Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Februári klubnap Koós Andreával a Braille-oktatásról

2018. február 17.
A képen Koós Andrea tart előadást a Braille-írásról

Akadálymentes helyeken, múzeumokban, állatkertben, gyógyszereken is vannak Braille-feliratok. Ezért is fontos a Braille-írás és az olvasás. Egyesületünknél ingyenesen történik az oktatás, gyerekektől kezdve felnőttekig, időseb korúakig, sőt egyes szülők is megtanulják. A tanítás. aki lát, az először szemmel tanulja, a látássérültek tapintással. Egyénenként változik, milyen könnyen tudják elsajátítani. Először van egy tapintásfejlesztés, gombás és szöges táblával, meg kell mondani, hol helyezkednek el a pontok, utána papíron folytatódik a tanulás.

Sorban tanulják a betűket, olyan ütemben haladnak, ahogy a személy meg tudja tanulni. Olvasnak a tanulás során könyveket is, például ifjúsági regényeket, anyukákkal, gyerekeikkel mesét. Andinak gyógypedagógusi diplomája van, ezért a gyerekek fejlesztése is történhet, ha a szülők kérik. Jelenleg öten tanulnak Braille-írást és olvasást az anyukákon kívül, de vannak visszajárók is, akik gyakorolni szeretnének. Megváltozott a Braille írásmódja, új jelek, rövidítések lettek. Ezért először a régit tanulják, mert sok könyv e-szerint van írva. Azután az új írásmód szerint is tanulnak. A Braille-oktatás teljesen ingyenes a tagoknak, a Támogató Szolgálatnál kell szerződést kötni hozzá, a gyerekek fejlesztése sem kerül plusz pénzbe. Az oktatás egyesületünknél történik, a Hermina út 57-ben.

A kispesti klub tagjai Koós Andit hallgatják

Február harmadika Szent Balázs napja. A püspök csodatéteményeiről, vértanúságáról, és a Balázs naphoz kapcsolódó népszokásokról beszélgettünk.

Szent Balázs püspök és vértanú
Február 3-án a keresztény kalendárium Szent Balázs napját ünnepli. A magyar néphagyomány szerint ez ősi táltos terményvarázsló nap. Ezen a napon különösen fontos a torok védelme. Szent Balázs elsősorban a torok, a kikiáltók, énekesek védőszentje

Február 3-a a kultuszban, névadásban, népszokásokban oly népszerű legendás Szent Balázs napja. A hagyomány szerint örmény volt, a kisázsiai Szebaszté püspöke. Számos csodája ismeretes. Egy nap egy rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából. Más alkalommal egy asszonynak visszaadta a disznaját, melyet egy farkas rabolt el. Az asszony hálából gyertyát adott neki és „kóstolót” a disznó húsából. A szent püspök az üldöztetések idején egy hegyi barlangba húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes bárányként hajlottak szavára. A római helytartó azonban ott sem hagyta békén a remete püspököt, s oroszlánokból, medvékből, farkasokból álló testőrsége sem menthette meg, mert nem engedte harcolni őket. 316 táján végezték ki. Előbb kenderrost-fésülésre szolgáló gerebennel vagy a len, gyapjú kifésülésére való vasfésűvel kínozták félholtra, majd vízbe fojtották: belefojtották a szuszt.

Balázsolás
A szent kultusza Kis-ázsiából gyorsan terjedt Európában és a Balázs-áldás már a középkorban is az egyik legismertebb téli szertartás volt. Ezen a napon gyertyákat szenteltek tiszteletére. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket (régen a gyerekhalandóság gyakori oka a torokgyík, azaz diftéria volt), akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a Balázs áldás szavait mormolta: „Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbaj és minden egyéb bajoktól az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Amen.”

Ez volt a balázsolás. A magyarok régen ezen a napon almát szenteltek, a régi hiedelem úgy tartotta, hogy az a legjobb gyógyszer a torokfájás ellen. Csanád megyében a Balázs-áldásban részesültek az otthon maradtak torkát is megsimogatták, hogy őket is megvédjék a kínzó betegségektől. Más vidéken, így Parádon az alma héjával füstölték a beteg torkát, mert úgy vélték, hogy az is enyhíti a fájdalmat. Ezen a napon vizet is szenteltek, mellyel meghintették a jószágot, hogy megvédjék őket a betegségtől és a tolvajoktól.

Balázsjárás
A Kárpát-medence nagy részében elterjedt szokás volt a Balázsjárás, amikor iskoláskorú gyerekek végigjárták a falvak házait és áldást kívántak a családoknak. A gyerekek közül az egyik fiú Szent Balázs püspöki ruhájába bújt, a többiek pedig különféle jelmezeket öltöttek magukra. Nyársat vittek magukkal és az áldáskérő szövegek elmondása után a háziak étellel jutalmazták meg őket. A falujárás után az ételeket elvitték az iskolába vagy a templomba, hogy azzal támogassák a közösséget. Ott az étel egy részét közösen fogyasztották el.

Gabonaszem megáldása
A Mura-vidéken és Baranyában a gazdák a szőlőskertjük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét, hogy Balázs védje meg a termést, zavarja el onnan a szőlőszemeket csipegető madarakat, nehogy kárt tegyenek a termésben. A délvidéki Topolyán a gazdák néhány gabonaszemet helyeztek zsebükbe és úgy mentek be a templomba. Ott azért imádkoztak, hogy a szemek jó termést hozzanak. Hazatérve a gabonaszemeket az állatok elé szórták, hogy a jószág ne legyen beteg.

Ha valaki torkán szálka akadt meg, már a 6. században ezt kellett mondani: „Balázs vértanú és Krisztus szolgája mondja: Vagy le, vagy föl!”

Agytorna pedig a kevésbé ismert közmondások kvíze volt.

A képen az látható, ahogyan Koós Andrea a kispesti tagokhoz beszél egy asztal mellett ülve

Közérdekű információk is elhangzottak, és hívtuk klubtagjainkat február 20-ra a Nagy Balogh János Kiállító terembe Janisch Kornélia kiállítására, és március 13-ra a XIX. kerületi rendőrkapitányságra, ahol a rendőrségi eszközökkel, felszerelésekkel ismerkedhetnek.

Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők