A „Vizuális kultúra mindenkié”

Flamand festő (16. század): Szent Jeromos a cellájában
16. század harmadik negyede, Régi Képtár

(A képek forrása: Szépművészeti Múzeum,
https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/szent-jeromos-a-cellajaban-2, valamint a szerző felvételei)
olaj, tölgyfa, 103 × 122,5 cm

(1. kép)

Szent Jeromos (347 – 419. vagy 420. szeptember 30.) a korai keresztény egyház teológusa, egyházatya. Jómódú keresztény családban született. Először Milánóban, majd Rómában tanult szónoklattant, filozófiát, grammatikát (nyelvtant), görög és latin nyelvet. A nagyvárosi élet forgataga magával ragadta, jobban érdekelték a világi művek (költészet, filozófia), mint a Biblia, ezáltal rendkívül nagy klasszikus műveltségre tett szert. A legenda szerint álmában egy angyal kivette kezéből a könyveket, majd az úr színe elé vezette, ezért az álom hatására 19 évesen megkeresztelkedik. Néhány évre rá egy kolostorban a hittudománnyal kezdett foglalkozni, majd csatlakozott egy aszkéta csoporthoz (a kereszténységben ez a hitből fakadó életmód: kemény és következetes küzdelem, aminek célja a tökéletes és bensőséges hasonulás Krisztussal) és zarándokútra indult a Szentföldre, ahol öt évet töltött remeteként egy sivatagban.

Megtanult héberül, majd 32 évesen pappá szentelték azzal a tanáccsal, hogy folytassa az aszketikus életet, így Jeromos szerzetes maradt. Később pápai titkár lett belőle és előkelő római asszonyok lelki segítője. A pápa kérésére átnézte az ólatin Bibliát és a helytelenül fordított részeket, betoldásokat kijavította az eredeti görög szöveg alapján.

A legenda szerint Betlehemben egyszer egy sánta oroszlán baktatott be a kolostorba. Az összes testvér rémülten szaladt szét, Jeromos azonban elébe ment, és úgy fogadta, mint kedves vendégét. Az oroszlán nyögve tartotta a mancsát Jeromos elé, akkor vették észre, hogy belelépett egy hatalmas tövisbe. Jeromos kihúzta a tövist, majd kötést tett a sebre, s ettől kezdve az oroszlán úgy ragaszkodott hozzá, mintha csak a macskája lett volna.

Segítőivel négy kolostort alapított, hármat fiatal lányoknak, egyet pedig barátoknak, ez utóbbi élén haláláig Jeromos állt. Az évek múlásával egészsége és látása is meggyengült, és egymás után vesztette el követőit. Kimerülten és vakon halt meg 419. (vagy 420.) szeptember 30-án Betlehemben.

Élete a 15-17. században kedvelt témája volt a művészeti alkotásoknak: festmények, freskók (nedves vakolatra felvitt falfestmény), metszetek készültek életének egy-egy jelentős eseményét feldolgozva: remeteként a sivatagban, bűnbánatot gyakorolva, kolostoralapítóként, dolgozószobájában, vagy az utolsó áldozása során, oroszlánnal, feszülettel, koponyával, bíborosi kalappal. Ezért amikor egy oroszlán szerepel a képen, jó eséllyel Szent Jeromos a mellette ábrázolt személy. Emellett egy, a szentek életéről szóló népszerű középkori könyv egyik tévedése miatt másik jellemző ismertetőjegye a vörös bíborosi ruha és a kalap, annak ellenére, hogy valójában sosem volt bíboros.

A bűnbánatát megélő szerzetest számtalanszor olyan tájban ábrázolják, ahol a távolban gazdag, dús természet és sok állat látható, mely a teremtés és az Úr bőkezűségére hívja fel a figyelmet.

(A Szépművészeti Múzeum gyűjteményében is találunk erre példát: Filippino Lippi: A bűnbánó Szent Jeromos a pusztában című képe, mely 1475 körül készült:
https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/a-bunbano-szent-jeromos-a-pusztaban/)

Azokon a képeken, ahol munka közben, dolgozószobájában ábrázolják, sokszor megjelenik a világ múlandóságára való figyelmeztetés is, ennek jelképeként több képen Jeromos egy koponyára mutat, vagy azon pihenteti a kezét. A koponya a gondolat bölcsőjeként a szellemi tökéletességet jelképezi, és a fizikai test halálára is utal.

A gyertyát általában a szellemi megvilágosodás megnyilvánulásaként szerepeltették a műalkotásokon, valamint a gyertya fénye Isten fényére utal. A dolgozószobai képek jellemzői még a kereszt, vagy egy Krisztus a kereszten szobor, valamint az utolsó ítéletnél kinyitott könyv. Ezek az elmélkedés tárgyai, az istennek tetsző élet jelzésére szolgálnak, valamint a könyv a tudást és a bölcsességet szimbolizálja. Később a dolgozószobai képek átalakultak a kereszt előtt meditáló szent bemutatásává. Ezeken Jeromos a szegényes remetelakban nyitott könyvre könyökölve, jobbját a koponyán tartva elmélkedik a Megváltó kereszthaláláról.

(A Szépművészeti Múzeum gyűjteményében ilyen Jacques Blanchard: Szent Jeromos című képe is 1632-ből:
https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/szent-jeromos-4/)

Amikor kolostoralapítóként ábrázolják, akkor általában egy templom makettjét tartja.

(A Szépművészeti Múzeum gyűjteményében ilyen a Spanyol festő: Szent Jeromos képe a 16. századból:
https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/szent-jeromos-9/)

A világ képzőművészetében híres Szent Jeromos ábrázolásokat ismerhettünk meg Francisco de Zurbarán, Caravaggio, El Greco, Rubens, Murillo és idősebb Lucas Cranach által.

(2. kép)

A tölgyfa alapra olajjal festett kép viszonylag nagy méretű, 103 cm magas és 122 cm széles. Túlnyomórészt sötét színekkel dolgozik, ezek az uralkodóak a képen.

A kép középpontjában egy idős férfi alakja áll. Ő Szent Jeromos. Feje szinte mértanilag is a kép közepén található. Oldalra néz, feje búbja szinte teljesen kopasz, kicsit csillog a homloka. Hosszú, szürkébe hajló ősz szakálla van, kicsit hullámos. Arca csontos, orra erőteljesen emelkedik ki arcából, keskeny, nagy orrlyukakkal. Szemöldökei sötétek, még nem őszek, szeme barna. Szája egy résnyire nyitva, mintha kicsit csodálkozna, vagy valami gondolat oly hirtelen tört volna rá, hogy magában beszél egy kicsit. Egyik fülét látjuk csak, amit haja sem takar. Sötétvörös ruhában van, melynek ujja bő, gazdagon redőzik. Jobb karján támaszkodik rá az íróasztalára, a könyökére helyezve felsőtestének súlyát. A mozdulat olyan, mintha meglátott volna valamit az előtte heverő nyitott könyvben és ahhoz hajol éppen közelebb. A bal karja szintén behajlítva, bal tenyerét egy koponyán pihenteti. A koponyáról hiányzik az állkapocs, és arrafelé fordul, amerre Jeromos is néz. Jeromos bal karja alatt, a koponya mellett egy oroszlánfej néz velünk szembe, pont a szemünkbe. Csak a fejét látjuk, a szemeit és az orrát. Kedvesen néz ránk, nem fenyegetően, szinte mint egy házimacska, aki odabújik a gazdájához dorombolni kicsit.

A szent felett a falon lóg felakasztva a bíborosi kalap, mely pont olyan sötétvörös, mint Jeromos ruhája. A kalap karimája széles, teteje lapos, két oldalán csomózott és bojtokban végződő zsinórzattal. Szemben velünk, a szent mögött egy nyitott ajtó van, melyen ki lehetne látni, de mivel sötét van azon túl, ezért nem tudjuk, hová vezet az ajtó.

A nyitott ajtó mögött, a kép bal oldalán, a falon polc, melyre kissé rendetlenül mindenféle van felpakolva: könyvek, iratok, fadobozok és egy gyertya, mely nem ég.

(3. kép)

Az asztalon Jeromos előtt töltőtoll, tinta, papírvágó kés és szemüveg hever, kissé hanyagul, valamint egy gyűrött, nyitott füzet, rajta jegyzetek, másik füzet és a tetején egy kereszt, rajta a megfeszített Jézussal. Ez a kisméretű asztali szobor aprólékosan kidolgozott, részletes, szinte élethű. A kereszt rúdja olyan hosszú, hogy a Megváltó Jeromosnál is magasabban van, a szent szinte leborul elé.

A nyitott könyv Jeromos előtt az asztalon szinte mintha állna, tehát mi is pontosan láthatjuk, mit olvasott utoljára. Az utolsó ítéletnél, vagyis a végítéletnél van nyitva, melyen a dicsőséges Krisztust látjuk a mennyei királyságát jelző bíborszínű ruhában. A nyitott könyv lapjai szinte világítanak a képen, ez a tárgy a leghangsúlyosabb, ez világítja meg Jeromost, a kezeit, a koponyát és a feszületet.

A narrációt készítette: Rácz Márta

AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit nemzeti szociálpolitikai intézet és az EMMI támogatja.