Fiumei sírkert 1.
Séta a művészek parcellájában

A Főváros közepén, pár percnyire a Keleti pályaudvartól a VIII. kerületben található nemzetünk nagyjainak egyik legszebb emlékhelye, a Fiumei úti sírkert. A franciák kultikus temetőjéhez, a párizsi Père-Lachaise-hez sokszor hasonlított hely gondolatát még Széchenyi István vetette fel 1843-ban. A 19. század közepén köztemetőként nyitotta meg kapuit, pár évtizeddel később pedig már Magyarország egyik legismertebb kegyeleti helyeként tartották számon. Az itt nyugalomra helyezett hírességek listáját olvasva nem is lehet kétségünk, hogy a Fiumei úti sírkert valóban a legjobb hely, hogy kulturális és politikai életünk nagyjai előtt tisztelegjünk. Az impozáns mauzóleumok mellett (Kossuth Lajosnak és Deák Ferencnek is szenteltek egyet) visszafogottabb, de ugyanúgy figyelemre méltó sírok is állnak itt.

Az 56 hektáros óriási kert maga a nyugalom szigete. Mintegy 25 hektáros része parkosított, így a sírok fasorokkal és füves területekkel övezve helyezkednek el. A gyönyörűen parkosított temető kertészeti értékei mellett azonban a művészi igényességgel elkészített síremlékei miatt vált híressé. Ezúttal itt nyugalomra helyezett művészek hosszú sorából három szobrászati szempontból is érdekes sírral ismerkedünk meg. Az első Munkácsy Mihály Telcs Ede által készített sírja (1. kép). Telcs Ede munkájával már találkozhattunk, hiszen ő készítette el Vörösmarty Mihály szoborcsoportját. Az 1911-ben felállított kő síremlék utak kereszteződésében helyezkedik el egy kis vaskerítéssel körbekerített növényekkel beültetett rész közepén. A síremlék letisztult, minden cikornya nélküli szobrászati alkotás. A kétlépcsős alacsony talapzaton egy robosztus, négyzetes alapú kőoszlopot idéző obeliszk látható, a felső ötödébe minden oldalának tetejét egyenlő szárú kereszt formában faragták ki. Az obeliszk tetején a sarkok tehát üresen maradtak, ezeket a beszögeléseket arany színű mozaikkal töltötték ki. Az oszlop előtt nőalak látható. Földig érő, görög kariatidákat idéző ujjatlan ruhát viselő nőalak bal kezében tart az ég felé egy babérkoszorút. Arcvonásainak és ruházatának megfogalmazásához csak a feltétlenül szükséges vonásokat, elemeket használta fel Telcs Ede, hiszen itt egy elvont, jelképes alakról van szó. Az oszlopra két évszámot véstek: 1844 és 1900 (a művész születési és halálozási évszáma), valamint a talapzaton csupa nagybetűvel a Munkácsy név szerepel.

A közelben álló művészparcellán áll Kisfaludy Strobl Zsigmond síremléke (2. kép), ami már sokkal érzelmesebb, mint a Telcs Ede által megalkotott időtlen és klasszikus, visszafogott érzelmeket sugárzó nőalakja. Kisfaludy Strobl Zsigmond munkásságával is megismerkedhettünk már korábban, az ő műve a Szabadság-szobor a Gellért-hegy tetején. A szobrászművész síremlékének érdekessége, hogy ő maga készítette el, azaz végrendelete értelmében saját munkájának másolatát helyezték el a sírján. A bronz szobor egy végtelenül kecses, könnyed férfitestet mutat. Mintha csak egy mozdulatába belefeledkezett táncos látnánk. A férfi bal lábára helyezett testsúlyával áll egy bronz golyón, míg jobb lábát kecsesen kissé felemeli. Fejét kissé az ég felé emeli, szeme lehunyva. Mellkasát is kinyitja az ég felé, két karját könyékben behajlítja, kezeit és ujjait finoman a mellkasához érinti. Mellkasának kiemelésével és karjának emelésének köszönhetően háta kissé ívben meghajlik. Jobb válláról hosszú drapéria omlik alá, egészen a talapzatot alkotó golyóra, ami a szobor stabilitását is adja. A mozdulat finomsága, ég felé törekvése, az ifjú földöntúli mosolya és lehunyt szeme érzékelteti a földi élettől való elszakadás, az égi szférához való tartozás érzetét. Az ifjú alakjának megfogalmazása részletgazdag, még hajtincsei is kivehetők.

A művészparcella harmadik emlékműve, amivel megismerkedünk, Csontváry Kosztka Tivadar számára készült (3. kép). A gyógyszerészből festőművésszé váló Csontvárynak 1967-ben, tehát halála után majd ötven évvel később állították fel a sírkertben. A sírt díszítő bronzszobor Kerényi Jenő munkája. A szobor másolatát Pécsett állították fel a Csontváry Múzeum előtt 1971-ben. Kerényi a szobor készítéséhez Csontváry önarcképét használta fel. A festőművészt köpenyben, kezében festőpalettával és ecsettel örökítette meg. Arcát markáns, nagy bajsza határozza meg. A szobor közel sem olyan részletgazdag és finom, realisztikus munka, mint a tőle nem messze álló Kisfaludy ifjú. Inkább hasonlít arra, mint amikor agyagból durván és felületesen mintáznak meg egy figurát. A finom részletek kidolgozása előtt még az arcon is mintha még az ujjakkal felhordott agyagot látnánk. Valószínűleg nem is volt Kerényi célja, hogy egy valósághű, részletgazdag ábrázolást hozzon létre. A jelképes síron – hiszen nem ide temették a festő földi hamvait – csak egy elképzelt, jelképes ábrázolást helyeztek el. A sír előtt állva igazán meghatódhatunk, hiszen néha gyertyák, koszorúk vagy kövekkel lesúlyozva Csontváry képei által ihletett gyerek ceruzarajzokat helyeznek el a művész előtt tisztelgők.

A következő héten neves írók síremlékeivel ismerkedünk.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület