Az első tavaszi hónap klubnapján sajnos meghívott vendégeink közbejött betegség miatt nem tudtak megjelenni, így módosult a klubnap.
Márciusban ünneplik az egész világon a nőket, és mi sem tettünk másképp. Klubunk férfitagjai a hölgyeket virággal köszöntötték fel, utána kötetlen beszélgetésre került sor, egy kis irodalmi barangolással. A világirodalomban ki, hogyan látta a női nemet, mit köszönhet a világ a nőknek. A nő mindig más szerepet tölt be, hol anya, hol feleség, hol dolgozó nő.
Még vicceskedtünk is, hogy vajon meddig bírnák férfiak a nők nélkül? Csak rövid ideig, volt a legtöbb válasz, hisz a nők tartják össze a családot, irányítanak, és nem utolsósorban szeretnek.
A jó hangulatú klubnapot a Ferencvárosi Önkormányzat támogatta.
Mindannyian így tudjuk, hogy a Nemzetközi Nőnap a XIX. század végi – főképp baloldali – munkásmozgalmakból, a női egyenjogúságért folytatott küzdelemből indult el.
De vajon gondolkodtunk-e már arról, hogy pl. a Bibliában hányféle női alak jelenik meg? Talán kevésbé. Éppen ezért a Kispesti Lámpás Klub március 6-án megtartott klubnapján különleges, érdekes előadásokat hallhattunk Rátóti Krisztina klubvezetőtől és egyik tagtársunktól, Erdődy Viktortól, aki kántorként a Református Vakmisszióban is aktív szerepet vállal.
Megtudhattuk, hogy a Biblia számos olyan női alakot mutat be, akiknek élete és tettei ma is példaértékűek lehetnek: Éva, az első nő, akit Isten teremtett, Sára,Ábrahám felesége, aki idős korában is több gyermeket szült. Ráhel és Lea,Jákob feleségei, akiknek története a családi kapcsolatok összetettségét mutatja be. A legfontosabb női alak szűz Mária,Jézus anyja, és még jónéhány női alak, akikről a Bibliában olvashatunk.
Kriszta és Viktor előadása nagyon megindító volt, a klub második részében indult kötetlen beszélgetéstémája is – többek között – a nőnap volt.
Köszönet Krisztának és Viktornak a színvonalas és kimerítő előadásokért!
További részleteket, képeket Facebook-oldalunkon láthatnak érdeklődő Olvasóink.
Márciusi klubnapunk vendége Sidlovszki Rita rendőr törzsőrmester volt az Újpesti Rendőrkapitányságtól, és ezzel egyidőben el is indult a 2025. évi közlekedésbiztonsági előadássorozat az Újpesti Lámpás Klubon. Mesélt az iskolai előadássorozatokról, melyeket a rendőrség munkatársai tartanak. Hallottunk arról is, hogy honnan hova jutottak a gyerekekkel, amit sikerként könyvelnek el. Újra szóba kerültek a telefonos csalások és azok áldozatai. Ezen az alkalmon is a csalásokról, a „pénzlopásokról” volt szó, hogy hogyan is tévesztik meg, verik át az idős embereket. Előadónk újra felhívta mindenki figyelmét, mire ügyeljünk, hogy ne legyünk áldozatok.
Nagyon jó hangulatban ünnepeltük a nőnapot, Pintér TerézPesa Anna Mária írásait olvasta fel, és még egy kis édességgel is kedveskedtünk a női tagoknak, mert mi, nők is megérdemlünk egy kis kényeztetést a szürke hétköznapok alatt.
Beköszöntött a meteorológiai tavasz, ezért a klubunkra meghívtuk Tukacs Ottó kertészmérnököt, a Rákoshegyi Kertbarátok Egyesületének elnökét, hogy ellásson minket néhány hasznos tanáccsal.
Előadónk egyebek közt elmondta, hogy most van itt a metszés ideje és most kell elvégezni a lemosó permetezést a kártevők elleni védekezés céljából. Tagjaink is feltehették kérdéseiket a vendégnek, amire ő a legjobb tudása szerint válaszolt.
A tagok ezt követően hallhattak Pétertől egy kis nőnapi köszöntőt is.
Acsay Péter és Krayné Faragó Zsuzsa
közösségi civilszervezők
Februári klubnapunk a farsangi jókedv és mulatság jegyében tellt. Természetesen volt minden, ami egy farsangi bulihoz elengedhetetlen.
Volt színvonalas ének produkció, közösen megtanult csángó körtánc, amely bár tánclépések szempontjából első hallásra talán nem tűnhetett nehéznek, de a tempó folyamatos növekedésével azért a végére sikerült jól kimelegedni. Természetesen senki sem maradhatott étlen-szomjan, így a tánc után mindenki kedvére fogyaszthatott a megterített asztalról.
A klubot egy jó hangulatú kötetlen beszélgetéssel zártuk.
Nagyon köszönjük minden kedves résztvevőnek, hogy jelenlétével hozzájárult a jó hangulat megteremtéséhez.
A program Budapest Főváros VIII. kerület Józsefvárosi Önkormányzat támogatásával valósult meg.
Horváthné Dunaveczki Leona és Nagy László
A VIII. kerület közösségi civilszervezői
Kollárszky Boglárka, a klub előző vezetője elbúcsúzott és átadta a vezetést e sorok írójának. Ő röviden bemutatkozott, és megosztotta a hallgatósággal jelenlegi terveit.
A XIX. kerületi Lámpás Klubja egy érdekes programon vehetett részt a Földalatti Vasúti Múzeumban február 27-én, csütörtökön. A program tárlatvezetéssel zajlott.
Tárlatvezetőnk Kiss Pál volt, aki úgy kalauzolt bennünket végig a múzeumon, hogy minden apró részletet el tudott mondani a kiállított relikviákról, képekről, dokumentumokról. Elmondta még azt is, hogy a fotó fekete-fehér, vagy színes. Hallhattuk a múzeum kialakulásának történetét is. A múzeum Európa első, 1896-ban átadott földalattijának állít emléket. A múzeum hiteles környezetben, a millenniumi földalatti vasút 1950-es években a kelet-nyugati metró építésekor kiiktatott alagútszakaszában került kialakításra.
A millenniumi földalatti 21 hónap alatt készült el, Ferenc József császár utazott benne először, az ő látogatása miatt kellett ilyen gyorsan elkészülnie. Három eredeti állapotában lévő szerelvény is megtekinthető a múzeum területén. A látogatók ezekbe a szerelvényekbe általában nem mehetnek be, nekünk azonban lehetőségünk nyílt arra, hogy beszállhassunk az eredeti fapados, Bőr üléses, 129 éves „öreg hölgy” néven emlegetett metrókocsiba, valamint egy másik, eredeti állapotában kiállított szerelvénybe is. Az üléseket kipróbálhattuk, leülhettünk azokra. Az „öreg hölgy”-ben megfoghattuk azt az ember nagyságú bábut, amely a kalauzt szimbolizálta.
A kalauzkulcs is fontos kelléke volt a kor kisföldalattijának, mert a kalauz azzal nyitotta és zárta az ajtókat. A kalauzkulcsot a kezünkbe is vehettük.
Tárlatvezetőnk az indulást és a megállást jelző csengőt is megszólaltatta. Az eredeti kisföldalatti illatát is érezhettük, amelyet a köztudatban mindenki csak „metrószagként” emleget. Az „öreg hölgy”-ben sokáig ülhettünk, és egy kötetlen beszélgetés kezdődött el, amelyben idegenvezetőnk is részt vett. Saját élményeivel színesítette a beszélgetést. Valamilyen saját élménye a kisföldalattival kapcsolatban a csoport több tagjának is volt, amelyet megosztott a többiekkel.
Az egész esemény olyan volt, amit megélni lehet csak, mert szavakkal átadni nem lehet. Köszönetet mondunk Baráth Szilárdnak,Kriszta élettársának, aki sok szép fényképet készített az eseményről és a kiállított relikviákról, emellett pedig sokunknak segített a tárlatvezetés során a tájékozódásban.
További részletek a Kispest Webújság„Velünk történt” című rovatában olvashatók.
Ebben a hónapban a víz szerepéről, fontosságáról esett szó az online klubunkon. Megtudhatjuk miért lényeges az elegendő vízivás, hogy szervezetünkben milyen hatásokat fejthet ki még a fizikain túl.
Február utolsó napjainak egyikén az Erzsébetvárosi Lámpás Klub csapatával a Mezőgazdasági Múzeumban jártunk.
Ezúttal a vadászati és erdészeti kiállítást tekintettük meg, múzeumpedagógiai foglalkozás keretében. Kézbe foghattuk különféle fák terméseit, állatok szőrméit és agancsait. Tapintottunk például őz és gímszarvas agancsot, megtudhattuk, miért is vannak elágazások a gímszarvas agancsán. Hallhattunk arról, hogy a muflonok Németországból érkeztek hozzánk, ők nem őshonos Kárpát-Medencei állatok. Találkozhattunk egy kapitális nagyságú medvével is.
Hasznos, érdekességekben gazdag délelőttöt tölthettünk a múzeumban.
Februári programunk napja igen esős, borongós időben valósult meg, de ez nem szegte tagjaink kedvét, hogy egy finom cappuccinóval, vagy lattéval melegítsék át magukat az újpesti Green Café-ban.
Már nyitásra odaérkeztünk. A kávézó igazán kellemes hangulatú, pici kis helyiség, és nagyon sokféle kávékülönlegesség van a kínálatukban. Miután mindenki megrendelte magának, amit szeretett volna, a gyors kiszolgálásra sem kellett sokáig várni. Igazán ízletes, finom lattét és cappuccinót ihattunk. Miközben a kávénkat kortyolgattuk, nagyon jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk, nevettünk.
A III. kerületi Lámpás Klub a Dohány utcai Zsinagógába látogatott el. A program tárlatvezetéssel zajlott.
Tárlatvezetőnk Gönczi Ágnes volt, aki nagyon érdekesen mesélte el a zsinagóga történetét. A templom padsoraiba beülve hallgattuk idegenvezetőnk előadását. Megtudtuk, hogy a Dohány utcai Zsinagóga a második legnagyobb, az első Izraelben található. A zsinagógákat kétféle módon sorolják be: vagy az alapterületük alapján, vagy pedig az ülőhelyek száma alapján. A Dohány utcai Zsinagóga 3 ezer ülőhelyes. Az épületet 1859. szeptember 6-án adták át.
Tárlatvezetőnk elmondta azt is, hogy ez nem egy rekonstruált komplexum, hanem az eredeti. A II. világháborúban, amikor 1944-ben megtörtént Magyarország németek általi megszállása és a zsidók deportálása, Horthy Miklós kormányzó leállíttatta a további elhurcolást, amint a budapesti zsidókra került volna sor.
A Dohány utcai Zsinagóga az ún. neológ zsidók temploma. A zsidóknak ugyanis két csoportja van: az ortodox zsidók és az ún. neológ zsidók. Az ortodox zsidók semmiféle újítást nem fogadnak el, kizárólag a zsidó hagyományokat veszik alapul. A neológok viszont hajlamosak az újításokra, pl. lehet orgona a templomban, mert egyébként a zsidóknál a templomi orgona nem elfogadott hangszer.
A zsidó kultúráról és Istentiszteletekről is hallhattunk.
A zsinagógában elkülönített helyük van a férfiaknak és a nőknek. A karzatra a nők csak úgy mehetnek be, hogy nem érintkezhetnek a férfiakkal, nem is láthatják őket. Egy bársony függöny van a férfiak és a nők között. A férfiaknak kötelező a fejfedő, a nők pedig nem mehetnek a templomba ujjatlan felsőben és rövid szoknyában. Mint látogatóknak, nekünk is meg kellett felelnünk ezeknek a követelményeknek, férfi tagjainknak kötelező volt a fejfedő.
A zsidó Istentiszteletek legfontosabb kelléke a Tóra. A Tóra a BibliábanMózes öt könyvét jelenti. A Tórát nem könyv formában őrzik, hanem pergamentekercsekre van leírva. Ezeket a tekercseket az ún. frigyszekrényben tartják, de a frigyszekrényt nem tudtuk megtekinteni, mert függönnyel van eltakarva. A tóratekercseket sem foghattuk meg, mert idegenvezetőnk elmondta, hogy a Tórát az sem foghatja meg, aki olvassa. Az Istentiszteleteken ún. tóramutatót használnak, amelynek vezetésével követhetik a sorokat, így olvasva. A Tórából több is van, és mindig egy év alatt végig olvassák azt, de minden évben más tóratekercset vesznek elő, és azt olvassák egy évig.
Szóba került a zsidók egyik nagyon jelentős ünnepe, a Sábec is. A Sábec lényege az, hogy szombaton nem szabad semmit sem csinálni. Nem szabad pl. dolgozni, takarítani.
A Sábec már péntek este elkezdődik és szombat estig tart. Ez azért van így, mert a zsidók a napokat napnyugtától napnyugtáig számolják.
Miután idegenvezetőnk elmesélte nekünk ezeket a kultúrtörténeti dolgokat, kimehettünk a sírkertbe, ahol láthattuk az ún. élet fáját, amely egy nagyon-nagyon vékony fémből készült szomorú fűzfát ábrázol, és minden levelére egy név van ráírva. Ezek a nevek azoké a zsidó embereké, akiket be lehetett azonosítani a tömegsírokból. Ezt a fát általában nem szabad megfogni, de nekünk megengedték ezt is: nagyon óvatosan, egyesével megfoghattuk, és tárlatvezetőnk tette rá a kezünket.
A program nagyjából 50 percig tartott.
Utána néhányan meglátogattuk a zsinagóga szomszédságában lévő Zsidó Múzeumot is, de ott már nem kaptunk tárlatvezetést, hanem gyengénlátó társaink olvasták fel a feliratokat, narrálták nekünk a képeket.
Rátóti Krisztina és Ruzsa Viktor
közösségi civilszervező