Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Gustav Klimt: A csók

2017. szeptember 23.

Elöljáróban néhány szó, lévén a festménynarráció a szakma számára is nagyon ingoványos terület. Fontos tisztázni, hogy egy tapasztalat rekonstrukciója természetesen mindig csak egy nézőpont a sok közül, mely a mesélő perspektíváját tükrözi, így van ez a narráció esetében is. Bár, a tőlem telhető módon igyekszem visszaadni a valóságot, önkéntelenül előfordulhatnak “költői túlzások”, “beleképzelések”, a képnek úgymond továbbgondolásai, amelyekkel sok esetben egy hangulatot, egy benyomást próbálok érzékeltetni. Ez a szubjektív jelleg a festmények és művészi fotók esetében súlyozottan érvényesül. Azok, akik látják is a képet és nem csak olvassák a leírást vagy hallgatják a felvételt, nézzék ezt el nekem. A válogatás egyelőre önkényes, a saját kedvenceimet “mesélem el” ebben az új sorozatban, de ha bárkinek van bármilyen kívánsága, egy kép, ami számára sokat jelent és szeretné, ha azt én interpretálnám, szóljon nyugodtan és abból is készülhet írásos illetve hanganyag. Várom az ötleteket! Jó szórakozást! 🙂

A narráció, írott formában

A kép címe csalóka, mondhatni költői, legalábbis modern szemmel. A partnerek ugyanis nem csókot váltanak, csak a férfi illeti gyengéden szerelmese rózsás arcát, aki eközben szemét lehunyva adja át magát a pillanatnak. Karját a férfi nyaka köré fonja, így vonva magához. A hölgy metszett, porcelánbabáéra emlékeztető vonásait és a hajába tűzdelt virágokat látva mégsem lepődünk meg a címen, a szecessziós környezetben a csók többletjelentéssel színesedik, akár a festmény maga. Válltól lefelé a két szereplő teste nem látszik, mintha puha paplan, takaró ölelné őket körbe, talán szerelmük allegóriája. Ez a paplan arany alapon színes, mintás. A férfi oldalán maszkulin formák jelennek meg, fekete-fehér téglalapok, egyenesek, a nőén pedig örvénylő csigavonalak, középen kis ponttal. Szerelmese felé közeledve ezek a pici örvények egyre színesebbek, mintha virágba borulnának. Alsó lábszára kilátszik a takaró alól, bokáján apró-levelű, aranysárga futónövény szalad lefelé, egy gombostűfejnyi színes virágok pöttyözte mezőre, ami fölött mintha lebegne a pár. Az egész jelenet nagyon álomszerű.

Tetszett a narráció? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Szívesen tájékozódna tovább a témában? Megteheti a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalon, ahol további narrációkat élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!

S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983