Júliusban a Zuglói Civil Házban megtartottuk klubnapunkat és a vendégünk Krayné Faragó Zsuzsa kolléganőnk volt. Zsuzsi egy nagy bőrönddel érkezett közénk, aminek tetejére egy réztányér is volt kötve.

Ahogy kinyitotta a bőröndöt különböző méretű réztálakat meg kavaró eszközöket szedett elő, ezután szépen elrendezte őket egy kis asztalkán. Erősen gondolkodtunk, hogy Zsuzsi valamit félreértett, hiszen mi nem főző tanfolyamra jöttünk és nem akarunk habot verni sem. Amikor előkerült a bőröndből a cintányér, akkor arra gondoltunk, hogy hangverseny lesz, ezért fürdünk a hangokban. Természetesen, amikor közelebbről megismerkedtünk ezekkel a tálakkal megnyugodtunk, hogy jó helyen vagyunk, Zsuzsi sem tévedt el. Megismerhettük a tálak történetét, készítésének titkait, és a szervezetünkre gyakorolt jótékony hatásairól is beszélgettünk.

Elkezdődött az igazi hangfürdő. Igen, hangfürdő! Ezek a hangtálak csodálatos hangokat adnak ki magukból és furcsa érezni, ahogy rezegnek és rezgésüket a testünk különböző pontjain érezni.

A hangtálak a keleti kultúrkörben (Japánban, Kínában, Thaiföldön és a Himalája vidékén) honosak. A keleti emberek úgy tartják, hogy ősi igény formát adni a hangnak és a hang formáló hatását a harmónia és az egészség elérésére használni. A hangtálakat leginkább meditációhoz használják, de gyógyító hatása sem ismeretlen: blokkok, feszültség, stressz oldása a testben és az aurában, a gerincoszlop harmonizálása és erősítése, a véráram fokozása, aura tisztítása,
energiával való feltöltés, hogy néhányat említsünk.

A hangtálak kiváló minőségű bronzból készülnek, amit további fémekkel dúsítanak. Egy úgynevezett nyers korongot formáznak és a tálak méretétől függően akár 5-6 ember kovácsolással készíti el, miközben többször tűzben izzítják a nyers darabot. Többszörös izzítás és hirtelen lehűtés során nyeri el a hangtál azt a különösen jó hangját. Ehhez a kézzel végzett simára esztergálás is hozzájárul, amitől egyébként a tál megtisztul, és fényes felületet kap.

A hangtálak hangját a különböző ütők segítségével csalogattuk elő. Az ütők is más-más méretűek, formájúak, ezért mindegyik más-más hangon szólaltatta meg a tálakat.

Ekkor előkerült az a bizonyos „réztányér” amiről kiderült, hogy egy kisméretű gong. A gongok is hasonló eljárással készülnek és szintén több méret létezik belőle. Érdekes volt megtapasztalni a rezgését, úgy hogy nem is értünk hozzá, csak Zsuzsi kondította meg a hátunk mögött. Mégis mindenki máshol érezte a testében a rezgést.

Ezután kipróbáltuk a „cintányérokat” is. A neve: cymbal, a formája tényleg a cintányérhoz hasonlít, de ezek, kisebbek és egy madzagon lógnak és nem a lapos felüket kell össze csapni, mint a cintányérnál, hanem csak a széleiket finoman egymáshoz érinteni. Végül Zsuzsi egy szélcsengőt mutatott be nekünk. Zárt bambusz dobozkában vannak a különböző méretű fémből készült csövecskék elhelyezve egy kis üvegharang lóg a közepén, ami a csövecskéknek ütődéskor ad ki csilingelő hangot.

A délután nagyon gyorsan elrepült, alig tudtuk abbahagyni a hangtálak próbálgatását, és különböző kérdésekkel bombáztuk Zsuzsit, aki mindenre nagy szakértelemmel válaszolt.

Végül tájékoztattuk tagjainkat a következő klubnapunk időpontjáról, ami a szabadság miatt szeptember 6-án lesz a Civil Házban. Megbeszéltük a programokat és beszéltünk a Fehér bot napja alkalmából rendezett ünnepségünkről is, melyre szeretettel várunk minden tagunkat, kísérőiket és érdeklődőt!

Ismét nagy örömünkre szolgált, hogy egy újabb tagtársunk is eljött közénk és jól érezte magát velünk. Reméljük, hogy egyre több zuglói látássérült tagunk jelentkezik majd programjainkra és klubnapjainkra!

Kiss Márta és Tanai Csaba
közösségi civil szervezők