Dora Kontha: Dreamland

Kedves Olvasó, 

egy lélegzetelállító fotót hoztam neked Dora Kontha, fiatal magyar fotográfustól, aki jó ideje Koppenhágában alkot. A fotókat képi világuk mellett az azokat létrehozó összetett technikai folyamat teszi érdekessé és értékessé.

Néhány szó a technikáról: Dora analóg fényképezőgéppel dolgozik, tehát 35 mm-es filmszalagra fotóz és nem digitális kamerát használ. A filmszalag fényérzékeny anyaggal van bevonva és az exponálás során ez őrzi meg a képet. És itt jön a trükk, ugyanis a sokszor tíz-húsz éve lejárt filmszalagokat mielőtt befűzné a gépbe, különböző vegyi anyagokkal kezeli, roncsolja. A lejárt filmekre fotózásnak nagy divatja van manapság, hiszen olyan szürreális, a valóságtól elrugaszkodott színeket lehet vele elérni, amit semmilyen beállítással, fotós technikával nem lehetne. Ez a roncsolásos technika azonban igazi kameragyilkos, hiszen a különböző vegyi anyagok, kicsapódó finom vegyi kristályok bekerülhetnek a fényképezőgép érzékeny alkatrészeibe és hosszú távon elrontják a gépet. Tehát Dora ezekre a roncsolt szalagokra fényképezi tájképeit, városi jeleneteit. A munkának viszont itt még nincs vége, hiszen a filmeket elő is kell hívni és felnagyítani a kívánt méretre, ugyanis a filmszalag kockái nem nagyobbak, mint 5 centiméterszer 3,5 centi. Ilyen kicsi képeknél nem igazán látnánk azokat a finom részleteket, amik Dora képeit igazán izgalmassá teszik. A 60×80 centiméteres méretben viszont már igazán látványosan kijönnek a részletek, szinte beszippantanak minket a különleges aurájú fotográfiák. A nagyítás megszervezése azonban rendszeresen újabb nehézségeket állít a művész elé, ugyanis a roncsoláshoz használt vegyi anyagok miatt csak kevés labor vállalja a munkát és ott is csak utolsónak vállalják a képeit, ugyanis a vegyi anyagok miatt bármilyen kép, amit Dora alkotásai után hívnának elő, szintén roncsolódna. Külön izgalmas ezekben a képekben, hogy a művész nem tudja kontrollálni, hogy milyen lesz a végeredmény. Vajon mennyire roncsolódik a filmszalag? A roncsolás milyen mintázatokat hoz létre? Mennyi látszik majd az exponált tájképből? Ez mind csak az előhívatás után derül ki! Nagy kincs tehát, minden egyes kép, amit láthatunk a kiállításon.

A Dreamland #3 címre hallgató kép, amit kiválasztottam egy olyan fotó, amelyen viszonylag jól látható az exponált erdőrészlet. Homályosan és kissé megfoghatatlanul fák kusza ágai és leveleik vehetők ki. A vegyi anyagoknak köszönhetően viszont az egész kép rózsaszínes, kékes, lilás, sárgás árnyalatokban játszik. A színes ködszerű hatást apró fekete és türkizkék korallszerű illetve hókristályra emlékeztető csipkés formák törik meg. Ezek a vegyik anyagok kicsapódó kristályrészecskéi. Többféle asszociációt idézhet fel bennünk a fotók képi világa: a szappanbuborék felületét, ahogy a buborék szivárványos felületén egyre több fekete folt jelenik meg, ezzel jelezve, hogy nemsokára szétpukkad a buborékunk. A kevésbé konkrét részleteket őrző képek viszont akár mikroszkópos vizsgálat során alkalmazott metszetek képeire is emlékeztethetnek minket. Ahogy a szerves szövetek apró sejtjei mintázatot alkotnak előttünk és valami olyan rejtett csodát láthatunk a technikának köszönhetően, amit előtte még sosem. Lehetnek akár vírusok, de egy különleges új mikroszkopikus élőlény képe is. De hasonló jelenség játszódik le a szemünk előtt akkor is, ha sokáig a napba nézünk. A színek összefolynak a szemünk előtt, minden homályossá válhat. Dora Kontha képeit nézve valami különleges meditatív állapotba kerülhetünk, ami belső utazásra hív minket.

Néhány szó a művészről: Dora Kontha jó ideje Dániában él és alkot. Analóg fotográfiáink az északi tájak különleges hangulatú tájképeire specializálódott. Kissé borongós, melankolikus hangulatú képei az északi tájak szürkés báját adják vissza. Sokszor adódhat az az érzésünk, hogy nem is valós, hanem képzeletbeli, belső tájakon járunk.

A kiállítás 2018. október 13-ig volt látható a TOBE Galériában (1088, Budapest, Bródy Sándor utca 36.).

A kép adatai:
DORA KONTHA
Dreamland #3
2017
60 x 80 cm (kertezve 80 x 100 cm)
C-print roncsólt analóg negatívról
1/3 + AP

Waliczky Tamás: Panoráma képek

Kedves Olvasó!

Nem is tudom, hogy hogyan tudnám felvezetni Waliczky Tamás munkáját, hiszen annyira összetett és olyan mély filozófiai tartalma van. Hiszen első látásra fotókat készít, amikről később kiderül, hogy valójában grafikák. Aztán úgy tűnik, mintha különleges kamerákat örökítene meg képein, de ezekről is kiderül, hogy igazából általa tervezett, de soha meg nem valósított fényképezőképek és filmfelvevők.

A mellékelt fotón is egy ilyen kamera látható. Panoráma képek készítésére tervezte a művész. Ahogy a sorozat többi darabja is, ez is fekete-fehér kép, de a szürkének végtelen számú gyönyörű árnyalatát vonultatja fel. A kör alakú fémes kameratesten bársonyos fények érzékelhetők. A kamera nyitott állapotban van, ami használat közben, befűzött film esetében sosem történhetne meg, de mivel ez csak egy fikció, így megcsodálhatjuk a kamera szerkezetét. A henger alakú géptest belsejében egy kisebb sugarú kör helyezkedik el, ezen fut belül körbe a filmszalag, itt fehér papírcsíkként látjuk, erre rögzül majd a kép. A szerkezet közepén helyezkedik el a kamera objektívje. Domború, az emberi szemre emlékeztető lencse ez, melynek közepén, akárcsak az emberi szemnél a pupilla, itt is megtalálható a zárszerkezet. Ha kinyílik a zár, beáramlik a fény a gépbe és a valóság rögzül a fényérzékeny anyaggal bevont papírszalagon. A beállításainktól függően több vagy kevesebb fény érkezik be a gépbe, ami attól függ, hogy milyen hosszú ideig van nyitva a zárszerkezet. Ez a mechanizmus az általunk is használt analóg, tehát filmszalaggal működő fényképezőgépeknél is ugyanígy megy végbe. Ami ennek a kamerának az érdekessége, hogy az objekív alatt egy kis fém kúp található, ami a beáramló fényt, azaz képet, szétszórja a gép belsejében, tehát ez a kis kúpos elem fogja rávetíteni a képet a szalagra.

Waliczky Tamás kamerái illetve a róluk készült képeket bevallom nem egyszerű értelmezni. Első pillantásra megragadnak szépségükkel, a valóságosnak tűnő szerkezetek képével, a kamerák gyönyörű felületeivel. Viszont megérteni, hogy hogyan is működnek a kamerák, már nem olyan egyszerű. Aprólékosan kell végignézni, részletről részletre a kamera részeit. Gondolkodni kell! Az egyes gépek szerkezete, működési elve sem véletlenszerű. A művész hosszasan tanulmányozta a fotó és a kamerák fejlődésének történetét és olyan új kamerákat fejlesztetti ki, amik akár száz évre is visszavihetnek a fejlődésben. Azzal a gondolattal játszik, hogy mi lett volna, ha hatvan-hetven éve más irányt vesz a kamerák fejlődése? Talán most már egészen máshogy gépeket használnánk és így más típusú képeket látnánk, ezáltal a vizuális világunk is más lenne. Említettem már, hogy a fotóknak tűnő képek valójában számítógépes grafikák. A művész ezeknek megtervezésére egy nyílt forrású számítógépes programot használ, ahol ő állíthatja be, hogy milyen hatása legyen az egyes felületeknek (fém, műanyag, bőr), hogy milyen fények essenek rá, milyen színek legyenek rajta. Ezzel a módszerrel teljes mértékben kontrollálhatja azt, hogy milyen valóságot hoz létre.

Pár gondolat a művészről:

Waliczky Tamás első animációját 9 évesen készítette és egész gyerekkorát a fényképezőgépek iránti szenvedély hatja át. Édesapja amatőr fotós volt, így otthonuk tele volt kamerák katalógusaival. Talán innen jön ez a vonzalom és érdeklődés. Jelenleg a hongkongi egyetemen tanít. A leírt grafikát is tartalmazó sorozata fogja képviselni Magyarországot a 2019-es Velencei Képzőművészeti Biennálén.

Ha szeretnél jobban megismerkedni Waliczky Tamás különleges fotóival, érdemes ellátogatni a Molnár Ani Galériába (1088 Budapest, Bródy Sándor utca 36., nyitvatartás: Keddtől péntekig: 12:00-18:00, Szombaton: 11:00-17:00), ahol október 13-ig látható a művész Kamerák és más optikai eszközök című kiállítása.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Fotó kreditje: Waliczky Tamás: Panoráma camera részlet /
Molnár Ani Galéria