat alakítottak ki. Ez az elképzelés, illetve elrendezés nem sokat változott az elmúlt száz évben és ahogy kezdetben is, a tető alatt végigfutó galérián éttermekben rendezkedtek be. Felemelve tekintetünket pedig a tetőt tartó erős vas tartószerkezetek jól átgondolt rendszere tárul szemünk elé. Olyan őszinte építészet ez, ahol a funkcionalitás és az egyszerű szépség, az anyag és a logika szeretete üt át.

A járvány miatt sajnos az éttermek, kifőzdék is bezártak, kevesebb vásárló tér be a piacra is és a megszokott zsivaj helyett most valami komor csend fogad minket, ha belépünk. Így viszont talán több lehetőségünk adódik ennek a részleteibe menően remekül megtervezett épületnek a megismerésére.

Ha szeretnél többet megtudni a Központi Vásárcsarnok épületéről, akkor hallgasd meg a Gönczi Ambrus helytörténésszel készült videót! 9.tv – Ferencvárosi séták – Központi Vásárcsarnok avatása – YouTube

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Interjú az Újpest Tv-ben

   |   By  |  0 Comments

A fotó előterében mikrofon, a hátterében egy stúdió képe látható.

A látássérültek mindennapjairól, küzdelmekről, sikerekről, valamint az egyesület szerteágazó tevékenységéről – kiemelve a munkatársak együttműködését, a segédeszközök vásárlását és a közösségépítést – kérdezték Fodor Ágnes elnököt és Mészáros Ágnes alelnököt.

Continue reading...

Narráció 16

   |   By  |  0 Comments

A teljes Danubius kút

A Danubius kút allegorikus figurái

Erzsébet tér

Bizony elég furcsa dolgok a köztéri szobrok! Néha ugyanis útra kelnek és átköltöznek a város egy másik pontjára. Ugyanilyen „helyváltoztató” szobor a ma az Erzsébet teret díszítő Danubius kút is. Az először 1883. október 22-én felavatott kút eredetileg a Kálvin teret díszítette, csak 1959-ben költözött át jelenlegi helyére. A szoborcsoportot eredeti formájában Fessler Leónak köszönhetjük, az allegorikus alakoknak pedig Ybl Miklós építész álmodott méltó kútépítményt. A második világháborúban súlyosan megsérült kút újbóli felállításáról 1951-ben kezdtek el gondolkozni. A nyolc évvel később másodszor is felavatott kutat Győri Dezső szobrászművésznek köszönhetjük. Már a megalkotásának körülményei is kalandosak és számtalan városi legenda övezi, de először nézzük meg alaposabban a négy szoboralakot!

A történelmi Magyarország négy nagy folyóját jelképező allegorikus alakok neo-reneszánsz kút medencéin foglalnak helyet (1. kép). Az alapot biztosító többkaréjos íves kő medencén akárcsak valami szobortalapzaton ücsörög a Tisza, Dráva és a Száva folyókat megszemélyesítő, lenge ruházatú női alakok. Mindegyik a rá jellemző tárgyat (attribútumot) tartja ölében vagy kezében. A fejük felett gazdagon faragott medence tálja olyan hatást kelt, mintha csak a heves esőktől vagy a nyári tűző napsütéstől szeretné megóvni a klasszikus szépségű alakokat. A medence legalsó, a szobrok feje felett található tálját halakkal, kagylókkal és más, a vízi világhoz kötődő elemekkel díszítették alkotói. Ismerjük meg jobban a folyókat megszemélyesítő nőalakokat!

A teljes Danubius kút

Itt van elsőként a ’Tisza’ (2. kép). A hölgy kezében halakkal teli hálót tart, kezeivel kecsesen bontogatja a halászhálót és veszi szemügyre annak gazdagság zsákmányát. Vállára omló haját koszorú díszíti. Felsőteste társaiéhoz hasonlóan meztelen, látni engedi idomait. Deréktól lefelé dúsan redőzött lepel fedi, a mester részletgazdagon és élethűen faragta ki a lágy anyag gyűrődéseit. A textil alatt tökéletesen kivehető a lábak mozdulata, ahogy bal behajlított lábát kissé maga alá húzza.

Tisza

Mellette ül a ’Dráva’, ölében csigák sokasága látható. (3. kép) Haját szalaggal, babérkoszorúval és kagylóval díszítő nőalak állát bal kezében nyugtatva, elgondolkozva tekint maga elé. Közben jobb lába elfektetett klasszikus faragott kő vázán pihen. Egyetlen öltözéke neki is a derekát és lábait fedő lepel.

Dráva

Végül itt van a ’Száva’, lábainál sast ábrázoló címerrel. (4. kép) Háta közepéig, derekáig érő hullámos dús hajába mintha csak a szél kapott volna bele, fejét babérkoszorú ékesíti. Testtartása könnyed és egyben férfias: behajlított bal lábát jobb térdén nyugtatja oly módon, hogy baljának bokája jobb térdén nyugszik. A nőalak a távolba réved, miközben kezeit lábán nyugtatja.

Száva

Fedetlen bájaikkal akár erotikus megjelenésűek is lehetnének ezek az alakok, ám elnézve őket ez eszünkbe sem jut. Tagjaik erősek, férfiasak, hatalmas és erőtől duzzadó testük leginkább Michelangelo alakjait idézik emlékezetünkbe. A női alakok között dús szakállú, bajszos, hosszú hajú tengeri istenek arcképeit faragták a kút testére.

A kút legfelső medencetálján, győzedelmes pózban látható a Dunát jelképező férfialak. A hosszú hajú és szakállú, atlétákat is megszégyenítő izomzattal rendelkező férfi ágyékát lepel borítja. Bal kezében nagyméretű kagylót tart, jobbjával óriási evezőn támaszkodik. Jobb lábát egy delfinen nyugtatja. Klasszikus, komoly arca szintén Michelangelót, méghozzá Mózes szobrát idézi. (Ha érdekel a világhírű reneszánsz szobor, a róla készült narrációt itt elolvashatod.)

Említettem, hogy több történet is él a városi emlékezetben arról, hogy miért döntött úgy korának egyik legbefolyásosabb pénzintézete, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, hogy egy ilyen drága köztéri alkotással ajándékozza meg a fővárost. Az egyik elképzelés szerint az eredetileg a Ferenciek terére tervezett kút felállítása mellett azért döntött a takarékpénztár, mert a Ferenciek terén álló épületének homlokzata előrébb ugrott az engedélyezett terveken megjelöltnél és lelkiismeretfurdalásuktól vezérelve írták ki a pályázatot. Talán egy kicsit hihetőbb az a magyarázat, hogy bírósági döntés kötelezte a homlokzati túlnyúlás miatt a pénzintézetet egy ilyen művészeti alkotás adományozására. A cég persze megpróbálta húzni a költséges művészeti kártérítés megrendelését, ám ekkor Budapest polgármestere felállíttatta a bankkal szemben a város első nyilvános vécéjét. Ez persze elég nagy motivációt jelentett!

Ha szeretnél többet megtudni a Danubius kút történetéről, akkor érdemes meghallgatni a Gönczi Ambrussal, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjével készített izgalmas beszélgetést: 9.tv – Ferencvárosi séták – Danubius Kút – YouTube

Somogyi-Rohonczy Zsófia