Szinte minden óvodában megfordultak már a fiúk és sok helyen jómagam is. Február 11-én a Mézeskalács Óvoda Tanár utcai telephelye, 18-án a Rákoscsaba utcai telephely, március 4-én pedig a Robogó Ovi volt soron. Ricsit, Lacit és engem Zsuzsa, a kerület mentora és új mentortársa, Péter kísért el a foglalkozásokra.

Mindig meglep a picik magától értetődő őszintesége, nincs bennük semmi tanult póz, finomkodás, nem cicóznak. Gyerekszáj rovatunk ezúttal is aranyköpésekkel gazdagodott, én lettem a “néni, akinek nagy a cicije”, Ricsinek pedig “furán áll a szeme”, ráadásul a feje tetején remekül megmarad a játékpók, kivéve persze, ha le nem rázza onnan.

Vegyes csoportokkal dolgoztunk, ezáltal sokféle gyerkőc fordult meg az apró asztalok körül, 3-tól 7 éves korig. A legkisebbek közül persze csak a nagyon bátrak kaptak szemtakarót, de a nagyobbacskákat legkevésbé sem akadályoztatta a nehezített pálya a rosszalkodásban, vagy a találékony feladatmegoldásban. Míg a csoport fele illatokkal, állatokkal, furcsán surrogó vagy épp kopogó hangokkal, és persze a nagy kedvenccel, a vakon rajzolós feladattal bíbelődött, a másik helyszínen Laci tartott kutyasimogatót. Lacihoz utóbbi két alkalommal Péter is csatlakozott, így már közösen meséltek a tolongó aprónépnek.

Susovich Erika