Zala György: Erzsébet királyné szobra
1932

Kevés budapesti szobor van méltatlanabb helyen, mint a magyarok egyik imádott királynőjének, Erzsébet királynénak szobra. Természetesen lehet ezzel vitatkozni, de az eredetileg a Március 15. téren felállított szobor áthelyezése a Döbrentei térre nem tűnik szerencsés döntésnek. Ez a tér gyakorlatilag a forgalmas közlekedési utakkal körbevett csöppnyi zöld terület. Itt fut az Erzsébet-híd le- és felhajtója, itt megy a rakpart valamennyi villamosa. Bár zöld fák veszik körül a szobrot és talapzatát, mégis kissé eldugottnak érezhetjük a helyet. Aki nem tudatosan keresi, az aligha pillantja meg.

A szobor egy kör alakú, alacsony kő emelvényen áll, amelyet már megviselt az időjárás. (1. kép) A töredezett kőlapok alól kikandikál itt-ott a növényzet. A kör közepén elegáns márvány talapzaton arany nyomtatott, klasszikus talpas nagybetűkkel olvasható: Erzsébet királyné és alatta 1837-1898.

A talapzaton látható a királyné bronz szobra. (2. kép) Az alakot a szobrász egy padon ülve jelenítette meg. A pad gazdag díszítőelemei között akadnak növény- és virágfűzérek, illetve akantuszlevelek is, amelyeket eddig a klasszicista épületek oszlopainak fejezetében láthattunk. A királyné megfogalmazásából kiérződik mindaz, amit a magyar nép imádott királynéjáról gondolt. Szépség, finomság, kedvesség, méltóságteljesség. Érződik rajta egyfajta közvetlen anyai gondoskodás. Ruházatát finoman leomló, de érzékelhetően súlyos anyag alkotja, a szobrász nem dolgozott rajta ki semmilyen apróbb díszítést. Fején díszes korona és fejét fedő fátyol található, amely lágyan omlik le vállára és takarja be részben mindkét karját. Erzsébet királyné híres volt gyönyörű hosszú hajáról, ennek a súlyos hajtömegnek egy része koszorúként elhelyezett hajfonatként díszíti fejét és bukkan elő a korona alól. Bal keze a pad karfájára helyezett virágcsokron nyugszik. Jobb keze lábán nyugszik, de ujjai nem simulnak a lábára, hanem könnyedén felemelkednek. Olyan hatást kelt, mint amikor valaki szórakozottan ujjaival dobol.

Jobb keze mellett a pad karfáján egy bagoly bújik meg, amely a bölcsesség jelképe és talán a királynénak tulajdonított bölcs és diplomatikus viselkedését mutatja ki. (3. kép) Úgy tartották ugyanis, hogy ő volt a legfőbb védelmezője a magyaroknak a Habsburg Birodalomban és közbenjárása nagyban hozzájárult az 1867-es Kiegyezéshez is. Erzsébetet magyarok iránti rajongása sarkallta arra, hogy 1863-ban elkezdjen magyarul tanulni, sőt még egy magyar udvarhölgyet – Ferenczy Ida – is felvett maga mellé. A királyné kissé finom és kedves mosolyával tekint le maga elé, illetve a szobor előtt állókra, kedves magyar alattvalóira.

Ahogy a szobrok történeteit olvasva már megszokhattuk, nem ritkán változtatnak helyet a városban és sokszor születésük körülményei sem egyszerűek. Ahogy Anonymus szobra is több tervváltozatot igényelt, így Erzsébet királyné szobrának tervét is csak a sokadik (pontosabban az ötödik) pályázati kiírásakor fogadta el a zsűri. Az 1898-ban Genfben merénylet áldozatává vált királyné szobrára közadakozást indítottak (akárcsak Vörösmarty Mihály költő szobra számára), és közel két éven belül egy igazi vagyont, másfél millió koronát adományoztak egy méltó emlékmű számára. 36 fős szoborbizottságot hívtak össze, akik az 1902-ben kiírt pályázatra beérkezett művek között nem találtak egyetlen egy megfelelőt sem. Az elsőt még további három sikertelen kiírás (1903, 1909, 1913) és egy világháború követett, míg végül az 1920-as ötödik pályázaton Zala György szobrász pályaművét már méltónak ítélte meg a bizottság. Ünnepélyes felavatására így 1932. szeptember 25-én került sor, de az összegyűlt pénz értéke az idő közben jelentősen leromlott, így az eredeti elképzeléseknél szerényebb kivitelezésre kerülhetett sor. Az Eskü téren (ma Március 15. tér) felállított szobor pedig csak köztéri szobor viszonylatban rövid ideig állhatott a számára kijelölt helyen, ugyanis a II. világháború után 1953-ban lebontották. Szerencsére elkerülte a beolvasztást és 1986-ban ismét felállították jelenlegi helyén.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület