Haranghy Jenő: Szondi-mozaik az egykori Béke szálló homlokzatán

A Kodály körönd egyik hősét követve a Teréz körúton találjuk magunkat az egykori Béke Szálló, ma Radisson Blue Hotel előtt. A homlokzatának gyönyörű mozaikjai által azonban nemcsak a honvédő katona története elevenedik meg, hanem a 20. század elejének egyik remek művésze, Haranghy Jenő előtt is tiszteleghetünk. Az ő munkájával az előző sorozatban, a Műcsarnok timpanonjának Szent István, a művészetek pártolója című mozaikjának esetében már megismerkedhettünk. (A Műcsarnokról készült leírás megtalálható itt)

A Teréz körút és Szondi utca sarkán 1912-ben nyílt meg a híres Britannia Szálló, később keresztelték csak át Béke Szállóra. A kávéház, a Szondi Söröző, a bálterem és más különtermei, sőt az épület kívül- belül Haranghy Jenő grafikusművész munkáival volt tele, így sokan „Haranghy múzeumnak” is hívták. Ma az utcai homlokzat gyönyörű képeivel ismerkedünk meg alaposabban, amelyekre 1947-ben kapott megbízást a művész.

A körúti homlokzat íves, kétszárnyú bejáratának két oldalán a török ostrom képei láthatók. (1. kép) A keretet vöröses színű, várfal bástyáinak fogazatát idéző elemek díszítik. A képek egy régi verseskönyv vagy mesekönyv illusztrációjának hangulatát idézik rajzos stílusukkal. Színei egykoron minden bizonnyal élénkek voltak, mostanra a körúti szmog szürkés árnyalatot adott neki. A kép felső sávjában jobb oldalon a Szondi György által védett drégelyi vár látható a hegy ormán, alatta színpompás sátrak sorakoznak szorosan egymás mellett és mögött. Bal oldalon, a várral szemben (azaz egy vonalban vele) török katona szegezi rá ágyúját. A katona alatt, a bejárat bal oldalán szakállas, tollas turbános, díszes öltözetű török vezér látható. Lovának szerszámozása is gazdagon díszített, a férfialak kezében lófarkas kopját tart. A figura alatt szöveg olvasható, amely idézet Arany János Szondi két apródja című balladájából. „Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond, / És pattog a bomba, és röpked a gránát”. A bejárat jobb oldalán a török hadsereget jelképező turbános lovas katonák láthatók. A lovak patái felverik a port, amely érzékelteti roppant erejüket és sebességüket. A lovasokat egymás mögött, részben takarásban ábrázolja a művész, összesen öt lovas látható. A homlokzaton a mozaik képeit több helyen a balladából vett idézetek egészítik ki. Az olvasásukat nemcsak a mozaik technikája, hanem az ékezetek mellőzése is nehezíti kicsit.

A Szondi utcára befordulva találkozhatunk magával Szondi Györggyel. Az épület sarkát kissé lecsapták, tehát a sarkon egy körülbelül 2 méter széles falszakasz alakult ki. Itt állt a második világháború előtt Bory Jenő Szondi szobra, aminek elpusztulása után és annak pótlására álmodta meg ide Haranghy a várvédő kapitány mozaik képét. (2. kép) A mozaikkép közepén Szondi György alakja látható. Az ősz hajú és szakállú idős kapitány szemét lehunyja, testén tetőtől talpig páncélt visel, vállát súlyos vörös palást fedi. Súlyos pallosát teste előtt, két kézzel fogva a földön támasztja. Irdatlan méretét jelzi, hogy markolata a férfi derekáig ér. Ilyen súlyú kardot bizony csak két kézzel tudott megemelni a roppant erejű harcos. A férfi lábánál nagy sörényű, hím oroszlán fekszik. Az alak feje fölött pergamentekercset idéző elem látható, ennek bal oldalán vélhetőleg Szondi címere látható, míg a tekercsen vörös színnel, régi kódexek betűivel írva Szondi György neve olvasható. A férfi fejének két oldalán olvasható vörössel a drégelyi ostrom dátuma, az 1552-es évszám. Bal oldalon a 15-ös, jobb oldalon 52-es szám. Van azonban még mit olvasni a képen, a mozaikon ugyanis megörökítették a várvédő rövid történetét is. „Szondy György 1552-ben életét áldozta a hazáért. Drégely várát védte az ostromló törökök ellen. Csodálatra méltó hősiessége visszaadta a nemzetnek a hitét önmagában. Az ő hősi emlékének állítottunk e helyen 1939-ben szobrot, amely 1945-ben az ostrom ideje alatt elpusztult. Isten óvja az emlékművet és e házat. Britannia szálló és Szondi söröző” A felirat alatt kör alakú koszorú mozaik képe látható, amelyet négy helyen nemzeti színű szalaggal kötöttek át. A koszorú két oldalán olvasható a mozaik készítésének éve: 1947.

A Szondi utcai homlokzaton folytatódik tovább a ballada, a nagy képet itt is a várfalat idéző vörös sáv keretezi (3. kép). A képet itt is egy íves ablak szakítja meg a fal közepén, az ablakon át bepillanthatunk a földszinti kávézóba, amelynek egyik dísze az óriási üveg kupola, ami egykoron a bálterem dísze volt. A Szondi utcai homlokzat képeinek főszereplői már a várkapitány két apródja. A kép tetején itt is tájkép található. Bal felső sarokban a hegytetőn álló romos vár szürke csonkjai láthatók, alatta szöveg: „Ő álla halála vérmosta fokán, / Diadallal várta be végét.” A jobb sarokban naplemente sötét felhői között egy dombra állított kopja előtt két alak térdel a nézőknek hátat fordítva. Öltözetük vöröses-barnás színekben játszik, rövid köpenyt viselnek. A jelenet alatt az alábbi szöveg olvasható: „Két ifiu térdel, kezökben a lant, / A kopja tövén, mintha volna feszűlet. / Zsibongva hadával a völgyben alant / Ali győzelem-ünnepet űlet.” A fal bal alsó sarkában már szemből látjuk az alakokat, kezükben lantot tartanak. A fiúk jobb lábukra helyezve testsúlyukat, hangszerükön játszva, elmerengve tekintenek maguk elé a földre. Mögöttük kopár, megtépázott fa látható, ami tükrözi az esemény szomorú hangulatát. Alattuk szöveg olvasható: „Két dalnoka is volt, két árva fiú: / Öltözteti cifrán bársonyba puhába” A győztes öröme is megjelenik, a kép jobb alsó sarkában a török győzelmi ünnepet láthatjuk. A török vezért sátrában örökítette meg a művész, szolgák viszik elé az ételt és zenészek szolgáltatják a győzelmi muzsikát.

Talán a leírásból is érzékelhető, hogy Haranghy Jenő, mintha egy képregényt vitt volna fel az épület homlokzatára. Ez a képregény jelleg nagyon különleges és egyáltalán nem teszi populárissá vagy éppen túlzóvá az épület megjelenését. Igazi kuriózum Budapest utcáin!

Arany János Szondi két apródja című balladája, Sinkovits Imre előadásában meghallgatható itt:

Pár gondolat a technikáról:

A mozaik az egyik legősibb művészeti technika, találkozhatunk vele például Pompei romjai között is. Az elv roppant egyszerű. Kisméretű, jellemzően négyzet alakú kövekből alakítják ki a művészek a mintát, formákat, alakokat vagy akár feliratokat is. Minél részletgazdagabb, aprólékosabb képeket szeretnének létrehozni, annál kisebb elemeket használnak fel. A felületre felragasztott kis négyzetek persze nem illeszkednek tökéletesen egymáshoz, így a köztük kialakuló réseket tömítő anyaggal, legtöbbször cementtel töltik ki. Ez adja a kis formák kontúrját. A Béke szálló képein testközelből megfigyelhető, megérinthető a technika.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Steindl Imre: Országház

Hátunk mögött hagyjuk a Budai Várnegyedet, de az eheti épületünkkel is kapcsolódunk kicsit még a Mátyás-templomhoz. Az Országház ugyanis neogótikus, illetve eklektikus -azaz több építészeti korszak elemeit elegyítő- építészeti stílusa révén is rokonságot mutat a templommal, míg építészének, Steindl Imrének neve azért is ismerős lehet, mert az ő hívására tért haza Schulek Frigyes Magyarországra.

A Duna pesti oldalának látképét meghatározó épületet mindenki ismeri. Klösz György 1896 körül készített szépiás (barnás árnyalatú) felvétele is ebből a nézetből örökítette meg (1. kép). Lássuk be, szerencsére nem sokat változott az évtizedek során! Az sem véletlen persze, hogy pont itt épült fel a magyar törvényhozás épülete, pont a Királyi várral szemben, ezzel is kifejezve a magyar nemzet önállósági vágyát.

A szinte csipke finomságú kőfaragásokkal díszített épület elegáns megjelenését meghazudtoló méretekkel rendelkezik. A 18000 négyzetméteres alapterülete négy szintre oszlik. Szinte hihetetlen, hogy ötven darab ötemeletes lakóház is elférne benne! A megépítéséhez 40 millió téglát használtak fel, a ház külső falain 90 kőszobor látható és további 162 szobor található bent a Házban. Az itt dolgozók 27 kapun keresztül léphetnek be az épületbe, bent a folyosókon pedig vörös színű szőnyeg fut végig, amelynek a teljes hossza 3 kilométer.

Az ország háza nem lehet akármilyen épület, így nem csoda, hogy Steindl Imre ilyen méltóságteljes és tekintélyes méretű épületet álmodott meg. Az Országház három fő részre oszlik. Középen helyezkedik el a 96 méter magasságú kupola és a főbejárat. Két oldalán az egyenlő magasságú és hosszúságú egykori alsó- és felsőház üléstermének épületrésze található. Ez sem volt véletlen a tervező részéről, ugyanis a népet képviselő alsóház és történelmi felsőház egyenrangúságát akarta ezzel kifejezni.

A kupola, akárcsak a két épületrész tetőzete vöröses, barna színű cseréppel van fedve, amelyen sötét ívek, azaz bordák futnak le függőlegesen. A gömbölyded formájú kupolát egy hegyes tüskére emlékeztető, díszes kidolgozás csúcsdísz zárja le, amely óriási dárdához hasonlóan meredezik az ég felé. Az már történelem, hogy 1950 és 1989 között ezen a csúcsdíszen világított a kommunista rendszer jelképe, egy vörös csillag. Ezt végül csak 1990. januárjában tudták leszerelni, hiszen egy külön állványzatot kellett építeni hozzá, a csúcsdísz alatt végig futó körerkélyről ugyanis nem tudták leszerelni.

A kupola alatt kör alaprajzú elem található -ezt tamburnak hívjuk. Ezen találhatók azok az ablakok, amik a kupola alatti tér megvilágítását biztosítják. Fentről lefelé haladva egyre nagyobb méretű és összetettebb ablakokat figyelhetünk meg. A tető alatt húzódó sávban díszes törpegaléria található, ami egy oszlopokkal határolt árkádsor, itt a bizony szédítő magasságban. Ez alatt következik a rózsaablakokat idéző ablakokkal díszített sáv, míg alatta összetettebb csúcsíves ablakok láthatók. Egy a gótikára jellemző építészeti elemet is megfigyelhetünk itt, méghozzá az épületről kívülről kapcsolódó támoszlopokat. Ezek a kecses, íves kőoszlopok az épülethez kívülről kapcsolódnak, és mint ívesen faragott támasztógerendák tartják kívülről a falakat. A támpilléreknek a gótikában (XIII. század második felétől a XVI. század elejéig) valós feladatuk volt, hiszen a magasra nyúló falakat a megfelelő és biztonságos technika hiányában kívülről kellett megtámasztani, nehogy összeomoljanak.

A kupola két oldalán egy-egy elegáns és támpillérekkel díszített torony magasodik az ég felé, a Mátyás-templom harangtornyát idézve. Az épület egész hosszában, a tornyokkal gazdagon díszített tetőzet alatt ablaksor fut végig, ami alatt egészen a rakpart szintjén oszlopos, boltíves árkád (azaz boltíves folyosósor) látható. Óriási ólomüveggel díszített ablakaival, tetőzetén a tornyokkal, a 2014-es felújítás befejezése után fehéren világító kő burkolatával elegáns várkastély benyomását kelti az épület. Érdekesség, hogy építésénél kikötötték, hogy csak hazai alapanyagokból és magyar mesterek által épülhet fel. Ez a hazafiasság még a dekorációjában is megnyilvánult, hiszen csak Magyarországon honos növényekről mintázott kőfaragványok díszítik.

A reprezentatív Duna-felőli oldalhoz képest nem marad alul a látvány akkor sem, ha a Kossuth-tér felől érkezünk. A 2-es villamos megállójából készített felvételemen (2. kép) jól érvényesül a hatalmas kupola, a tetőzetet meghatározott ritmusban tagoló tornyok, a tetőn körbefutó szinte csipkeszerűen faragott törpegaléria és az ablakok között feltűnő féloszlopok szinte bordáknak tűnő rendszere. A törpegalérián elhelyezkedő, csak a díszítést szolgáló kisebb tornyok, amiket fiatoronynak hívunk. Ezeknek a kisebb tornyoknak gyakorlatilag díszítő és statikai feladatai vannak, bemenni nem lehet. Az embernek furcsa érzete támadhat innen nézve az épületet! Kettős hatása van, ahogy az álmodozásra csábító, meseszerű, aprólékos díszekkel felékesített tető alatt egy szigorú és átgondolt rendben, az oszlopok és párkányok által mintegy négyzetrácsos szerkezetben sorakoznak az íves ablakok. A szemfüles nézelődő az innen látható három ablaksor -tehát három emelet- közül a középsőt furcsának találhatja. Körülbelül fele akkorák ezek az ablakok, mint az őket alulról és felülről keretezők és egyszerű négyzetes formájúak. Szinte jelentéktelenek, hiszen semmilyen dísz nem látható a keretükön. Ez az egyszerűség azzal indokolható, hogy ez egy félemelet! Itt kisebb dolgozószobák, tárgyalók és közlekedőfolyosók kaptak helyet, míg fölötte a főszinten elegánsabb és jóval nagyobb – nyolc méter- magasságú termek kaptak helyet.

Ha szeretnél még több érdekességet megtudni az Országházról, érdemes ellátogatni az Országgyűlési Múzeum Facebook oldalára.

Klösz Györgynek az Országházról készített felvételét a Fortepanról kölcsönöztem. A Fortepan egy szabad felhasználású, közösségi fotóarchívum, ahol több mint százezer archív fényképet böngészhet és tölthet le az érdeklődő.

Kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.109

Somogyi-Rohonczy Zsófia