Szentendrén egy családi vállalkozás csodálatos gyűjteményének lehettünk látogatói. A HÉV-től egy nagyon szép dunaparti séta után jutottunk el a Ladik utcába. Olyan kedves, barátságos volt a fogadtatás és a tárlatvezetés, mintha régóta ismertük volna egymást. Így is volt, csak nem közvetlenül, hanem közvetve. Játékokon, berendezési tárgyakon és persze az autókon keresztül, amelyek mindannyiunk számára fontosak voltak egykoron.

A kiállítás első termében régi technikai eszközöket láthattunk. Hallottuk, hogy 1950-2004 között a műszaki berendezéseket a KERAVILL-ban árusították, ami a Kerékpár, Rádió és Villamossági Kiskereskedelmi Vállalat –ból formált mozaikszó. Találkoztunk bútorszerűen megformált TV-vel, lemezjátszóval, rádióval egybe építve. Kézbe vehettünk Zenit fényképezőgépet, Sokol-rádiót. A falakat régi bakelitlemez borítók díszítették és mese videokazettákat vehettünk kézbe. A fiatalok számára ez utóbbiak már ismerősek voltak.

A következő teremben egy játékgyűjteményt nézhettünk meg. Sok számunkra eddig új történetet hallhattunk az egyes darabokról. Kiderült, hogy a Matchbox autó egy játékgyáros apuka kezei közül nőtte ki magát. A nyugtalanul viselkedő lányának készítette el az első darabot, segítségül az iskola fegyelmének megszokásához.

A tv-maciról több „pletykát” hallottunk, miszerint a fogmosási technikájának helyességét 14 fogorvos ellenőrizte le, hogy biztos jó példa legyen a gyerekek számára. 1980-ban Farkas Bertalan fölvitte magával a világűrbe és esténként üzenetet küldtek vele a gyerekeknek. Innen származik az a szólás, hogy: fellőtték a pizsamát! Láthattuk az 1980-as moszkvai olimpia kabalafiguráját, a Misa mackót, az elsőt az olimpiai kabalafigurák sorában.

A rengeteg játékot végignézve, néhányat megfogdosva jutottunk el egy 60-as évek stílusában berendezett nappaliba és konyhába. Műbőr fotelekből nézhettünk a VIDEOTON TV-készülékből sugárzott korabeli reklámfilmeket. A fiatalok számára is volt néhány ismerős szlogen. Sok érdekes tárggyal találkozhattunk és hallhattuk történeteiket. Az utolsó évtizedek technikai fejlődése nagyon távolra röpített minket ettől a világtól. Patronos szódaszifont vehettünk a kezünkbe kávédarálót tekergethettünk. Keveredni láttuk a népi hangulatot idéző tárgyakat a „korszerű” alumínium és bakelit tárgyakkal.

Végezetül az udvaron kötöttünk ki, ahol a szocialista autóipar már feledésbe merült jellegzetes darabjait láthattuk, sőt bele is ülhettünk néhányba és fényképezhettünk bennük. A személyautók közül a híres Trabantot, Wartburgot, kicsi Polskit próbálhattuk ki. Természetesen a híres Ikarus autógyár egyes darabjait is megnézhettük, körbe járhattuk, sőt a vezető ülésbe is beleülhettünk. Meghallgattuk a sikeres múltját a gyárnak. A koronája volt a fotózás lehetőségeknek, hogy az oldalkocsis MZ-motort is ki lehetett próbálni nekifeszülve a hatalmas sebesség légellenállásának. Szerencsénk volt, mert belecsöppentünk egy olyan világba, ami közös nevező volt a huszonéves és a hatvanéves számára egyaránt.

Kiss Júlia
közösségi civilszervező