Esztergom a magyar katolikus egyház központja. De, mi mégsem a bazilikára, hanem a MNM Babits Mihály Emlékházra voltunk kíváncsiak. Bizony, nagyon is jól tettük, mert sok mindent megtudtunk, a kedves G. Tóth Franciskától, akitől érdeklődést felkeltő, tudással, és lelkesedéssel párosuló tárlatvezetést kaptunk a költő életéről, munkásságáról.

Nem beszélve a tornácról kinézve a felejthetetlen látványt, a ház aranyos kis szobáiról, a régi rádión hallott Babits Mihály eredeti hangjáról. Ahogy ott ültünk, a függönyös verandán, szürcsöltük a meleg teát, haraptuk a finom süteményt, ott éreztük magunkat abban, az 1900-as időkben, Babits Mihály vendégeiként.

Az akkor még földszintes présházat, Babits, és felesége 1924-ben vették meg. Ahogy anyagi helyzetük engedte, építettek hozzá a mai méretére. Az 1920-ban épült a félig vályog, félig tégla ház, 1924-től lett Babits Mihály, és családja tulajdona. Egészen a költő haláláig töltötték benne nyaraikat. Török Sophie (a költő felesége) utoljára 1943 júniusában járt ott Einczinger Ferenccel.

A második világháború után a ház örömlányok tanyája lett. Később egy tanár vette bérbe, majd egy rendőrtörzsőrmester lakta, aztán szükséglakásként kapta meg egy gazdálkodó, aki állatokat tartott a lakószobákban. A félig vályog, félig tégla ház lakatlanná vált, míg 1960-ban az Országos Műemléki Felügyelőség védetté nyilvánította. Az épületet helyreállították és azóta látogatható emlékhelyként, emlékkiállítás kapott benne helyet a költő egykori otthonának megőrzött tárgyaiból, illetve itt írt műveinek kézirataiból. Jelenleg a Balassa Bálint Múzeum részeként működik.

Kulman Tiborné, Széles Attiláné
közösségi civilszervezők