Régebben volt itt a hírlevélben egy hosszú narrációs sorozatom a Nádor terem ólomüveg ablakának részleteiről. Ha még emlékeznek rendszeres olvasóim, szentek is feltűntek a képeken, ezért kezdett érdekelni ez az előadás, gondoltam, segítségül szolgálhat, hogy még hitelesebb képleírások születhessenek. Nos, nem csalódtam. Balázs Dóra, az Art Margók művészettörténeti blog szerkesztője tudásával és interaktivitásra sarkalló előadásával annyira magával ragadott, hogy azt hiszem, sokkal többet kaptam, mint amire számítottam. Megtisztelt bizalmával és utólag az előadás teljes anyagát a rendelkezésemre bocsátotta, úgyhogy könnyű dolgom van, ezúton is köszönöm az előzékenységét.

Az előadó azzal kezdte, hogy mutatott egy festményt és a hallgatóságnak kellett kitalálni, hogy kik szerepelhetnek rajta. Mint megtudtuk, ez a reneszánsz kor emberének nem csak, hogy könnyű feladat volt, de teljesen természetes is, hisz az arisztokrácia és a köznép életében egyaránt meghatározó szerepet töltött be a vallás. Akkoriban az olyan kiemelkedő alkotók, mint Botticelli, Vivarini, Raffaello és Bellini, jobbára a templomok, katedrálisok díszeként készítették műveiket, ahol a különböző társadalmi osztályok tagjai együtt csodálhatták meg a színes, mozgalmas festményeket, akár egy bibliai “képregényt”. Dóra elmondta, hogy a szimbólumokra azért volt szükség, mert az iskoláztatás luxusát csak az egyházi emberek és az arisztokrácia tagjai engedhették meg maguknak, a köznép írástudatlan lévén, hiába is feliratozták volna műveiket az alkotók. Képi jelzésekre volt tehát szükség, hogy mindenki felismerje, kit vagy kiket lát a műalkotásokon.

Akkor nézzük hát a képet, amit mi kaptunk feladat gyanánt.

1487 körül festette Giovanni Bellini, ez a velencei San Giobbe templom oltárképe. Egy patinás terem félkörívű, márványfalú beugrójában látjuk Szűz Máriát egy emelvényen lévő kőtrónuson ülve, melynek tetején körforma díszítés és tirádás faragvány. A beugrót két gyönyörűen kimunkált oszlop szegélyezi. Mária fehér fejkendőt és lágyan fodrozódó sötétkék selyempalástot visel. Szemből nézve a bal karjában a térdén ülő meztelen kisded, jobb kezét kecsesen áldásra emeli, ujjait félig behajlítja a tenyerét mutatva. Arca kifejezéstelen, szoborszerű, ez a kor általános ábrázolási sémája. Balján három férfi, egyikük hosszú, zsinórral a derekán megkötött kapucnis csuhában, mezítláb. Fejét kicsit félrebillenti, bal kezét félig leengedi a csípője mellett, ő is a tenyerét mutatva. Jobb kézfején stigma, azaz Krisztus sebének manifesztációja (megjelenése) látható. A nézővel szembefordulva áll, mellette egy szikár férfi, dús, ősz hajjal és hosszú, fehér szakállal. Ő a szűzanya felé fordul, tehát mi oldalról látjuk. kezeit imára emeli. Meztelen, csak egy ágyékkötő kendő takarja testét. A harmadik férfi kettejük mögül figyeli Máriát, csak az arcát, dús, barna göndör haját és rövidre nyírt szakállát figyelhetjük meg profilból. A trónus előtt, az emelvény tövében három selyemtógás angyal üldögél, göndör, szőkébe hajló világosbarna hajuk a válluk mögé vetve. Ketten a kor kedvelt hangszerének számító mandolinnal, a harmadik hegedűvel a kezében. Feltűnő a kompozíció szimmetriája, mely a reneszánsz ábrázolásmód sajátja. A szűz jobbján is három férfi tűnik fel, mindhárman oldalvást állnak, tehát a központi alak felé fordulnak. Elől megint csak egy meztelen férfi ágyéktakaróval, törzsébe és sípcsontjába lándzsa fúródott, karjait a háta mögött összekulcsolva tartja, mintha hátra lennének kötözve. Arca ugyanolyan szoborszerű, mint a kép többi szereplőjéé. Mellette, közelebb Máriához, fehér köntösén fekete csuhát viselő barát, feje körül glória, fejtetője kopaszra nyírt, a haja csak a fül vonalában körbe lett meghagyva, ahogy akkoriban minden szerzetesnek. Egy kinyitott, mívesen kötött könyvet tart kezében, olvas. A harmadik alak mögöttük áll, takarásban a kép szélén, szinte már lelógva róla. Fején hosszúkás püspöksüveg, fehér köntösén arannyal díszesen hímzett palást, kezében püspökbot.

Kik is ők, akik áhítattal járulnak a Szűzanya elé? Elárulják állandó attribútumaik, melyeket a festő szánt szándékkal jelenített meg a képen, hogy felismerhetővé tegye szereplőit. Jövő héten, a beszámoló folyatásában a kedves Olvasók is megismerhetik ezeket és egy másik festményen keresztül egyéb szimbólumokat is.