Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Narráció

2021. június 14.
A palást

 

Magyar koronázási palást
Magyar Nemzeti Múzeum

A Magyar Nemzeti Múzeum raktáraiban a magyar történelem legfontosabb kincseit fedezhetjük fel. Talán emlékeztek, hogy többek között ezt Harry Hill Bandholtznak is köszönhetjük, aki a legenda szerint lovagló ostorával védte meg a Magyar Nemzeti Múzeum lepecsételt ajtaját a fosztogatók elől. Vele már korábban, a Szabadság téren álló szobra kapcsán megismerkedhettünk.

A magyar koronázási jelvények egyikeként számontartott koronázási palástot eredetileg egy zárt, harang alakú miseruhából alakították át. Most kiterítve nézhetjük meg a múzeumban, így egy nagy félkör alakú textil tárul a szemünk elé. Középen függőlegesen egy Y alakú sáv, a félkör ívét követve pedig két vékonyabb sáv osztja fel eltérő területekre az anyagot. A sávokban felirat olvasható. Az eredetileg kékeslila bizánci selyem miseruha felszínét szinte teljesen beborítja a súlyos aranyhímzés. Mára már meleg, sárgás-barna színt vett fel a palást. A szabályos rendben sorakozó figurák mellett az anyagra ráhímzett szövegek is sokat segítenek az alakok felismerésében, az ábrázoltak értelmezésében. A figurák ábrázolása, testtartásuk mind a keletkezési idejére és helyére utalnak. A szigorú szabályok szerint megfestett, szinte merem és szertartásos figurák, mintha csak egy bizánci ikonról vagy kora keresztény festményről, faragásról kerültek volna át a finoman hímzett anyagra.

A palást nyakrészénél gyöngyökkel kivarrt gallér található. Ez alatt, az Y alakú szöveges sáv ipszilonjának felső két szára közötti részben ovális, mandula alakú keretben (ezt mandorlának hívják) középen a legnagyobb figuraként egy trónoló Krisztus látható. A glóriás megváltó lábaival egy oroszlánon és egy sárkányon tapos, jobb kezében keresztet tart. A mandorla jobb oldalán kisebb méretben szintén egy Krisztus alakot látunk. Az ő mandorláját két angyal tartja és a négy evangélista szimbóluma veszi körül. Ezek a szimbólumok az angyal (Máté), a bika (Lukács), az oroszlán (Márk) és a sas (János). Az Y forma bal oldalán szintén mandula alakú keretben Szűz Mária látható, a keretet két térdelő és két kitárt szárnyú angyal tartja. Körülötte szintén láthatók a négy evangélista szimbólumai. A palást alakjai mára már nehezen kivehetők, de így is lenyűgöző részletességgel mutatják be a korabeli szenteket.

Az Y alakú szöveges sáv alatt a kis- és nagypróféták sora látható. Fejüket dicsfény keretezi, mindegyikük kezében könyv vagy tekercs látható, amik a próféciáikra utalnak. Alakjuk mellé nevüket is felhímezték, bár sok esetben ezek alapján már nem tudjuk beazonosítani őket.

A próféták alatti sávban az apostolok kaptak helyet, balról jobbra a következő sorrendben: Péter, Pál, János, Tamás, Jakab, Fülöp, Bertalan, Máté, Iskarióti Júdás, Simon, Júdás Tádé, András. Megjelenítésüknek közös jellemzője, hogy fejüket glória övezi, kezükben könyvet tartanak és trónusukat városfalak, kapuk és tornyok alkotják. Az apostolok ábrázolásai feletti sávban tevékenykedő, városi emberek sokasága látható. Talán kereskedők, katonák, építőmesterek. Megtérített és megtérítendő emberek tömege. Az Y alak függőleges szárán mandula alakú keretben ismét egy Krisztus ábrázolást láthatunk, ezúttal ő is tornyos trónuson ül, baljában könyvet tart és jobbját áldásra emeli.

A palást széléhez legközelebbi sávba a kereszténység első mártírjainak és szentjeinek sorát hímezték kör alakú keretekbe. Az eddigi egész alakos megjelenítéssel ellentétben őket deréktól felfelé hímezték csak. Fejükön korona látható, kezükben legtöbbször országalmát és lándzsát tartanak, amiket a királyok koronázásakor is használtak (a lándzsát váltotta fel a jogar a későbbiekben). Az ábrázolt alakok sora balról jobbra: ismeretlen vértanú (nevét csak részben lehet olvasni, a ruha palásttá való alakításakor tűnhetett el a nevének egy része), Szent Kozma a keleti egyház szentjeként és Szent Damján az ikertestvére, a sárkányölőként ismert katonaszent Szent György, Szent Vince a szőlősgazdák védője. A következő a sorban Szent Gizella, Szent István felesége, aki az eddigiektől eltérően kezében egy kis épületet tart tetején kereszttel. Ez valószínűleg a Veszprémi székesegyház modellje, amelyet ő alapított. Mellette, az Y szárán kisebb kör alakú medalionban ifjú portréja látható, talán Imre herceg. A következő kör alakú keretben Szent István, Vajk néven utolsó fejedelmünk és első királyunk látható. Megkeresztelésekor vette fel az István nevet, így az ő ábrázolása mellé került Szent István, az első keresztény vértanú. Ezek után a szent pápák sora következik. Első I. Szent Kelemen pápa, Szent Péter utódja, majd őt követi Szent II. Sixtus, Szent Kornél és Szent Lőrinc, utóbbi a tűzzel foglalkozók, a szakácsok és cukrászok védőszentje. A szentek kör alakú medalionjait közét növényi indás díszítés tölti ki, amelyek között párba állított madarak láthatók.

Az eredetileg harang alakú miseruhát felirata szerint 1031-ben Szent István király és Gizella királyné adományozta az épülő székesfehérvári Nagyboldogasszony-székesegyháznak. A palásttá való átalakítását a szakemberek az 1300-as, 1400-as évekre teszik, hiszen ekkor jött divatba a vállról lehulló palást. A leírásból is kitűnik, hogy milyen sok figurát hímeztek fel a palástra és azokat milyen részletességgel, nevük megadásával ábrázolták. A palást bizonyos értelemben egy képeskönyvként is értelmezhető, amelyről a hívek leolvashatták a kereszténység korai történetét. Mivel ebben a korban a pap még a híveknek háttal misézett, így ez a funkciója még fontosabbá vált. Arannyal kivarrt díszítése szemet gyönyörködtető értékes műtárggyá teszi, miközben történelmi emlék is. Szent István korából leginkább kőtöredékek maradtak meg, így kész csoda, hogy pont egy ilyen sérülékeny anyag, egy textília mesélhet nekünk az államalapító koráról majd 1000 év távlatából.

A narrációhoz csatolt fotóért köszönet a Magyar Nemzeti Múzeumnak.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület