Forrás: eofdreams.com

Erre a napra Vera, Joli és Viki tervezett egy állatkerti sétát a látássérült tagoknak.
Neki is indultunk hát, először a nagyobb állatokat látogatva meg, úgymint elefánt, zsiráf, víziló. Nekem különösen tetszett az, hogy volt egy olyan makett az állatkertről, amit a látássérültek ki tudtak tapogatni, mi pedig kommentáltuk nekik, hogy mi micsoda.

Az elefántházban is nagyon szimpatikusak voltak a diák munkások. Képzeljük el azt, hogy mindent meg lehetett fogni, kézbe venni, például a csontokat, a strucctojást, a madártollat, kígyóbőrt, stb. Ez is fantasztikus élmény volt, jól esett, hogy gondoltak a látássérültekre.

Haladtunk tovább, mert Viki már nagyon megszerette volna huzigálni a tigris bajszát. Oda is értünk. A bajuszmeghúzás nem sikerült, de itt is volt “tapizoo” felfedező program, vagyis a látássérültek megfoghatták a medvebundát, a koponyát és a csontokat. Ezáltal ők is tudták élvezni a programot és már van elképzelésük hogy milyen lehet egy-egy állat. Érdemes lenne az állatkertnek minden egyes állathoz tennie ilyeneket.

Haladtunk tovább. Elérkezett az ebédszünet ideje. Egy fagyizással, szendvicsezéssel egybekötött pihenő következett, majd indultunk tovább.

Következett a pálmaház, de ide már csak páran mentünk be, mert a nagyon magas páratartalom miatt fárasztó lett volna órákat eltölteni ott.

Ezután jött a megérdemelt mulatság. Irány a “Hol nem volt” park, vagyis a volt Vidámpark. Na, mire üljünk fel? Hullámvasút! Ezt én a magam részéről kihagytam, de a többiek nagyon élvezték, különösen Vera. Végezetül még bementek az elvarázsolt kastélyba, ezzel zárult a nap.

Összességében egy kellemesen telt, nagyon vidám kis csapattal együtt töltött napot sikerült összehozniuk a XIII. kerületi és zuglói Lámpásoknak, amit ezúton is köszönünk nekik. Jól érezte magát mindenki, kellőképpen el is fáradtunk. Még sok ilyen jó programot kívánok mindenkinek!

Szikora Szilárd
Kispest közösségi mentora