A Halászbástya és Szent István szobra

A Budai Várnegyed igazán bővelkedik a látnivalókban, turisták ezrei teszik tiszteletüket ezen a fővárosi helyszínen. Az épületeken kívül az innen elénk táruló panoráma is vonzó célponttá teszi. A Halászbástya 1987-ben a Világörökségi listára is felkerült a Budai Várnegyed részeként. Nézzük meg jobban a Mátyás-templom felől!

Az első képen a Halászbástya lenyűgöző együttesének egy része látható. A Schulek Frigyes által tervezett neoromán tömböt hét torony alkotja, amely a Honfoglalás hét vezérét szimbolizálja. Nem véletlen ez az utalás. A Halászbástyát ugyanis 1899 és 1902 között építették, tehát a milleniumi ünnepségeknek, a Honfoglalás ezredik évfordulójának tiszteletére épült. A fotón jól látszódnak a jellegzetes elemei. A kör alaprajzú tornyokat kúpos tető fedi, a tetőzet alatt oszlopokkal tagolt ablaksor látható. A bástya tornyai között az építész fedett folyosókat alakított ki, nyitott oszlopcsarnoksoron nyugvó boltozattal, amelyek felett teraszt nyitott. Schulek Frigyes ezzel az árkádsorral a románkori kolostorok kerengőit idézte meg. Bár az épület neoromán stílusú, tehát a 11. és 12. század robosztusabb építészetéből meríti elemeit, mégis könnyed hatást kelt ez a kőépítmény. Ezt a néhol szinte csipkeszerű könnyedségét talán az építész által megálmodott ritmikus elemek adják. Az árkád oszlopait kettős, illetve hármas csoportban nagyobb ívek fogják össze. Az áttört felületeken szabad kilátás nyílik a Dunára. A fehér kő, szinte világít a napsütéses napokon és remekül kiegészíti a Mátyás-templom törő épületét. Tovább haladva az egykori Híradás-bástyára épített, az eddigieknél egy szinttel magasabb, külön lépcsőrendszerrel és lépcsőtoronnyal kiegészített tornyot találunk.

A Halászbástya árkádjainak ölelésében, egy kisebb téren Stróbl Alajos Szent István szobra (1906) várja a látogatókat. A Halászbástya stílusához illeszkedő román stílusú, fehér mészkő talapzatot első királyunk életéből vett jelenetek díszítik. A háromszintes kő építmény alapja egy ovális alaprajzú elem, amelynek korlátját egyenlő szárú keresztek törik át. Az áttört mellvédkorláton csúcsos elemek díszelegnek, amelyek mintha hosszúkás török turbánok formáját idéznék. A korlát mögött látható téglalap alapú alépítmény oldalsó falait Szent István életéből vett jelenetek, az államalapítást meghatározó történelmi mozzanatokat megörökítő domborművek díszítik (koronázás, törvényhozás, templomépítés és Bécs hódolata), a téglalap sarkain pedig fenséges kő oroszlánok ülnek. Ezen az elemen található a harmadik, az előzőnél valamennyivel kisebb elem, amelyet csavart mintás oszlopok vesznek körül. A talapzat ezen részén, az oldalfalakon szintén domborművek láthatók, amelyek a király egyházalapító tevékenységére utalnak. Az Isten báránya mellett, a négy evangélista jelképe látható. Az aranyozott körökben az oroszlán, a sas, a bika és az angyal faragott képe látható. A fotón talán nem is érzékelhető, hogy milyen méretekről van szó. A talapzat több ember magas, 540 centiméter. Ezen a többszintes, dúsan díszített talapzaton foglal helyet Szent István négy méteres méltóságteljes bronz szobra, amelyet kékeszöld patina borít. Az első királyunkat hordozó ló négy lábát megvetve, szilárdan áll, fejét leszegi, testét gazdagon kimunkált ötvösművészeti érmékkel díszítő takaró fedi. Milyen más ez a ló, mint Savoyai Jenő lovasszobrának energikus paripája, amelyen nem messze innen, a Magyar Nemzeti Galéria előtt áll! Az államalapító királyt hosszú hajú és szakállas férfiként ábrázolta a szobrász. Vállán a koronázási palást, fején a Szent Korona, kezében kettős kereszttel díszített jogar. A nemes zöld patinával borított szobor feje körül aranyló kör, glória jelzi a király 1083-ban történő szentté avatását.

Igencsak furcsán hathat, hogy ezt az elegáns és méltóságteljes építményt a halászokról nevezték el. Hogyan is kerülhettek a Dunától messze, egy hegy tetejére a vízparti munkások? Az elnevezés azonban a hagyomány következtében mégiscsak Halászbástya lett, ugyanis a középkorban a várfalnak ezt a részét a halászok céhe védte. Egy másik elképzelés szerint nevét a bástya alatt elterülő városrészről kapta, amelyet anno Halászvárosnak hívtak és a mai Víziváros déli részét jelentette.

Somogyi-Rohonczy Zsófia