Egy interaktív földrajzórára kaptunk meghívást a Bükkbe, Szilvásváradra. Bár hosszú utazgatás után értünk csak a megjelölt találkozási pontra, a szakvezetőnk ígéretére gondoltunk, miszerint amint megérkezünk, meg fogjuk tapasztalni azt, hogy mennyire nagyon megérte az utazásra fordított idő. Valóban így volt, mert amint megérkeztünk, megcsapta az orrunkat a szokatlanul friss levegő, hallhattuk a hegység minden kellemes zaját és valóban le voltunk nyűgözve az élménytől! Még a velünk tartó gyerekek is teljesen izgatottak lettek mindentől, ami körülvett minket!

A földrajzórának meghirdetett program témája a folyók eredete, illetve az ember és a folyó együttélése volt. Mindez össze volt kapcsolva a pisztrángozás mindenféle formájával is, de véletlenül úgy alakult, hogy a csoportunk egy tagja sem szerette a pisztrángot, így az étkezéses programrész kimaradt a napunkból.

A túránk első állomása egy tengerszem volt. A tengerszem úgy jött létre, hogy a meredek hegységekről legördülő jégtömeg hajdan egy kevésbé meredekebb területre érkezve megállt és felhalmozódott. A nehéz jégtömbök kimélyítettek maguknak egy medret, majd megolvadtak. Így egy édesvizű tó keletkezett, melynek a vize nagyon tiszta lett. Ez a képződmény a tengerszem.

A tengerszemek az esetünkben érdekesek, mert a tiszta vize a környékére vonzotta az embereket, valamint forrása is lehet egy vízfolyásnak. Az ember valamilyen módon mindig is igyekezett hasznosítani a vizet, ezen a területen sem volt ez másként. Ahogy azt sokféle módon meg is tapasztalhattuk pár méteres távolságon belül, a gravitáció miatt a tengerszemből lefolyik a víz, ami a környéken csörgedező pataknak és számos vízesésnek biztosít utánpótlást.

A velünk tartó gyerekek nagyon meglepő módokon tapasztalhatták meg azt, hogy amint egy vízfolyás sík területre ér, lerakja a hordalékát. Ez a szabályszerűség egy nagyjából 10-15 méteres szakaszon belül volt megfigyelhető, amiből a szakvezetőnk nagyon sokféle tanulságot levont. A kialakuló formákat mindenki nagy örömmel vizsgálgatta.

Megmutatta egy nagyon kicsi részen azt is, hogy miben változik meg a folyócska akkor, amikor a szintkülönbségekből adódó esést egy kisebb elgátolással megfogjuk és tóvá duzzasztjuk. A gyerekeknek természetesen nagyon tetszett az, hogy játszhattak is a vízzel,  néhány dolgot maguk is kialakíthattak és megfigyelhették a változásokat.

A pataktól kissé eltávolodva egy meglepetésnek számító állomáson is megálltunk. Többen említették, hogy biztos valami nagy vihar lehetett a térségben, mert sok a kidőlt fa. Szakvezetőnk azonban elmondta, hogy ez egy tévedés, mert egy erdőrezervátum területén tartózkodunk, ahol az ember nem avatkozik bele a természetes folyamatokba. A kidőlt fákat és egykori törzsük helyének különböző fázisait megszemlélve értettük meg, hogy ez is az élet forrása, vagyis fontos élőhelyeknek számítanak. Bizonyos szakmai kategóriák alapján ezért az erdőség őserdőnek is tekinthető, vagyis a csoportunk minden tagja abban a pillanatban olyan emberré vált, aki már volt őserdőben.

Azt is nagyon sok helyen láthattuk, hogy milyen módon alakulnak ki a vízesések. A vízesések környékének az áramlási különbségeit is megismerhettük a kezünkkel, melyre az egész kirándulásunk alkalmával nagyon sok alkalommal nyílt lehetőség. Külön érdekesség volt a Fátoly-vízesés, amely a környék egyik leghíresebb képződménye.

A Fátyol-vízesésnél egy érdekes dilemmát hallgattunk meg arról, hogy mit jelent egy országos hírű természeti képződmény a helyben élőknek és dolgozóknak. A dilemma abból áll, hogy a látványosság idegenforgalmat generál, vagyis embereket vonz mindenféle helyről. Ezt láthattuk is, mert meglepően nagy tömeg alakult ki, sok fényképezni kívánó és gyönyörködő emberből. Ez annyiban jó, hogy az idegenforgalom bevételt jelent, mely a környéken élőknek megélhetési forrás, valamint a látványosság fenntartását is segíti. Ugyanakkor a nagy tömeg negatív hatásokkal is jár, mert hulladék keletkezik, a sok ember közlekedni szeretne és tucatszám jelennek meg egyéb váratlan igények. Ezért egy ilyen látványosság közelében mindig ki kell építeni a megfelelő méretezésű infrastruktúrát, ha a tömeges érdeklődés pozitív hatásait ki akarják használni. Ez egy nagyvárosban, egy nagyobb településen nem gond, de a semmi közepén, ahol a természet megóvása is lényeges szempont, nem egyszerű feladat.

A vízfolyásoknak a forrása azonban nem egyedül a tengerszem, hanem a leeső, majd a kőzeteken átszivárgó csapadék, mely általában forrásként tör a felszínre. Az, hogy egy adott forrás hol gyűjti össze a csapadékot és milyen úton jut el a felszínig, egy vizsgálható jelenség. Ennek a módszereiről és egy ilyen vizsgálat történetéről hallgattunk meg egy érdekes történetet a Szikla névre hallgató forrásnál.

A folyamatosan áramló nagyon tiszta víz azonban nem csupán az embereket vonzza, hanem más élőlényeket is. A környéken például a pisztrángokat is, mely valószínűleg őshonosnak tekinthető a Bükk ezen részén. Mivel a körülmények nagyon ideálisak a pisztrángok számára, maga a pisztráng pedig más halakhoz képest jövedelmezőbben tenyészthető, ezért nagyon komoly gazdasági ágazat a térségben a pisztrángozás. A pisztrángok tenyésztésének minden állomását megnézhettük, ami nagyon izgalmas résztúra volt az egész túrán belül.

A kirándulás alatt végig éreztük a szokatlanul friss levegőt és a kellemes hangokat. Ezeknek a forrásairól is szó volt. Az egyik tényező az őserdőnek nevezett erdőrezervátum, mely sokféle növényt is meghonosít, így eleve illatokban gazdagabbnak lehet érezni a levegőt egyes helyeken. A magasság miatt kevesebb az emberi szennyező hatás, de a pollenek is ritkábbak, ezért nem jött elő senkinek sem az allergiája.

Összességében egy minden érzékszervünkre ható kellemes, pihentető és érdekes túrát köszönhetünk Szilvásváradnak, valamint a szakvezetőnknek. Megbeszéltük azt is, hogy majd ősszel visszatérünk, amikor a környéknek egy másik arcát ismerhetjük majd meg.

Neumann Károly
közösségi civilszervező