Nem voltak nálunk csomagok, mégis olyan izgatottan közeledtünk a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér felé, mintha az egyik járat utasaiként érkeznénk meg.

Közvetlen a jegy vásárlása után kísérőnk elmondta a ránk vonatkozó reptéri szabályzatokat. A busszal elindulva két ellenőrzésen is keresztül mentünk. A második igen komoly, és egyben érdekes is volt számunkra. Az ellenőrző kapun áthaladva némelyeknek motozáson kellett átesniük. Még Bonca kutyus sem maradt ki az ellenőrzés alól. Bizony, az ő csengője alá is benéztek. Újra mindenki teljesen felöltözve visszatipegett a buszra, s elindultunk, hogy megtekintsük a repülőtér hatalmas területét. Mondhatjuk bátran, van neki.

A légikikötő területe 1505 hektár, (összehasonlításul a londoni Heathrow mindössze 1200 hektáros), vagyis a Margit-sziget területének 15-szöröse. 217 épület található a birtokon belül; 18,5 kilométer távvezeték és 46 km vízvezeték kanyarog a Liszt Ferenc Repülőtér alatt. Saját hőerőműve, szemétégetője és benzinkútja van. Budapest központjától 16 kilométerre található az 1-es, 22 kilométerre a 2-es terminál. Délkeletre, az Üllői úton haladva vagy az eredetileg 1943-ban elkészült gyorsforgalmi úton közelíthető meg. Területe Budapest XVIII. kerületéhez és Vecséshez tartozik. Az egyes terminál kettévágta az eredeti gyömrői utat, a második pedig az eredeti Vecsés-Ecser közti közutat. A Budapest-Szolnok vasútvonal melletti lapos, keleti felén dombos terület 1723-tól a Grassalkovich család tulajdonában volt, és a század végén itt bérelt mintegy 650 holdat egy gazdag budai serfőző, Mayerffy Xavér Ferenc.
Róla nevezték el Ferihegynek a környékét, ami előbb Szontagh-, majd Podmaniczky-, végül pedig Vigyázó-birtok volt. 1928 után a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába került, de a környékbeli gazdáknak is voltak itt földjeik. 2011-ben, Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából a repülőteret átnevezték Liszt Ferenc nemzetközi repülőtérre.

Természetesen a felújított, reptéri eredeti utasszállító busszal utazhattunk, amin kalauzolt bennünket a terepvezetőnk a hatalmas területen. Az érdekes program végére így is elfáradtunk kicsit. Nem győztük kapkodni a fejünket a rengeteg információ, látnivaló hallatán.

A tűzoltóság épülete, a tűzoltó autók, az oltások különböző fajtái, a gyakorlatok a valóságos tűzzel-tűzben egy repülőn, a rengeteg kiszolgáló épület, kertészet egy kis földterületen. Aztán kiszálltunk a buszból, és nézhettük a fejünk felett leszálló repülőgépeket. Bekapcsolták nekünk a leszállópálya szélén álló jelzőfényeket is. Hozzánk közel fordultak, majd gurultak tovább a hatalmas, a kisebb, és az óriási madarak. Elhaladtunk gyönyörű, kecses, és különböző típusú teherszállító repcsik mellett is. A terepvezetőnktől ugyan elköszöntünk az utazásunk végén, de még maradt erőnk felmászni a múzeumi részen kiállított régi repülőkre is.

Úgy gondoljuk, a velünk kalandozó 25 fős kis csapat minden tagjának maradandó élményt nyújtott ez a reptéri program.

Kulman Tiborné, Széles Attiláné
közösségi civilszervezők