Az igazi magyar lecsó olyan, mint az Úristen: egy, mégis annyiféle, ahányan hisszük.
(Cserna-Szabó András)

A hétvégén felkerekedtünk klubtagjainkkal, és elutaztunk a váci lecsófesztiválra.

A Dunakanyar legnagyobb gasztronómiai fesztiválját Vác főterén rendezték meg. Számos csapat mérte össze lecsófőző tudományát, melyet szakmai zsűri bírált el. Először körbejártunk, és kiderítettük, hol milyen lecsót, illetve lecsó jellegű ételt készítettek. Volt választék bőven. Sima lecsó, szalonnás, tejfölös, kolbászos, gombás, májas, és még sorolhatnám… A nézelődésnek meg lett az eredménye. Farkaséhesen visszatértünk az első bográcshoz, mert a legínycsiklandóbb illatot ott éreztük. Nem is csalódtunk. Jó étvággyal falatoztunk.

A DULÁTE (Dunakanyari Látássérültek Egyesülete) sátrában finom almás pitét kóstolhattak az odalátogatók. Természetesen mi sem hagytuk ki.

Kellemes napunk volt, jól éreztük magunkat a rendezvényen, de a vonat nem vár, szedelőzködtünk.

Annyi időnk még maradt, hogy fagyizzunk egyet, aztán kisétáltunk az állomásra.

Olyan jól sikerült ez a program, hogy megbeszéltük a folytatást. Szeptember 7-én megyünk a Bókay-kerti Napokra.
Akinek van kedve, tartson velünk!

Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők